A maximalista

Vannak megbízható, kiegyensúlyozott, mindig sikereket szállító „pillérei” a magyar kajak-kenu sportnak. Ilyen a győriek maratoni versenyzője, Csay Renáta, aki idén 13. világbajnoki címét ünnepelhette, valamint szerzett két aranyérmet a világjátékokon is. Ehhez képest meglepő, hogy mégsem elégedett teljesen saját teljesítményével a maratoni klasszis.

Nehéz év volt?

Abból a szempontból igen, hogy nagyon sűrű lett ez az idény – mondja Csay Renáta. – A fő versenyem a cali Világjátékok és a duisburgi gyorsasági világbajnokság volt, edzőmmel Sztanity Lászlóval ezekre helyeztük a főbb hangsúlyokat. Aztán előbbivel és utóbbival sem voltam maradéktalanul elégedett.

Miért? Caliban duplázott, és Duisburgban is sikerült begyűjtenie egy ezüstérmet.

Cali bizonyos szempontból csalódás volt. Úgy készültem rá, mint egy kis olimpiára, reméltem, hogy egy ízelítőt kapunk abból, milyen is lehet egy ötkarikás verseny. Aztán egy kis mezőnyű kajak-kenu versenybe csöppentünk, se Kolumbiából, se a többiek versenyéből nem láttunk semmit. A gyorsasági világbajnokság egészen más volt. Egyrészt még sosem indultam gyorsasági vébén, jó érzés volt látni az olimpián szereplő nagy versenyzőket, és jó érzés volt tagja lenni a magyar csapatnak. Azt viszont bánom, hogy úgy kaptam ki új-zélandi riválisomtól, hogy közelébe se voltam az első helynek.

Akkor a koppenhágai maraton világbajnokság aranyérme amolyan léleknyugtató volt?

A felkészülés, a korán beköszöntött hideg miatt, nem volt felhőtlen, de a világbajnokságra nyugodt szívvel tudtam odaállni. Igaz, az idény végén a fáradtság jelei már megmutatkoztak rajtam.

Ennyi sikeres esztendővel a háta mögött nehezebb már nekifutni a felkészülésnek?

Edzésmennyiségben még sokat elbírok, és a minőséget is tartani tudom. A regenerálódásra azonban már több időt kell fordítani, míg korábban egy kialvatlan éjszakán, egy keményebb edzésen könnyebben átzökkentem, ma már ez is nagy feladat számomra.

Két gyerek mellett készül fel, édesanyaként tud ennyire sikeres lenni. Fia, Brúnó már iskolás, lánya, Lili óvodás, könnyebbek ezek az évek, mint mondjuk három-négy évvel ezelőtt volt?

Egyre könnyebb. Brúnó kajakozik, úszik és már önjáró, önállóan jön-megy az edzésre. Lili is úszik, az oviban pedig tornázik és néptáncol, vagyis még nincs annyi külön program, ami nagy szervezést igényelne. Amúgy pedig a család mindig összefog, van rendesen segítségem.

Meddig győzi?

Hogy meddig? A 2015-ös győri világbajnokság a nagy cél, de olyan gyorsan közeleg, hogy olykor felteszem magamnak a kérdést: biztosan nem akarom még tovább kitolni a pályafutásomat?! Egy biztos, a régi pályatársak, az én korosztályom nagyon hiányzik, és ha még érzek is magamban sok erőt és energiát a jövőhöz, azért el kell gondolkodnom a versenysport utáni életről is. Az idén indítok egy kis csoportot itt Győrben, 2004 után született kis kajakosokkal fogok foglalkozni. Aztán lehet, hogy annyira beleszeretek az edzői munkába, hogy nem is akarok majd másra koncentrálni.