Székelyek Hajdúnánáson

Éppen száz éve, az I. világháború derekán román katonai támadás érte Magyarország keleti vármegyéit. Kétszázezernél is több székely volt kénytelen egyik napról a másikra elmenekülni szülőföldjéről. A hadra fogható férfiak már mind valahol orosz földön harcoltak, nők, gyerekek, idős, beteg emberek kértek és kaptak menedéket az ország főként hajdúk lakta településein.

Hajdúnánásra, az akkor 17 ezer fős településre 1916 augusztus végétől néhány hét alatt 3200-nál is több székely érkezett. Buczkó József hajdúnánási néprajzkutató a nagy székely menekülés kutatója és ápolója is, könyvet írt erről a ma már kevesek által ismert történelmi emlékről. „Azokban a hónapokban életre-, sőt generációkra szóló barátságok köttettek – olvashatjuk a könyv előszavában. – Úgy éreztem, fel kell tárnom és meg kell írnom ezt a közös sorstörténetet. Abban reménykedem, hogy a két nép között szövődött kötelék ismét élővé válik, s ennek tudata átszövi a mindennapi gondolkodást.”

Buczkó József minden lehetséges adatot összegyűjtött az egykori gyulafehérvári püspök, Jakab Antal hajdúnánási életszakaszából is, hiszen a püspök gyerekkorának másfél esztendejét Hajdúnánáson töltötte, mint erdélyi menekült. Édesanyjával és kistestvéreivel kéttehenes szekérfogattal tették meg az utat az innen több mint ötszáz kilométerre lévő Kilyénfalváról, s ugyanazzal a fogattal tértek vissza.

A minap újra székelyek érkeztek Hajdúnánásra, Varga Gabriella újságíró és Vencser László erkölcsteológus, hogy átadják az általuk alapított Jakab Antal-emlékdíjat a Móricz Pál Városi Könyvtárban megrendezett ünnepségen a könyvtár és helytörténeti gyűjtemény vezetőjének, múzeumalapítónak, tudományos kutatónak, húsznál is több könyv szerzőjének, Buczkó Józsefnek a székelyek 1916-os menekülése és befogadása történetének felkutatásáért, feldolgozásáért, valamint a Székely Menekültek Emléknapja rendezvény kezdeményezéséért és évenkénti megszervezéséért. Laudációjában Rigó Tamásné, a Hajdúnánási Televízió szerkesztője a több kiadást is megért könyvről szólva kiemelte, hogy már tudományos konferencia témája is volt, s „formálójává vált annak a nemzetegyesülési folyamatnak, amely a hajdú és székely magyar népünk ismételt egymásra találásában ölt testet”.

Tamás József, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke, a díjátadó ünnepség fővédnöke üzenetében az emlékdíj névadójának, Jakab Antalnak a megpróbáltatásokkal teli, de ma is irányt mutató, példaadó életére hívta fel a figyelmet. „Püspökként sem volt könnyű dolga. Sokszor adott fel a rendszer olyan leckét, amely súlyos döntések elé állította őt. Egyenlőtlennek és teljesen reménytelennek tűnt legtöbbször az a párbeszéd, ami a papok kinevezése, áthelyezése, a teológiai hallgatók felvétele, a templomok javítása, új templomok építése érdekében történt. Igen nehéz volt a legszerencsésebb megoldásokat megtalálni. Ő a legjobb jóakarattal, egyháza és népe iránti féltéssel próbálta döntéseit meghozni.”

A díjátadó gálaműsorban Tófalvi-Balassa Szilvia alkalomhoz illő énekekkel, Horváth Gábor Miklós költő, előadóművész pedig saját verseivel működött közre.