50. Mecsek Rallye: Igazi férfimunka volt!

Az MR Racing öt párosa közül három teljesítette az 50. Mecsek Rallye-t. Az első napi sárfelhordásos szakaszok komoly kihívás elé állították a csapat versenyzőit, míg szombaton, már száraz körülmények között egy fokkal könnyebb dolga volt az MR Racing egységeinek a klasszikus, Pécs környéki gyorsokon.

 

Osváth Péter és Csáki Richárd a Mecsek Rallye-n nem tudta felvenni a harcot a 3-as kategória legjobbjaival. A balatonfüredi pilóta pénteken rossz napot fogott ki, a második nap pedig már csak arra törekedett, hogy biztonságosan befejezze a futamot. A Mitsubishis egység végül az abszolút 12. és az N csoport 4. helyén zárta a Pécs környéki viadalt.

 

„Nagyon, de nagyon lassan mentünk. Egyszerűen nem találtam a ritmust, csak küzdöttem magammal. Nem kezeltem jól a Mitsubishit, idegesen vezettem, szinte rángattam az autót.  A pályafelírás után sokkal vizesebb és sarasabb szakaszokra számítottam, de már az első körben is jó volt a pálya. Egyszerűen nem mentünk jól, ez az időkön is látszott, hogy lassúak voltunk. Szombaton tudtunk valamennyit javulni, de az első körben még így is sokat kaptunk. Matics és Balogh érinthetetlen volt számunkra, csak annyit sikerült elérnünk, hogy közelebb autóztunk Rongitshoz, de a dobogóra ezúttal nem volt esélyünk. A verseny végén pedig már spóroltunk, mert nem volt hova sietni. Ózdon ott leszünk, autózunk egyet a saját tempónkban, aztán meglátjuk, hogy az mire lesz elég.”

 

Maricsek Miklós és Notheisz Ivett a 15. helyen végzett az R4-es Mitsubishi Lancerrel. A váci pilóta a szűk erdei szakaszokon veszített sokat az élmezőnyhöz képest, míg a szombati, klasszikus mecseki gyorsokon már kiegyensúlyozottan teljesített.

 

„Tetszettek az első napi erdészeti pályák, bár gyorsabban kellett volna menni, hogyha az időket nézzük, a sárfelhordásokon egy kicsit bizonytalan voltam. Az első körben bevállaltam a Hankook legpuhább EB-s gumiját, de vesztemre az intermedia abroncsok jobbnak bizonyultak ilyen körülmények között. Az autón is voltak apróságok, amiken változtattam: a hajtáson, ALS-en, így a második körre már jobb lett. Illetve jobb lett volna, mert Janika balesete miatt Fekedet kivették, amit nagyon sajnáltam. Nagyon tetszett az első nap, igazi rallye pályák, amiken versenyeztünk, az esti kör pedig kihívás volt a javából. A szombati szakaszok a kedvenceim közé tartoznak és igyekeztem türelmesen, pontosan, de gyorsan autózni rajtuk. Összességében jó volt, én nagyon élveztem. Sikerült célba érnünk ezen a nehéz futamon, ahol igazán férfias pályákon kellett helytállnunk!”

 

Kovács Antal és Istovics Gergő rögtön a verseny elején megütötte az R5-ös Fiesta jobb hátsó futóművét, így a kaposvári duó a hetedik futamon gyakorlatilag végig szaladt az eredmény után. A Fordos páros végül a 24.-ről a 13. pozícióig tudott felzárkózni.

