Szabó Gabriella és Kozák Danuta ma látszatra könnyedén jutott be a K–2 500 méter keddi döntőjébe, világbajnoki címvédőink megnyerték futamukat a lengyelek duója előtt, de túlságosan nem örültek a célban. Az ok elég prózai: Kozák Danuta hasmenéssel bajlódik, így a magyar csapat most minden erejével azon van, hogy a legjobb állapotba hozzák kétszeres olimpiai bajnokunkat.

„Nem szerencsés ez a helyzet, de bízom benne, hogy Dana holnapra rendbe tud jönni. Úgy tűnik, jól lehet kezelni ezt a fertőzést, bár a szervezete legyengült, ami nem jó a döntő előtt. Ettől függetlenül ők menték a legjobb időt, visszaverték a lengyeleket és a második futamot nyerő németeknél is több mint egy másodperccel gyorsabbak voltak” – mondta Storcz Botond, a felnőtt válogatott vezetőedzője.

„Nagy dolog, hogy ebben az állapotban ilyen jól versenyzett Dana, ez bizakodásra ad okot. Ahogyan az is, hogy egyenes ágon jutottak be a döntőbe, így van idő arra, hogy további kezeléseket folytassunk. Ennyire kiélezett helyzetben a hasmenés, a rosszullét negatívan befolyásolja a teljesítményt, de azon vagyunk, hogy gyógyszerekkel, folyadékpótlással, és könnyen felszívódó energiával uralni tudjuk a helyzetet, s erőnlétileg is utolérje magát. Azt gondolom, holnapra már rendben lesz Dana, de most pihenésre van szüksége” – magyarázta Dr. Toman József, a kajak-kenu válogatott orvosa.

Míg Kozák a szálláson pihent, három másik versenyzőnk, Vasbányai Henrik, Douchev-Janics Natasa és Kopasz Bálint a döntő kiharcolásáért szállt vízre a középfutamban. Vasbányai az előfutamok során az ötödik időt lapátolta (futamát a címvédő német Sebastian Brendel nyerte meg), de a folytatásban  sajnos nem tudta kiharcolni az A-döntős szereplést. Vasbányai középfutamban a hatodik időt érte el, vagyis összesítésben a kilencedik lett, ami B-döntőt ért.

„El vagyok keseredve, mert rettenetesen kihajtottam magam, az elő- és a középfutam is nagyon fájt. Az előfutam tipikus első pálya volt, leégette a tüdőmet, elzsibbadtam tőle, de a folytatásra sikerült regenerálódnom, elég volt a két futam közötti egy óra. Maximum pályát mentem, az utolsó kétszáz méterre nagyon össze kellett szednem magam és bár hibát tudok találni ebben a pályában, az okokat, hogy miért nem tudtam megcsinálni, azt nem tudom” – mondta a nemzetközi színtéren első felnőtt C-1 1000 méterét teljesítő Vasbányai, aki egy kicsit előbb is rúgta be a hajóját, mint ahogy kellett volna.

Douchev-Janics Natasa előfutamában a harmadik helyen zárt az új-zélandiak olimpiai címvédője, Lisa Carrington és a portugál Francisca Laia mögött, majd a középfutamban jól rajtolt, de a végére láthatóan bekötött a versenyző, aki a negyedik helyet szerezte meg, s ezzel az is kiderült, hogy csak a B-döntőben folytathatja.

„A végére sajnos elfogyott az erőm, nem tudom miért, mert jól éreztem közben magam. Vissza kell néznem, biztosan találok majd valamit. Például Oszipenko-Radomszka nagyon ment előttem és ez elég rossz érzés, ha valaki így el tud menni. Az is bánt, hogy a másik két előfutam könnyebb volt, ha oda kerülök, hellyel akár bejuthattam volna – mondta Douchev-Janics, akit most az sem vigasztal, hogy sógornője, Spela Ponomarenko-Janic ott lesz a döntőben.

Férfi K-1 1000 méteren a mindössze 19 esztendős Kopasz Bálint állt rajthoz, aki az előfutamban elkapta a középfutamot érő ötödik helyet, majd a folytatásban is az ötödik helyet szerezte meg. Az algyőiek fiatal kajakosa próbált nagyot hajrázni, de nem sikerült megfognia a jóval erősebb, rutinosabb Stewart Murrayt, Fernando Pimentát, Marcus Walzot és René Holten-Poulsent.

„Úgy érzem, hogy jó formában vagyok, ezért úgy álltam oda a középfutamhoz, hogy az első négyben benne leszek. Rendkívül nehéz középfutamot kaptam, sajnos ez volt a nehezebbik. Csak a pályámat figyeltem, érzékeltem, hogy ott vagyok az 1-4-ben, sajnos a végén nem láttam, hogy megelőztek, de nem tudtam volna már robbantani – értékelte teljesítményét Kopasz Bálint, hozzátéve, hogy minden úgy történt a pályáján, ahogy eltervezte, az időeredménnyel elégedett.

„Azt mondják, hogy a K–1 1000 méter a királyi táv, ez a legnehezebb, én pedig még nagyon fiatal vagyok. Adnom kell magamnak két-három évet. A szüleimnek is köszönhetem, hogy nagyon jó az állóképességem, és a technikám is rendben van, de még erősödnöm kell” – fogalmazott a kajak-kenus csapat legfiatalabb tagja.