Amdala.hu Amdala Magazin és Hírportál. Friss hírek, bulvár, sport, kultúra.
Fehér, fekete – Ellentétek vonzásában címmel új, látványos táncműsorral jelentkezik a Magyar Nemzeti Balett együttese az Erkel Színházban. Január 29-én a világhírű Jiří Kylián „fekete-fehér” korszakában született két remekműve, a Sarabande és a Falling Angels debütál a nagyszínpadon, és visszatér a nézőket lenyűgöző, a táncosoktól pedig tökéletes technikai jelenlétet igénylő Etűdök.
Jiří Kylián most színre kerülő két darabja az ellentétek feszítő erejével hat. A fekete-fehér, fény és árnyék, férfi és nő kettősségére épülő koreográfiák az élet nagy kérdéseit vetik fel, miközben a feleletalkotást a nézőre bízzák.
A 1990-ben készült Sarabande kompozíciót hat fiatal férfi mutatja be – előadásuk abban mindenképpen egyedülálló a táncszínpadon, hogy a balettosok ezúttal hangjukat is hallatják. A darabot Bach hegedűre írt d-moll partitájának lassú sarabande-tétele índítja, a nyitóképben pedig a Férfi születését látjuk. A középső részben Dick Heuff elektronikus hangokból, kiáltásokból, zihálásokból álló zenéje szól, eközben jelennek meg a férfilét stációi, melyek közt az agresszivitás és a szexualitás éppúgy jelen van, mint az érzékenység és a tiszteletteljesség, a fontosság és a hasznavehetetlenség tudata. Az utolsó képben a mozdulatok és a visszatérő klasszikus muzsika összhangba kerülnek, megszaporodnak a balettlépések, puhább, érettebb mozdulatok jelennek meg, amelyek végül valamiféle ünnepélyes harmóniát hagynak hátra. Az alkotás több inspirációs forrásból táplálkozott: Bach muzsikája, a sarabande nevű barokk tánc, Kylián saját gondolatai a férfinemről, sőt még egy japán beavatási teaszertartás is szerepelt az ihlető élmények között. A sarabande eredetileg egy közép-amerikai eredetű, a telepesek által Spanyolországba vitt, majd a 16. században egész Európában elterjesztett szenvedélyes, gyors szerelmi tánc, amely a 17. századi francia udvarban lassú, 3/4-es, ünnepélyes variációvá változott. Eredeti, erotikus jellege idővel elhalványult, Kylián koreográfiájában azonban ismét szerepet kapott.
A minimalista látványvilágú Falling Angels című koreográfiában nyolc táncosnő jelenik meg a színpadon, egyszerű sötét dresszben. Kylián meghatározása szerint a balett valójában egy tanulmány, amely minden műalkotás két alapvető összetevőjéről, ellentétes alkotóeleméről, a fegyelem és a szabadság kettősségéről szól. A „bukott angyalok” Steve Reich többszörös Grammy-díjas amerikai zeneszerző rituális atmoszférájú dobzenéjére táncolnak, sodró lendülettel ábrázolják a női psziché emberi és művészi oldalait, amelyekben a csábítás, az anyaság, a szenvedés, az önérvényesítés mind megjelenik. A színpadot néha „mennyei” fehér fény árasztja el, máskor a fénnyel ki-ki saját négyszögű, cellaszerű, vagy folyosóhoz hasonló mozgásteret kap. A mozdulatok egyszerűségükben is lenyűgözik a nézőt, kombinációik (szóló, csoport, kánon, tükörkép) pedig megsokszorozzák a testek térbeli megjelenítéseinek lehetőségeit. A karok és kézfejek az irányítottság és a szabadság kettősségét, az engedelmesség és szabad akarat küzdelmét jelenítik meg.