 

„Sajnos, már a második, zobáki szakaszon eltaláltunk egy óriási tuskót, amit azért raknak ki, hogy ne tövezze le az ember a kanyarokat. A kanyar előtt egy kicsit megcsúszott az autó és, hogy ne frontálisan menjünk neki korrigáltam, így a hátsó kerékkel találtuk el rönköt. Sajnos ezt a hibát utána egész nap vittük magunkkal, a futómű geometriánk nagyon messze volt az optimálistól. A hosszú esti szervizben a srácok orvosolták a hibát és a huszadik helyről vártuk a másnapi folytatást. Szombaton szerettünk volna feljebb zárkózni, támadni akartunk, az lett volna a cél, hogy abszolút 3.- 4.-5. időket autózzunk. Ez Árpádtetőn sikerült is, de utána nem tudtunk úgy teljesíteni, ahogy terveztük, mert a váltónk nem működött tökéletesen. Az utolsó kör az idők tekintetében már elfogadható volt, de a pénteki hibánk és a technikai problémák miatt, ezúttal meg kellett elégednünk a 13. hellyel.”

 

Cseh Vilmos és Németh Gergely számára minden szakasz új volt a Mecsek Rallye-n, így mindkét nap az első körben az itiner tökéletesítésével voltak elfoglalva. A bajnokság hetedik futamán ezért nem is tudták felvenni a küzdelmet az N csoport dobogós pozícióiért.

 

„A Mecsek Rallye nem az a verseny, amit meg lehet csinálni három pályafelírásból, mint ahogy mi tettük, ezt be kell látni. Ahogy Herczig Norbi is nyilatkozta, a Mecsek Rallye-t ismerni kell! Az első körben magunkat is jócskán alulmúlva teljesítettünk, aztán a második körben, már sötétben, az ellenfelekhez képest is elég komolyat javultunk. Ez annak köszönhető, hogy egyszer végigmentünk versenytempóban a pályákon és jó pár helyen belejavítottunk az itinerbe, így már tudtuk, hogy mik a neccesebb részek és, hogy hol lehet bátrabban nyomni a gázt. A második nap hátulról indultunk és azok a szakaszok is újak voltak számunkra, de nagyon tetszettek, ezért is sajnálom, hogy ideje korán búcsúzni kényszerültünk. A második orfűi gyors elején a váltóbowden tartója széttört, ezért nem tudtam se második, se négyes sebességi fokozatot kapcsolni. Nem akartuk, hogy tönkre menjen a váltó, ezért lecsorogtunk Orfűn és leadtuk a menetlevelet. Nem tudtuk befejezni az 50. Mecsek Rallyet, ezt nagyon sajnálom, de legalább van egy itinerünk a jövőre nézve, és már tudjuk, hogy mik azok a részek, amik igen is elférnek padlógázon és, hogy hol kell visszavenni.”

 

Gyarmati Ariel és Kocsis György egészen a 10. szakaszig vezette az ORC külön értékelését, de az orfűi körgyorson fel kellet adniuk a Mecsek Rallye-t, mert eltörtek a kormánymű felfüggesztő csavarjai az EVO VI-os Lancerben.

 

„A pénteki nap a túlélésre koncentrálunk, közel sem autóztunk 100%-on az éjszakai, erdei gyorsaságikon, de ennek ellenére előnnyel tudtunk fordulni a második napra, ahol már a klasszikus mecseki pályákon, száraz körülmények között tudtunk tovább harcolni. Nagyon örültünk, mert az első szakasztól stabilan vezettünk, illetve tudtuk növelni az előnyünket. Jól éreztük magunkat az autóban, végre versenyeztünk és jó tempóban autóztunk. Aztán a bakonyai szakaszon, a vége előtt egy pár kanyarral egy visszafordítóban valami nagyot csattant az autóban. Akkor még nem tudtuk, hogy mi az. Arra gyanakodtunk, hogy egy szikla felverődött, vagy esetleg nekimentünk a fatuskónak, de mint kiderült nem ez történt. Eltörött a kormánymű egyik felfüggesztő csavarja, amit akkor még nem vettük észre. A következő orfűi szakaszon, ahogy a parkolóba beugrattunk, aztán eltörött a másik csavar is, így irányíthatatlanná vált az autó és fel kellett adnunk a versenyt. Rettenetesen sajnálom, mert ha győzünk és begyűjtjük a Power Stage pontokat, akkor Ózdon megszerezhettük volna a bajnoki címet, így viszont már csak matematikai esély maradt arra, hogy ez megtörténjen.”