Lesz kiért szorítani csütörtökön is

Kozák Danuta nem sok időt adott magának arra, hogy megünnepelje Szabó Gabriellával párosban nyert olimpiai aranyát. A céljai elérése érdekében (itt Rióban összesen három számban van jelenése) és a betegsége miatt is szüksége volt és van a pihenésre, a regenerálódásra, és azért is, mert a női K–1 500 méter előcsatározásaiban kétszer is vízre kellett szállnia. Négy előfutamot rendeztek, amelyből futamonként a legjobb öt versenyző lépett tovább a középfutamba – Kozák 1:53.427-et, legnagyobb riválisa az új-zélandi Lisa Carrington 1:54.765-öt lapátolt az előfutamában, míg a korábban ukrán színekben szereplő, most már azeri Inna Oszipenko-Radomszka 1:51.75-nel lépett tovább. Ezek az idők azonban sokat nem mondtak, hiszen szinte biztos, hogy mindenki tartalékolt a következő felvonásra, amelyben Danuta ismét energikus volt, nagy fölénnyel nyerte meg a futamát és természetesen finalista lett.

„Hosszú volt ez az ötszáz méter” – mindössze ennyit mondott a középfutam után Danuta, aki igyekezett is pihenőre.

A-döntős lett a szerb színeket erősítő Ruzicic-Benedek Dalma is, aki futamában a harmadik lett és a nyolcadik legjobb idővel került a legjobbak közé.

K–2 1000 méteren a Hufnágel Tibor, Ceiner Benjámin páros már az előfutamban belekóstolhatott a kétszeres világbajnok Marcus Gross, Max Rendschmidt tempójába. A németek egyenes ágon jutottak a döntőbe, a mieink a harmadik helyen zártak és a középfutamban folytathatták. Amelyben az ausztrál és az olasz duó mögött ismét a harmadik helyet megkaparintva az A-döntőbe jutottak.

„Nagyon elfáradtunk, kemény volt, de pont erre számítottunk, éppen ezért így építtettük fel az előfutamot is” – mondta a verseny után végtelenül kimerültem Hufnágel Tibor, aki hozzátette, hogy az ellenfelek nem adták olcsón a bőrüket.

„Kisandítottam a végén, éreztem, hogy jönnek a kazahok, de bíztunk benne, hogy meglesz. Most nincs más feladatunk, mint lazítani, regenerálódni és újult erővel nekivágni a döntőnek” – mondta Ceiner Benjámin, aki szerint átestek a tűzkeresztségen és higgadtabban fognak odaállni a döntőre, amelyben – ígéri mindenkinek – a végletekig kihajtják majd magukat párjával.

Férfi C–1 200 méteren a négyszeres ifjúsági világbajnok, váltóban felnőtt világbajnoki bronzérmes Hajdu Jonatán képviselte a magyar színeket, s már az előfutamban megmutatta, hogy remek formában van. Kiválóan rajtolt, s végig ott volt az élen haladó orosz Andrej Krajtor nyakában. A középfutamban sajnos nagyon kemény riválisokat kapott az olimpiai bajnok ukrán Jurij Cseban és a világbajnok azeri Valentin Demjanenko is ott lapátolt a futamában. Jonatán végül a negyedik helyen zárt, amellyel a B-döntőbe kvalifikálta magát.

„Hogy mi hiányzott? Igazából semmi nem hiányzott, talán csak az zavart, hogy a középfutamra bejött a szembeszél. Amúgy jó pályát jöttem az elő- és a középfutamban is. Talán kevés volt a két futam közötti idő a regenerálódásra. Erős ellenfeleket kaptam, ennyire futotta. Örülök, hogy itt voltam, ez is ajándék volt a számomra. Boldog lettem volna egy A-döntővel, most a B-döntőben szeretnék minél jobb eredményt elérni” – nyilatkozta a verseny után Hajdu Jonatán.

A K–2 200 méter világbajnoki címvédői, Tótka Sándor és Molnár Péter az utolsó pillanatban kerültek be az utazó csapatba, a fiúknak gyakorlatilag a nyaralásból kellett újra edzésbe állniuk. A magyar párosnak kőkemény előfutamban kellett helyt állni, hiszen itt lapátolt az olimpiai bronzérmes brit Liam Heath, Jon Schoefield egység és a 2014-es vb ezüstérmesei, a német Ronald Rauhe, Tom Liebscher kettős is. Hüvös Viktor tanítványai mindkét párost maguk mögé utasították, ám a hármas pályán becsusszant eléjük a spanyol Craviotto, Toro kettős, így ők is középfutamra kényszerültek. Amely nem okozott számukra különösebb gondot, fél hajóval a francia Jouve, Beaumont duót megelőzve jutottak a döntőbe.

„Nekünk minden egyes futam ajándék, életemben nem élveztem ennyire a kajakozást, mint itt a riói olimpián – mondta a futam után Molnár Péter, aki 22 évvel ezelőtt ezért az érzésért, pillanatért ült a hajóba.

„Már a pihenőnket töltöttük, amikor megtudtuk, hogy utazhatunk Rióba. Az utolsó két hét az utazás előtt nagyon feszített tempóban zajlott, mégis igazán jól sikerült, így mentálisan frissnek érzem magunkat.  Kíváncsiak vagyunk, hogy mire megyünk majd a döntőben, ez egy olimpia, itt bármi megtörténhet” – tette hozzá Tótka Sándor, aki teher és nyomás nélkül várja a döntőt. Véleménye szerint a spanyol kettős lesz most a legnagyobb ellenfél számukra.

Női K-1 500 méteren, a két férfi kajakpáros versenyszámban és C-1 200 méteren a döntőket magyar idő szerint holnap délután 14 óra és 15.15 között rendezik meg. Csütörtökön a mieink több számban is dobogóesélyesek lesznek.