Az est záró műsorszámaként visszatér Harald Lander egyfelvonásosa, az Etűdök. A darabot 2014-ben mutatta be a Magyar Nemzeti Balett, ugyancsak az Erkel Színházban. A kiemelkedő technikai felkészültséget igénylő koreográfia színrevitele egy társulat magas szintű technikai tudásának bizonyítványa is egyben, a művet egyfajta mérceként tartja számon a nemzetközi balettélet. Lander a jól ismert Czerny-zongoraetűdök zenekarra hangszerelt változatára komponálta 1948-ban, először a Dán Királyi Balett vitte színre. Az Etűdök úgy is felfogható, mint egy balettóra, amelyen a táncosok bemutatják a különböző nehézségű ugrásokat, forgásokat, a spicctechnika specialitásait és a kettősöket, a mozdulatok, lépések letisztult szépségét, akár a fizikai törvények felett is. Mindezt pergő és feszesen szerkesztett keretben, épp úgy, ahogyan a zongoristák játsszák a Czerny-gyakorlatokat: cél a technikacsiszolás, a legegyszerűbb gyakorlatoktól a magas fokú virtuozitásig. A koreográfia nemcsak a szólisták számára nagy feladat, hanem a karnak is, hiszen a legapróbb technikai kihívásoknak egyformán meg kell felelni – minden előadótól tökéletességet igényel, a perfekt tánctudásnak tart tükröt. Az Etűdök úgy is épül fel, ahogyan egy balettóra: a balettrúd mellett kezdődik, majd az egyre összetettebb gyakorlatokkal jut el a csúcspontra az ugrásokig és a forgásokig, végül a színpadi kombinációkig. Lander nagyszerű ötletekkel különíti el mégis a termi munkát a színpadi bemutatótól: sziluettekkel, térformákkal, a fekete-fehér színekkel és a világítással játszik, pergővé, izgalmassá téve a gyakorlatokat. A kosztümök és a mozdulatok egyben a nagy tánctörténeti korszakokat (romantika, klasszika, neoklasszika) is megidézik, ezen keresztül is ábrázolva a technikai fejlődést. A balett teremből kilépünk a színpadi gyakorlat helyszínére, ahol a társulati hierarchiának megfelelően a szólisták és a balettkar mutatják meg tudásukat, középpontban: a balerina, mint minden társulat csillaga, a balettek központi alakja.
Fehér, fekete – Ellentétek vonzásában, balettest az Erkel Színházban. Színpadon a Magyar Nemzeti Balett és szólistái.
Az est alkotói
Az 1947-ben, Prágában született Kylián húszévesen nyert ösztöndíjat a londoni Royal Ballet Schoolba, egy évvel később, 1968-ban pedig az aranykorát élő Stuttgarti Balett tagja lett, ahol kiemelkedő egyéniségekkel dolgozhatott. Később, közel negyedszázadon át halhatatlan művek sorát alkotta meg a Holland Nemzeti Balett együttesének. Kylián kifejezetten művelt és muzikális, ebből következően kivételesen eredeti alkotóvá vált, tehetsége remekművek sorozatával érett be. Amikor a Hollandiában minden létező szakmai és közéleti díjjal elismert, hatalmas tekintélyű Kylián 1999-ben távozott a művészeti vezető posztjáról, majd 2004-ben a vezető koreográfusi és művészeti tanácsadói megbízatását is visszaadta, egy világhírű együttes búcsúztatta őt. Mára művei számos rangos együttes repertoárján megtalálhatók szerte a világon. Alkotói világa sokféle forrásból merítve alakult sajátos koreográfiai stílussá. Hatott rá a folklór, az ausztrál bennszülöttek kultúrája, a klasszikus balett és a 20. századi modern irányzatok. Folyamatosan kísérletezett a tér, a sebesség, a világítás lehetőségeivel és a táncosok teljesítőképességének határaival.
