Csigolyatörés után újra edzésben

Szőke Zita edző gyógyvíz segítségével épült fel súlyos balesetéből

Egy váratlan, szörnyű baleset majdnem derékba törte Szőke Zita sportedző karrierjét, aki idén nyáron egy szálloda erkélyéről zuhant ki, miután eltört annak fakorlátja. Az esést csodával határos módon túlélte, ám súlyos csigolyatöréseket szenvedett a pécsi edző, aki mindezek ellenére januártól a munkába való visszatérést tervezi, köszönhetően a harkányi gyógyvíznek és többféle gyógykezelésnek.

Egy életveszélyes balesetből és az azzal járó traumából csak hosszú idő alatt lehet felépülni – ha egyáltalán fel lehet. Nemcsak a fizikai sérülésekkel, az azokkal járó fájdalommal, hanem a lelki problémákkal is meg kell küzdeni, hiszen életünk veszélybe kerülése sok mindent más megvilágításba helyez. Ezt tanúsítja Szőke Zita sportedző is, aki idén nyáron zuhant ki egy velencei szálloda erkélyéről, amelynek eltört a fakorlátja. A főiskolai oktatóként is dolgozó pécsi edző komoly csigolyasérüléseket szenvedett, de hat hónappal az eset után már újra szeretne munkába állni.

Gyors felépüléséhez számos tényező járult hozzá. „Eleinte egy speciális készülékkel kezeltek, amely a nyugati és keleti terápiás kezelést ötvözi. Később a Harkányi Gyógyfürdőben a gyógyvíz jótékony hatásai, az egyéni gyógytorna, a pakolások és a gyógymasszázs segített, hogy a végtagzsibbadások és az érzéskiesések elmúljanak, illetve nagyobb mozgástartományban tudjam mozgatni a nyakam – meséli Zita. – A heti 2-3 komplex kezelés mellett hétről hétre éreztem, hogy enyhülnek a panaszaim, és már a harmadik kezelés után elmúlt az az áramütésszerű érzés, amit a fej előrebillentésénél éreztem. Emellett a fürdő környezete és a kellemes, szép színű gyógyvize mindig lelki megnyugvást keltett bennem.”

A pécsi sportedzőt leginkább az élni akarás és a meditáció segítette át a nehéz időszakon. „Voltak nagyon rossz napjaim, de olyankor a szeretteink, barátaink, akik szeretettel és törődéssel vesznek körbe, sokat tudnak segíteni, és a rengeteg ismerős is, akik pár jó szóval, felajánlással, gesztussal enyhítették testi-lelki fájdalmaim.” Zita rengeteget tanult az elmúlt hat hónapból és a balesetből, a hasonló traumán átesett, abból lábadozó sorstársainak pedig azt tanácsolná, hogy tűzzenek ki célokat a rehabilitáció során, és éljék az életüket. „A nehézségek sok mindenre megtanítják az embert. Például arra, hogy van benned valaki, akinek mindez nem nehéz, és végig tudod csinálni, ha vannak céljaid, csak akarni kell. Egyszerű célok, hogy még akarsz járni, táncolni, úszni, teljes értékű emberként megélni az élet szépségeit. Mert az életet élni kell. A legnagyobb hiba bármit feladni, észre kell venni azokat a kincseket, amiket az élet elénk szór, minden szép dolgot fel kell fogni a lélekreceptorainkkal. El kell fogadni, ami van, minden kínjával, küzdelmével, sikerével, boldogságával együtt. És ne szégyelljünk segítséget kérni, mert egyedül nagyon nehéz csatát nyerni.”