Nicolas Vanier- Egy szenvedélyes természetjáró

 Cécile Aubry világhírű Belle és Sébastien történetéből, a méltán klasszikusnak mondott tévésorozaton kívül eddig egy szintén népszerű rajzfilmsorozat készült csupán. Az árva kisfiú, Sébastien és a kivert juhászkutya, Belle megható története ezúttal egy egészestés családi mozifilmen elevenedik meg.

A film forgatókönyvét, Fabien Suarez és Juliette Sales társaságában Nicolas Vanier rendező jegyzi, akit magyar filmrajongók a 2004-ben készült Az utolsó prémvadász és a 2009-ben forgatott Farkasbarátság filmjei alapján ismerhetnek. Belle és Sébastien történetének megfilmesítéséhez Cecile Aubry 2010-ben bekövetkezett halála után kezdett hozzá. A film, a világpremierrel egy időben december 19-én kerül a hazai filmszínházakba, az MTVA forgalmazásában.

 

Cécile Aubry csodálatos története, a filmsorozat óta nem ihlette meg a filmalkotókat – tudomásunk szerint. Ön hogyan talált rá a történetre, és mi késztette arra, hogy nagyjátékfilmet készítsen a kisfiú és a juhászkutya barátságáról?

A Belle és Sébastien egy olyan sorozat volt, ami megédesítette, beragyogta a gyerekkoromat. Emlékszem, amint 3-4 éves koromban, minden vasárnap este azt vártam, hogy megnézhessem a TV-sorozat soron következő epizódját. Szerettem a kutyákat, a hegyeket, a természetet, ezek a dolgok nagyon nagy hatással voltak rám. 50 évvel később a körülmények lehetővé tették, hogy elkészüljön a film mozi adaptációja. Történetesen Cécile Aubrey halála után vetettem magam bele ebbe a projektbe mindazon szenvedélyes érzelmeimmel, amelyeket az állatok, a hegyek és a természet iránt érzek. Ez egy igazi ajándék számomra az élettől, hogy filmre vihettem a történetet.

Ön szerint melyek a történet fő erényei? Mit üzen a film a mai közönség számára?

Úgy gondolom, hogy a történetben az árva kisfiú sorsának az alakulásán túl, aki egy kutyában találja meg a lelki társát, barátját, a történetet teljesen átszövő hihetetlen mértékű szabadság az, ami máig lenyűgöző. Csodálatra méltó, ahogy Sébastien fiatal kora ellenére, hiszen alig hét éves, szabadon jár-kel a hegyekben, ismeri és érti a természet minden rezdülését. Azt hiszem ez az üzenet manapság még erősebb, hiszen a cselekedeteink tele vannak szabályokkal, biztonsági előírásokkal; főként a gyerekeknél, ők szinte már semmit nem csinálhatnak szabadon.

A film üzenete az öntudatosság, a sorsunk irányításának az akarata, amely már a sorozatban is meghatározó volt, de most még erőteljesebben jelenik meg.

Az eredeti történethez képest a filmben a háború és a német megszállók szerepe sokkal jelentőségteljesebb. Mi indokolta, hogy ezt az elemet ilyen hangsúlyosan beemeljék a történetbe?

Szerettük volna a történetet valami olyasmivel megújítani, ami a sorozatban is fontos volt, de nem az volt a központi eleme. Így esett a választásunk az embercsempészes történetre, amelyben a csempészek átviszik/átsegítik a hegyeken a zsidókat és elkísérik őket a határig. Ezzel a cselekményszállal akartuk közel hozni a második világháborús időszakot, amely a sorozatban is jelen van. A mai nézők számára készült mozifilmek esetében sokkal fontosabbak a dramaturgiai elemek. Azt a fajta történetmesélést, amely az ’60-es években a francia televízió számára íródott sorozat forgatókönyvéből kiolvasható, ma már nagyon nehéz lenne sikerre vinni. Az akkori kor nézői sokkal lassabb és részletesebb történetmeséléshez voltak szokva. Napjainkban sokkal több és karakteresebb cselekmény kell egy másfél órás filmbe, még akkor is, ha a nézők többsége gyermek. Ezért gondoltuk úgy, hogy a sorozatból ezt a markáns dramaturgiai részt felhasználva, izgalmakat és még több érzelmet tudtunk beemelni a mozi változatba.

