1970-ben az Opel forradalmasította a középkategóriát. Az Opel Ascona teremtette meg a sportlimuzin fogalmát, rövid karosszéria-túlnyúlásokkal, elsőrangú vezethetőséggel és kiváló menetdinamikával. Egyszerre jelent meg sportos kétüléses, négyajtós, és az első, kirándulós hangulatú, életstílus-kombi kivitelben. Az egészre aztán a Manta tette fel a koronát, egy karakteres kupé, az Asconáéval közös műszaki alapon – az Opel mai platformstratégiájához hasonlóan. Ezáltal érhette el széles vevőkör a gyönyörű kupét. Mint már az Opel GT-vel 1968-ban, Rüsselsheim ismét álomkocsit adott a népnek.
Az újdonság az Újvilágba is követte a GT-t, jól ment az Egyesült Államokban – ilyen nemzetközi karrier kevés Opelnek sikerült. Ma a Manta és az Ascona első generációja a rajongók kedvence, és jóval az újkori ára felett szerezhető meg.
2020-ban ünnepli az Opel a két legendás kocsit, amiben részt vehetnek a márka kedvelői is: mindjárt, a rali-idény elején a két generációból hat Manta és Ascona áll rajthoz a Bodensee Klassik futamon (május 7-9.). Kereken száz Manta és Ascona A nagyszabású fellépése pedig június 28.-án lesz a klasszikusok rüsselsheimi találkozóján. Harmincezer látogatót várnak a születésnapi buliba! Természetesen padlógázt ad a sok Opel-klub is, csúcspontként a Manta szakértő és gyűjtő Manfred Henning által szervezett összejövetellel, szeptember 25-27.-én. Stílszerűen a Balti-tengernél, Timmendorfer Strand helységben rendezik meg, ahol éppen ötven éve bemutatták a Mantát a sajtónak.
Modelloffenzívával indult neki az Opel a hetvenes éveknek
Az Ascona és a Manta új középkategóriájú modellként debütált 1970-ben. A két- és négyajtós Ascona éppen beillett a Kadett és a Rekord közé. Ráadásul új trendet indított el, hiszen a Voyage lett az első életstílus-kombi egy német autógyártótól, korát messze megelőzve. Sportos testvérmodellje, a Manta, párhuzamosan megnyitotta a családi sportkupék növekvő szegmensét. A két típus alváza, futóműve és hajtástechnikája azonos volt, mindkettőben 60-105 lóerős négyhengeres motorokat alkalmaztak.
Aszfalton és murván egyaránt sikeres sportgépnek bizonyult a limuzin: Asconával lett Walter Röhrl és navigátora, Jochen Berger 1974-ben rali Európa-bajnok, majd 1975-ben az Akropolis ralival megnyerték az Opelnek az első világbajnoki futamot. 1982-ben a Röhrl/Geistdörfer páros Ascona 400-zal lett rali-világbajnok. 1975 márciusáig 691.438 Ascona A készült, a Manta A-ból ugyanebben az időszakban 498.553-at gyártottak.
Timmendorfer Strandból indult a Manta
A sportos kupé, amelynek rája-emblémáját a tengerkutató Jacques Cousteau fotói alapján tervezték, 1970-ben mutatkozott be, hozzá illő helyen, a Balti-tenger melletti Timmendorfer Strandban. Az Opel új területre lépett a Mantával: „Az autó, amelyet ma Önöknek bemutatunk, egyik modellünket sem teszi elavulttá, hanem eddigi programunk hatásos kiegészítője, újonnan keletkezett igényt elégít ki“, állt az akkori sajtószövegben.
Az újszerű, sikkes és sportos Manta megfelelt a korszellemnek. Nagyon mentek akkor az attraktív, családi kupék. Erősödött az individualizmus, és tetszettek a kupé sajátos vonalai. Már az értékesítés első teljes évében, 1971-ben, egyedül Németországban 498.553 példány talált gazdára. A Manta padlóváza, futóműve és motorja azonos volt a testvérmodell Asconáéval. Az aktuális motorgeneráció újdonságaként az 1,6 literes négyhengeres 68 lóerőt adott le – sőt az S-kivitel 80-at. A Manta legnagyobb teljesítményű motorja az 1,9-es, négyhengeres S lett, 90 lóerővel, az Opel Rekordból.