Steve Reich amerikai zeneszerző a híres Juilliard Zeneiskolában és a Cornell Egyetemen végzett, zeneszerzést és ütőhangszeres zenét tanult. Kezdetben nagy hatással volt rá az afrikai zene. A minimalista stílus egyik mestere, több Grammy-díjat, és zenei Pulitzer-díjat kapott.
Harald Lander dán táncos és koreográfus, 1932-től 1951-ig a Dán Királyi Balett művészeti vezetője. 1927-től New Yorkban mások mellett a legendás koreográfustól Mihail Fokintól tanult. Tánctudását a Cecchetti-technika határozta meg, amely a virtuozitás legmagasabb fokát jelentette a nyugati balett világban. Sokat tett a dán koreográfus műveinek életben tartásáért. Fontosabb saját koreográfiái: Football (1933), Bolero (1934), Seven Deadly Sins (Hét főbűn) (1936) Valse Triste (1949). 1953-tól a párizsi Opera balettmestere, majd Párizsban saját stúdiót is nyitott 1964-ben. 1971-ben, nem sokkal halála előtt visszatért Koppenhágába. Leghíresebb balettjét, az Etűdöket ma is számos nagy balettegyüttes tartja repertoárján Európában, az Egyesült Államokban, sőt Ausztráliában is.
Fehér, fekete – Ellentétek vonzásában
Karmester: Kollár Imre
Sarabande
Balett egy felvonásban
Koreográfus: Jiří Kylián
Zeneszerző: Johann Sebastian Bach
Hangszerelte: Dick Heuff
Díszlettervező: Jiří Kylián
Világítástervező: Jiří Kylián
Jelmeztervező: Joke Visser
Műszaki adaptáció: Joop Caboort
Próbavezető balettmester: Venekei Marianna
Betanító balettmester: Patrick Delcroix
Színpadra állító balettmester: Urtzi Aranburu
Hangmérnök: Dick Schuttel
Ősbemutató: Hága, 1990. szeptember 13., Nederlands Dans Theater
Szereposztás:
- fiú: Kekalo Jurij
- fiú: Biocca Mark James
- fiú: Taravillo Carlos
- fiú: Lagunov Jevgenyij
- fiú: Miasnyikov Borisz
- fiú: D’Amico Pierpaolo
Falling Angels
Balett egy felvonásban
Koreográfus: Jiří Kylián
Díszlettervező: Jiří Kylián
Zeneszerző: Steve Reich
Jelmeztervező: Joke Visser
Világítástervező: Jiří Kylián, Joop Caboort
Műszaki adaptáció: Kees Tjebbes
Próbavezető balettmesterek: Tengler Tamás, Rujsz Edit
Betanító és színpadra állító balettmester: Roslyn Anderson
Ősbemutató: Hága, 1989. november 23., Nederlands Dans Theater
- lány: Crnić Nika, Starostina Kristina
- lány: Carulla Leon Jessica, Sarkissova Karina
- lány: Boros Ildikó, Pap Adrienn
- lány: Balaban Kristina, Földi Lea
- lány: Mingardo Angela, Uehara Emi
- lány: Asai Yuka, Cseprasova Jelizaveta
- lány: Kelemen Ágnes, Krupp Anna
- lány: Purszki Lilla, Hangya Rita
Etűdök
Klasszikus balett egy felvonásban
Koreográfus: Harald Lander
Zeneszerző: Carl Czerny
Czerny nyomán zenéjét szerezte: Knudåge Riisager
Művészeti tanácsadó: Lise Lander
Betanító balettmester: Johnny Eliasen
Balettmesterek: Kövessy Angéla, Pongor Ildikó
Ősbemutató: Koppenhága, 1948. január 15.
Szereposztás:
Balerina: Sarkissova Karina, Melnik Tatjana, Kozmér Alexandra
Szóló fiú 1.: Lagunov Jevgenyij, Balázsi Gergő Ármin, Bakó Máté
Szóló fiú 2.: Tyimofejev Dmitrij, Leblanc Gergely, Oláh Zoltán