 

Hogyan talált rá a főszerepet alakító Felix Bossuet-re? Milyen volt a közös munka vele? Hogyan készültek fel vele a szerepre?

A sorozat sikerének egyik fontos eleme a Sébastient alakító Mhedie, Cécile Aubrey fia, akinek hihetetlen kisugárzása volt. Az őszinte gyermeki reakciói a mai napig hatással vannak a sorozat nézőire a TV-képernyőn keresztül. Így az adaptációhoz egy olyan Sébastient kellett találnunk, aki ugyanilyen erős karakter és hasonló természetű is. A szerepre 2400 gyermek jelentkezett, melyek közül jómagam több mint 200 gyereket néztem meg és közülük választottam ki a 15 legjobb jelöltet, akiket elvittem egy táborba Vassieux-en-Vercors-ba, ahol szánhúzó kutyákkal közösen töltöttek el a gyerekek pár napot. Kíváncsiak voltunk ki milyen személyiség, hogyan viszonyul a kutyákhoz, ki az, aki otthon érzi magát a természetben és ki az, aki kevésbé. Próbaforgatásokat is szerveztünk, hogy lássuk melyikük alkalmas leginkább a szerepre, ki mennyire viselkedik természetesen, hogyan viszonyul a kamerához. Félix elég gyorsan felszabadult, egészen kivételes volt, játékos és természetes. És nem utolsó sorban szenvedélyes kötődése volt a kutyákhoz. Mondhatom, hogy igazán csodálatos kisfiút találtunk a szerepre. A maximális teljesítmény megőrzése érdekében, hogy a főszereplő pihenni is tudjon, minden alkalommal, amikor csak lehetett, például a hosszas előkészületeknél, vagy a jelenetek kamerapróbáknál a dublőrét alkalmaztuk, akivel nagyon jól kijöttek és igazi jó barátokká váltak a forgatás alatt.

A forgatás megelőző előkészületek esetében arra helyeztük a hangsúlyt, hogy Félix és a kutya között kialakuljon egy természetes kapcsolat, amely hitelesen megmutatható a vásznon – ez volt a legfontosabb. Ebben a szakmában, egy jó színész munka közben megérti, megérzi a karakterét és annak érzelmeit, így aztán egyre felszabadultabbá válik a jelenetekben. Félix esetében is pont így történt. Igazán jó dolog volt mindkettőnk számára a közös munka. Nagyon megszerettem őt a forgatás alatt.

 

Állatokkal, közismerten nem könnyű forgatni. Mesélne Belle karakteréről is? Csak egy kutya alakította Belle-t? Mennyire volt nehéz folyamat betanítani a kutyát/kutyákat a jelenetekre?

Csak egy kutya alakította Belle-t, illetve még két másik kutyával dolgoztunk, akiket Belle esetében is mondhatunk dublőrnek. (nevet) Kutyával forgatni, valóban nem egyszerű dolog. Ráadásul ez a kutya egy független karakterként került kiválasztásra. Az ilyen kutyákat a hegyekben tartják az emberek azért, hogy megvédjék őket és a juhokat a farkasoktól. Mondhatni ez a kutya félig vad- félig háziállat, tehát nem éppen a legkönnyebb őt irányítani egy forgatáson. Minden művészet azon alapszik, hogy megpróbál természetes maradni. Mi is igyekeztünk a pozíciókat, a tekinteteket, a helyváltoztatásokat, amelyekre szükségünk volt a filmhez, azok hű valódiságában láttatni. Most is azzal az állatidomárral dolgoztam együtt, akivel korábban a Farkasbarátság című filmemben, így most is vele találtuk ki a folyamatokat, trükköket, előkészületeket, hogy miként érjük el azt, hogy a kutya olyan legyen, amilyennek szeretnénk. Erre természetesen azt mondják, hogy nagyon nehéz dolog, én pedig azt gondolom, hogy ez inkább izgalmas, mint nehéz. Természetesen az állatok többnyire ösztönlények, de ha megfelelően bánik velük az ember, akkor értik és megértik a helyzetet és az elvárt módon cselekszenek.