A Manta-család belépő modellje 1972-től az 1,2-es, 60 lóerős volt, majd ugyanazon év novemberében a Manta Berlinetta egészítette ki luxusfelszerelésű variánssal a programot. Sportkormány, fűthető hátsó szélvédő, halogén-fényszóró, elektromos ablakmosó és műanyag-borítású tető tartozott alapfelszereléséhez. Az ötéves gyártási idő alatt számos különkiadás gazdagította a portfóliót, például a „Holiday“, a „Plus“, a „Swinger“ és a „Sommer-Bazar“, egyaránt jobb felszereltséggel, de mérsékelt árral. 1974-ben jelent meg a Manta GT/E csúcsmodell, 1,9 literes motorja Bosch L-Jetronic befecskendezéssel adott le105 lóerőt. A korszak stílusához illően a Manta GT/E lemondott mindennemű krómozásról, díszítései matt feketék voltak. 1975 áprilisában, röviddel a Manta B debütálása előtt, jelent meg az utolsó különkiadás, a GT/E-n alapuló Manta „Black Magic“, fekete fényezéssel és narancsvörös csíkkal az oldalán.
Az Ascona 1970 októberében, a Torinói Szalonon jelent meg
Felszerelésében, motorjaival és méreteivel az Ascona, mint „az ökonómiai tökély új középosztálya“ passzolt hézag nélkül a Kadett B és a Rekord C közé. Ezt a szerepet eddig a Kadett „Olympia“ luxusváltozata töltötte be. Az Ascona két vagy négy ajtóval, normál- és luxuskivitelben készült. Független első futóművében teleszkópos lengéscsillapító egészítette ki a csavarrugót, a merev hátsó tengelyt két hosszlengőkar és Panhard-rúd vezette. 1,6 literes, 68 lóerős négyhengerese mellett egy nagyobb sűrítésű S-változat állt rendelkezésre, 80 lóerővel. Mint a Rekord nagyobb négyhengeresében, ennek is a hengerfej oldalában helyezték el a vezértengelyét („camshaft-in-head“ – cih). 1972 márciusától kínáltak jutányos belépő modellt is, 1,2 literes, 60 lóerős ohv-motorral.
Nagy figyelmet keltő újdonság volt a modellprogramban az Ascona Voyage. Nem klasszikus kombiként lépett fel, hanem a fiatal család szabadidő-autójaként, amelyben magukkal vihetik a kerékpárt vagy a gumicsónakot. Ez lett a mai életstílus-kombik előfutára. Először csak L‑változatban készült, csak 1974-ben társult hozzá a fényűzőbb kivitel. 1971 tavaszán az Ascona 1,9 S és az Ascona SR egészítette ki a választékot. Az SR-t 80 lóerős 1,6-os S-motor hajtotta, vagy 1,9-es, 90 lóerővel. E két motort lehetett először kombinálni az Opelnél gyártott háromfokozatú automatával. Az SR-felszereltség – újdonságként a kombik szegmensében – kapható volt a háromajtós Voyage modellhez is.
Az Ascona SR-ben megvolt a győzelem képessége. Az Opel-Euro-Händler csapat kétajtós kocsijával állt Walter Röhrl és Jochen Berger 1974-ban a rali Európa-bajnokság rajtjához. Nyolc futamból hatot megnyerve lettek bajnokok, addig el nem ért, maximális 120 ponttal. 1975-ben, röviddel a típusutód, az Ascona B megjelenése előtt, Walter Röhrl és Jochen Berger győzött az Akropolis ralin, behúzva az Opel első győzelmét egy rali vb-futamon. 1982-ben a Röhrl/Geistdörfer páros Ascona 400-zal lett rali-világbajnok. 1975 márciusáig 691.438 Ascona A készült.