125 éves a tárogató, a magyar lélek hangja

Ünnepi hangversenyt tartanak a Szent István Bazilikában

 

Megreformálásának 125. évfordulóját ünnepli idén a Hungarikumok sorát gazdagító magyar hangszer, a tárogató. 1897. szeptember 15-én könyvelték be a szabadalmi hivatalban a megreformált Rákóczi tárogatót, a kuruc kor legendás hangszerének újkori változatát. A tárogatót az egész világon magyar hangszerként ismerik, ennek kapcsán indított hangverseny sorozatot és fiataloknak szóló interaktív hangszerbemutatókat Erdő Zoltán, Erdélyi Magyar Örökség díjjal kitüntetett tárogatóművész.

 

A kerek évfordulót szeptember 19-én egy ünnepi hangverseny zárja, ahol a budapesti Szent István Bazilika falai között az Ars Sacra Fesztivál keretein belül fognak megszólalni a kuruc romantika már-már majdnem elfeledett gyöngyszemei tárogató, cimbalom és egy tizenhat tagú vonós kamarazenekar, az Anima Musicae kamarazenekar előadásában.

A Rákócziak nyomában című programsorozat húsz olyan település iskolásai előtt mutatta be a kuruc kori tárogatót és annak megreformált változatát, mely települések egykor a Rákócziak birtokainak részét képezték vagy fontos szerepet töltöttek be a bő háromszáz évvel ezelőtti szabadságharcban. Szerencs, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Borsi, Tokaj, Vaja és további tizennégy település iskolásai csaknem ötezren ismerhették meg a jubileumát ünneplő hangszer történelmét és dallamvilágát, valamint az öt fejedelmet adó Rákóczi dinasztia kiváló érdemeit és a magyar történelemben betöltött kivételes szerepüket.

A hangversenykörút ingyenesen látogatható koncertjein Erdő Zoltán tárogatóművészt egy világhírű cimbalomművész barátja, Lisztes Jenő kísérte el. Szécsény városában indították programjukat, ahol II. Rákóczi Ferencet fejedelemmé választották, majd további nyolc településen adtak nagysikerű koncertet történelmi várakban, kastélyokban és szakrális templomi környezetben. A sorozat zárásaként Sátoraljaújhely nemrég felújított ifjúsági táborában, a Rákóczi Táborban szólalt meg mindkét Hungarikum hangszer csaknem ötszáz határon túli fiatal részvételében. A tárogatóművész előadásai során kiemelt figyelmet fordított a magyar lélek hangjaként ismert tárogató méltó módon való bemutatására, a fiatalság körében való minél szélesebb megismertetésére és megszerettetésére.

Tárogatóművésznek lenni nagy felelősség. Magában hordozza a zenei- és történelmi tanulmányok legmagasabb és legkifinomultabb elvárásait. Erdő Zoltán egy nem mindennapi családi örökséggel, egy a nagyapjától örökölt százhúsz éves tárogatóval végzi ezt a különleges missziót, ami még a Magyar Királyság idejében az első magyar hangszergyárban készült, és később 1940-ben került a családja birtokába. Hitvallását Sebő Ferenc gondolataival zárja, miszerint “A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!”