Friss állandóság, állandó frissesség

A blues egyre fogyatkozó, még élő legendáinak egyik legnagyobbika, John Mayall ismét az Akváriumba érkezik, hogy a tavalyi, fantasztikus hangulatú, teltházas koncertje után bemutassa legújabb nagylemezét, a Find A Way To Care-t. Találjunk rá módot, hogy megnézhessük őt!

John Mayall közel hatvan éve van a pályán. Első zenekarát, a Powerhouse Fourt 1956-ban alapította, azt, amelyikkel később világhírű lett, a John Mayall & the Bluesbreakers-t pedig 1963-ban. Ennek a zenekarnak volt tagja ’65-66-ban Eric Clapton, akivel a Bluesbreakers elkezdett befutni, de mellette olyan kiválóságokkal játszott utána együttesében Mayall, mint Peter Green, Jack Bruce, Mick Fleetwood vagy Mick Taylor, aki 1969-ben innen ment át a Rolling Stonesba

A Bluesbreakers soha nem volt állandó felállású zenekar, a tagok gyakran változtak. Az angol blues-rock tehetségei, fiatal feltörekvői, illetve (talán épp innen indult) már befutott zenészek forogtak benne. Ennek köszönhetően a Bluesbreakers óriási hatással volt a brit blues színtérre, és szintén ennek köszönhetően a zenekar lemezei mindig változatosak voltak. Előfordult, hogy trióban készített albumot, vagy épp korábban nála megfordult zenészek garmadával. Vagy a barátaival. A pályafutása 40. évfordulóját ünneplő, 2001-ben megjelent Along for the Ride című lemezen, játszott például Gary Moore, Steve Miller, Billy Gibbons, Chris Rea és Jeff Healey is.

A Bluesbreakerst 2008-ban oszlatta fel a ma 81 éves mester, amit azzal indokolt, hogy már túl megterhelő volt a sok fellépés, illetve azért, mert így szabadabban dolgozhat más zenészekkel.

Mayall a tavalyi, nagy sikerű A Special Life című album után az idén is kiadott egy nagylemezt. A szeptember 4-én megjelent Find A Way To Care azokkal a zenészekkel készült, akikkel az utóbbi években már stabilan együtt játszik: Rocky Athas gitárossal, Greg Rzab basszusgitárossal és Jay Davenport dobossal. A lemez, amelynek bemutató turnéja érinti Budapestet, illetve az Akváriumot is, abból a szempontból rendhagyó, hogy leginkább a billentyűs hangszerek kerülnek rajta előtérbe. Mayall játszik Hammond B-3-on, zongorán, wurlitzer zongorán, Hohner clavineten (és még harmonikán és gitáron). Egy régi rajongója azt írta a lemezről, fogalma nincs, Mayall hogyan csinálja azt, hogy a hangzása egyszerre friss és egyszerre ismerős és ugyanolyan, mint mindig. És épp ez John Mayall egyik vonzereje. Hogy egyfajta friss állandóságot nyújt. És ezért lehet őt újra és újra élőben is megnézni.