Hazai pályán tört meg az átok

Egy hosszús, balszerencsés időszak után végre megtört az átok, ami Leitgéb Juditot nyomasztotta. A pécsi pilótanő szereplését folyamatosan műszaki hiba hátráltatta, de a hazai pálya nyújtotta pozitív energia úgy tűnik, elűzte a gondokat. Judit és segítője, Klézli Szabolcs – aki egy személyben a párja és a navigátora is – célba kormányozta a Taubmann Historic Racing Team Renault 5 Alpine Turboját, ami számukra a Historic EB abszolút 20. helyét is jelentette a 48. Mecsek Rallyen.

Leitgéb Judit: A legeredményesebb versenyünk volt a 48. Mecsek Rallye, hiszen végre célba értünk, semmilyen technikai probléma nem hátráltatott bennünket. A futam előtt sajnos nem tudtam tesztelni a Renault-val, így csak éles helyzetben tudtam kipróbálni a kocsit és a különböző gumikeverékeket is.

Nekünk akkor kezdődött a verseny, amikor vége lett. Ha lett volna még három-négy gyorsasági, akkor javítani tudunk az időeredményeinken. Igaz, még szoknom kell azt, hogyan is működik egy ilyen turbós autó, de ennek ellenére abszolút pozitívan értékelem a hétvégénket. Habár Szabinak ez volt az első, igazi éles versenye, tökéletesen tudtunk együtt dolgozni. A célt teljesítettük, hiszen célba értünk, az pedig külön öröm volt számomra, hogy mindezt hazai környezetben tehettem meg. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a sportbíróktól, a csapatunktól, a barátoktól és a családtól, amit nagyon köszönünk! Jól eső érzés volt, hogy ilyen sokan szurkoltak nekünk azért, hogy a balszerencsés széria után végre átgurulhassunk a célvonalon.

Klézli Szabolcs: Nagyon jól éreztem magamat a hétvégén! Igaz, az elején egy kicsit meg voltam illetődve, de gyorsról gyorsra kezdtem belejönni a navigálásba. Kérdezték már tőlem, hogy nem fura-e, hogy szerepcsere van az esetünkben, s én diktálom a páromnak az itinert. Engem ez egyáltalán nem feszélyezett, Juditnak inkább volt fura ez a felállás, mint nekem. Abszolút megbíztunk egymásban, és jól tudtunk együttműködni annak ellenére is, hogy én újoncnak számítok ebben a „szakmában”. A jó hangulatomat megalapozta az is, hogy minden egyes ismerősünk, aki látott minket gyorsról gyorsra örült, integetett, sőt, volt olyan, aki meg is ölelgetett bennünket.

Nekem az volt a célom, hogy leintsenek minket a verseny végén, a Széchenyi téren – többre nem is vágytam. Ez sikerült, így abszolút elégedett vagyok a szereplésünkkel. Olyan élményben volt részem ezen a versenyen, amit még eddigi életemben nem is tapasztaltam. Ez úton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki szurkolt nekünk azért, hogy érjünk célba a versenyen! Jövőre újult erővel támadunk!