Medveczky csodát élt meg Duisburgban

Medveczky Erika

Medveczky Erika visszatért! Óriási sikerrel! Az MTK egykori kajakosáról az év elején még azt hitték társai, befejezte a pályafutását, ő azonban felállt a padlóról és a montemor-o-velhói Európa-bajnokságon megnyert bronzérem után Duisburgban világbajnoki címet ünnepelhetett K-1 1000 méteren.

Hányattatott sorsa volt Medveczky Erikának az elmúlt két esztendőben. A londoni olimpiát követően korábbi klubja, az MTK nem hosszabbított szerződést egyetlen versenyzőjével sem, és korábbi edzője, a férfi kajakosokkal foglalkozó Fábiánné Rozsnyói Katalin sem tudta vele vállalni a közös munkát, így új klub és új edző, sőt Sarudi Alíz távozásával új pár után kellett néznie a versenyzőnek.

Aki gyorsan kapcsolt. Visszatért nevelőegyesületébe, a Kis-Dunába és barátnőjével, Kákai Bettinával nekilátott az edzésmunkának.

„Év elején a többiek azt sem tudták, hogy egyáltalán kajakozok-e még. Sokan úgy gondolták letettem a lapátot, éppen ezért többen rácsodálkoztak, amikor tavasszal én is megjelentem a kétezer méteres időmérésen. Én már akkor tudtam, hogy az ezer egyesre készülök fel, és fantasztikus sikerként éltem meg, amikor az első válogatón legyőztem Fazekas-Zur Krisztinát.”

És aztán, mint a mesében szépen sorban jöttek az eredmények Medveczky Erika számára. Montemor-o-Velhóban bronzérmes lett, és a világbajnokság előtt is kiegyezett volna egy ilyen szép eredménnyel. Ám Duisburg csodát tartogatott a számára!

„A világbajnokság ideje alatt végig éreztem, hogy rendben vagyok – mondta a versenyző. – Aztán szép sorban érkeztek a jelek. Például a döntő reggelén, a pályára menet a buszban az a dal szólt a rádióban, amelyet egész évben hallgattam, ami a felkészülési időszak alatt végig inspirált. A rajtnál pedig egyértelműen tudtam, hogy nem bukhatok el. De hogy ilyen szép eredményt fogok elérni, azt álmaimban sem gondoltam volna.

Hogy az országos bajnokság után mi következik most a versenyzőnő életében?

„Elmegyek Ciprusra Sarudi Alízhoz, és jól megünnepeljük ezt a világbajnoki címet. Aztán pedig ismét munkába állok, érzem magamban az akaratot és az elszántságot a folytatáshoz. Most már tudom, hogy nekem helyem van ebben a mezőnyben, sőt, azt is el tudom képzelni, hogy az ötszázasok között, valamelyik csapathajóban is jó eredményt érjek el. Persze, ahhoz az is kell, hogy megfelelő hátterem legyen, hiszen az elmúlt egy évben nem kerestem pénzt, és a Kis-Duna is csak öt hónapos szerződést tudott velem kötni. Hogy ezen a téren mit hoz a jövő? Még nem tudom, de bízom benne, hogy a jövőm elkezdődött.”