Csodálatos tájakon vezet minket a film. Mesélne a helyszínekről?

A filmet az Alpokban, a Haute-Marianne Vanoise tájvédelmi területen forgattuk, ahol még léteznek azok az igazi kis békés, csendes, hegyi falvak, ahol a hó nagyon tiszta, a hegycsúcsok a felhőkbe érnek és a környezet is érintetlen és vadregényes. A forgatások 99%-a itt történt.

Ön mit szeretne, ha a nézők milyen érzésekkel hagynák el a mozitermet a filmet követően?

Remélem, hogy nagyon megszeretik a hegyeket és kedvet kapnak a kutyákhoz is. Véleményem szerint minden generáció, aki ismeri a Belle és Sébastien sorozatot rá fog találni ugyanarra a hangulatra a szereplőkőn és zenén keresztül, amely a sorozatban volt. Az új generáció pedig újdonságként fog tekinteni erre az adaptációra, amely egy modern film egy nagyon kedves, szép történettel, amely a régi sorozat cselekményén alapszik.

Mi az, amire a legszívesebben emlékszik a film elkészítésének az időszakából?

Mindenféle hezitálás nélkül mondhatom, hogy az őszi forgatás, az ősszel készült jelenetek a legkedvesebb pillanatok a számomra. Az ősz az év legszebb időszaka, ezért is döntöttem úgy, hogy három évszakban fogjuk forgatni a filmet nem csak egyben. Szerettem volna megmutatni a hegyeket minden színpompájukban, a különböző évszakokban miként tündökölnek. Nagyon meglepett, hogy ősszel senki nem jár a hegyekben, egyetlen turistát sem láttunk, pedig ez a legszebb időszak. Gondolkodás nélkül állítom, hogy a forgatás ezen szakaszában éltük meg a legemlékezetesebb és legszebb pillanatokat. Az őszi hegyek, a különleges színek és fények és mindezeknek a szépsége.

Belle és Sébastien között nagyon mély kapcsolat alakul ki. Ezt a szeretetet mindenki megtapasztalhatja, akinek állata, gyermeke van. 

Hogyan tudták mássá, különlegessé tenni a filmben ezt a kapcsolatot?

Egy kutyával nem lehet érzelmeket eljátszatni, két színészt meg tudunk kérni arra, hogy játssza el mennyire fontosak egymásnak, szeretik egymást, de ezt egy kutyától nem lehet kérni, sőt igazán még egy kisfiútól sem. Már jóval a film előtt összeszoktattuk a kisfiút és a kutyát, akik között valóban kialakult egy bensőséges kapcsolat, megtanulták, hogyan ismerik ki egymást és valóban létrejött az az érzelmi kapcsolat közöttük, ami látható a filmen. Nagyon-nagyon fontos volt, hogy legyenek érzelmek közöttük, hiszen ez volt a film középponti mozgatórugója.

 

A történet egy nehéz – szerencsére már igen távoli – történelmi időszakban játszódik. Hogyan lehet visszaadni, közel hozni ezt az időt a ma gyermekének?

Részünkről ez egyfajta tiszteletadás a hegyekben élő egykori ellenállók előtt, miközben lehetőséget ad arra is, hogy megmutassuk azt az ellentétet, amit a megszállott Franciaország és a hegyekben teljesen szabadon járó-kelő kisfiú képe mutat. A második világháborús történet igazából mellékszál a filmben, ez leginkább csak a dramaturgia miatt fontos. A film középpontjában a kisfiú és a kutya kapcsolata áll. Az, ami mindenkinek elsőként jut eszébe a történetről: Igaz barát az, akit szabadon választasz magadnak.