Őszinte elismerések Portugáliában

Ismét lenyűgözte a világ kajak-kenu sportját a magyar utánpótlás. Ifjúsági és U23-as válogatottunk a hétvégi montemor-o-velhói világbajnokságon 10 aranyat, összességében 18 érmet nyert, amellyel csapatunk természetesen az éremtáblázat élén zárt. A fiatalok kiemelkedő szerepléséről Hüttner Csaba utánpótlás vezetőedzővel beszélgettünk.

Hogy látta, vasárnap mennyire volt még őszinte a mosolya külföldi kollégáinak?

Őszintén gratuláltak, és mondhatom azt, csodájára járnak annak, ahogyan nálunk felépül a sportág – kezdte Hüttner Csaba. – Gyakran kérdezik tőlem, miként tudjuk így motiválni a versenyzőinket, hogyan tudjuk a sportágba csábítani és megtartani a gyerekeket egy olyan világban, amelyben a sport már mellékes, egészen más dolgok játszanak főszerepet a fiatalok életében.

 És mit válaszol ezekre a kérdésekre?

 Azt, hogy kivételes helyzetben vagyunk, hiszen rendkívül jól szervezett, felépített a sportág. A szakember gárda tökéletesen képzett, az ország különböző régióiban évek óta építik a tehetségeket. A sportág nem főváros központú, nagyon sok vidéki bázison zajlik minőségi munka, amely elsősorban annak köszönhető, hogy az állam kiemelten támogatja a kajak-kenu sportot, a szövetség pedig nagy figyelmet fordít a klubokra. Csak úgy lehet a sportágban megtartani a gyerekeket, úgy lehet eredményesen működő utánpótlásbázisokat létrehozni, hogy folyamatosan fejlesztünk. Akár infrastruktúráról, akár eszközparkról van szó, akár arról, hogy egy jól felszerelt konditerembe menjenek le a gyerekek. Emellett jó látni azt is, hogy a sportág megfogja a srácokat. Élvezik a szabadban töltött időt, a társaságot, azt a különleges miliőt, amelyet minden klubnál megtalálhatunk, és imádják a kihívásokat, a mindennapi versenyeket a pályán.

 Ebben a korosztályban meglehet lelni a jövő Kovács Katalinját, Kammerer Zoltánját vagy Vajda Attiláját?

 Több versenyzőben is látom ezt a lehetőséget, de tőlük függ elsősorban, hogy hová jutnak el. Jó látni, hogy az elmúlt idényhez képest többen is micsoda fejlődésen mentek keresztül. Az U23-as mezőnyben Bodonyi Dóra elindult azon a pályán, amelyet az elmúlt években Kárász Anna járt be, a mindössze húsz esztendős Bogár Gábor pedig nagy ígérete a férfi kajakszakágnak. Az idén végig sikerült kimagasló formában versenyeznie, jó fizikumú és fejben is az erős versenyzők közé tartozik. Horváth Bence és Szomolányi Máté K-2 200 méteren nyert aranyérme azt mutatja, hogy hosszú távon nem csak a Tótka, Molnár párossal számolhatunk, lehet rivalizálás ebben a számban. Lucz Dóra, ha nem rontja el a rajtját, akkor érmet szerezhetett volna, ahogyan a Viola, Fekete kenupáros is csak századokra maradt el a dobogótól, de érződik, hogy ígéretes jövő állhat előttük. És kiemelném még Takács Kincsőt, aki három év után kapaszkodott vissza a csúcsra. Megtalálta a technikáját, amelynek köszönhetően élvezi a kenuzást. Viszont egy negatívumot is meg kell említenem. Ez a világverseny is jól megmutatta, hogy a versenyzőknek el kell dönteni, hogy a felnőtt vagy az U23-as világversenyre készülnek, időzítik a formát. Jó példa erre a Noé Zsombor, Vas Péter kajakpáros esete, amely ha a válogatón és a világkupán mutatott formáját tudta volna hozni Portugáliában, akkor toronymagasan nyerte volna a számot. Pechjükre pont itt kerültek hullámvölgybe.

 És mi a helyzet az ifjúságiakkal, akik toronymagasan a mezőny fölé nőttek?

Elsőként Kopasz Bálintot emelem ki, aki idejével az U23-as mezőnyben is dobogón tudott volna zárni, és aki minden körülmények között képes hideg fejjel, jól felépített taktikával versenyezni. Kuli István született tehetség, és még csak első éves ifi, ahogyan a párosban diadalmaskodó Béke Kornél, Mayer Keán kettős is. Homonnai Luca is nagy tettet hajtott végre, bár benne még mindig érzem a rizikó faktort. Fejben sokat kell még fejlődnie, meg kell tanulnia versenyezni ahhoz, hogy téthelyzetben is képes legyen száz százalékot nyújtani.