– Ma huszonnyolc éve mentem le először a vízitelepre. Pontosan emlékszem arra a napra, izgatott voltam és sokkal jobb idő volt akkor, mint most – magyarázta Kammerer Zoltán.

– Huszonnyolc év után gondolom, most már rutinból vette fel az őszi alapozó ritmust.

– Nem okozott problémát.

– Várta már a kezdést?

– Igen, bár ez egyelőre még csak a ráhangolódás az igazi őszi alapozásra. Most Budapest közelében kondizunk, itt vagyunk vízen is, majd november másodikán leköltözünk Dunavarsányba, ott kezdődik a nagyüzem. A lendületemmel, a motivációmmal ezúttal sincs gond, ráadásul most már tényleg karnyújtásnyira van tőlünk a riói olimpia. Kati nénit ismerve a felkészülés hasonlóan kemény lesz, mint a londoni olimpia előtt volt. A különbség az én esetemben csak annyi lehet, hogy az elmúlt évek során sikerült felvennem a Kati néni által diktált tempót.

– Átbeszélték már, hogy mik lesznek a prioritások?

– Az alap természetesen a négyes, de biztos vagyok benne, hogy a válogatókon ugyanúgy rajthoz állunk majd egyesben és párosban is, ahogyan eddig tettük.

– És ha páros, akkor Szalai Tamás?

– Ha holnap lenne a válogató, azt mondanám, hogy igen. De a hosszú évek során megtanultam már, hogy sok-sok meglepetést tartogat az ember számára egy-egy idény.