Régen és mostanában külföldre szakadt hazánkfiai-lányai közül egyre kevesebben beszélik anyanyelvünket. Sokan büszkén vallják magyarnak magukat, ha megkérdezik, milyen gyökerekkel rendelkeznek – angolul. Mert magyarul már nemigen szólalnak meg családi körben sem, hogy a fiatalabb és a még fiatalabb nemzedékek is értsék őket. Általános vélemény: minek bonyolítani a helyzetet az oviban, iskolában és az egyetemen? Legyél csak olyan fiam/lányom/unokám/dédikém, mint a többiek, akkor többre viszed!
A budapesti Misszió Média Kiadó és a torontói Kalejdoszkóp folyóirat arra vállalkozott, hogy klasszikus és kortárs magyar költők műveiből válogat egy takaros kötetre valót magyar és angol nyelven. Felkínálja anyanyelvünk felfrissítését azok számára, akik még élvezni kívánják határainkon túl ilyen módon is költőink szívük legmélyéről jövő érzéseit, gondolatait, különleges megfogalmazásait. Ahogy a szerkesztő, Dancs Rózsa írja előszavában: „akárhol éljük is földi életünket, bármilyen nyelven is suttogjuk el imáinkat, valljuk meg szerelmünket, siratjuk el szeretteinket, a vers zenéje és a zenék szárnyalása megfog”. Berzsenyi, Vörösmarty, Arany, Ady, Kosztolányi, Dsida, Jékely, Radnóti, József Attila, Szabó Lőrinc és a kortárs költők verssé faragott műveiben bízik tehát, amelyek elég bátorságot adnak olvasóiknak ahhoz, hogy alaposan megismerjék és szívesen használják is a magyar nyelvet. Több színnel lenne fakóbb anyanyelvünk nélkül a világ!
Az Együtt a nyelvhazában (Belonging Through Language) című kiadványban örömmel fedeztük fel állandó külső munkatársunk, Horváth Gábor Miklós verseit. Külön dícséret illeti az azóta elhunyt Telch Györgyöt is, akinek e versek angol változatát köszönhetjük.
Bízzunk benne, hogy a könyv eljut a magyar diaszpóra iskoláiba, és a diákok hamarosan már nemcsak alapfokon fogják ismerni anyanyelvüket, hanem értékelni is tudják. Onnan már csak egy lépés, hogy boldogan és nagy-nagy szeretettel éltetik tovább nyelvünket, s vele együtt a magyarság csodálatos kultúráját, művészetét, hagyományait, a nemzetet.