Amdala.hu Amdala Magazin és Hírportál. Friss hírek, bulvár, sport, kultúra.
„Az első fékezéskor éreztem, hogy lassul az autó, de azt is, hogy még nagyobb fékerőt kell kifejteni, mert vészesen közeledik a kanyar. De már blokkoltak is a kerekek, és onnantól kezdve minden nagyon gyorsan történt” – foglalta össze röviden ifjabb Tóth János annak a néhány másodpercnek a történéseit, amelyek következményeképpen pénteken késő este neki, és Szőke Tamásnak fel kellett adnia az 50. Mecsek-ralit.
Pedig a kassai győzelem után a Peugeot Total Hungária Rallye Team párosa nagy reményeket fűzött a pécsi viadalhoz, amelyen egy jó eredmény az összetett pontversenyben is a dobogóra röpíthette volna őket. Nem így történt.
„Az első körben a legpuhább, száraz pályára való abroncsot raktuk fel, de az a sáros, kihordásos részeken nem vált be: nagyon idegesen viselkedett az autó, és a féktávokra sem éreztem rá. Ez az első körre rá is nyomta a bélyegét, úgyhogy a másodikra változtattunk. A Pirelli esőre való, picit keményebb keverékét választottuk, puhább oldalfallal, amelynek az első szakaszon nagyon jó is volt a tapadása, annak ellenére, hogy előtte majdnem egy órát várakoztunk. Következett az ötödik gyorsasági, amelyen három kilométerrel a rajt után már úgy éreztem, nagyon jó a tapadásunk, ennek megfelelően fékeztem. Így utólag: túl későn. Az abroncsok még hidegek voltak, de azt gondoltam, lehet már annyira terhelni őket, mintha melegek lennének. Nem lehetett. Ehhez a tempóhoz nem voltak elég melegek. A kiesés egyértelműen az én hibám volt” – ostorozta magát a hétszeres bajnoki ifjabb Tóth János.
Ezúttal azonban igaz volt a mondás, hogy minden rosszban van valami jó, mert azon túl, hogy a versenyzőpárosnak sem esett baja, a Peugeot 208 T16 R5 is megúszta szinte karcolásokkal.
De nézzük, hogy zajlott le az eset a jobb oldalról, a navigátor szemszögéből!
„Nagyon sokat vártunk a második kör első szakaszának rajtjánál, de úgy éreztem, Jani elkapta a fonalat, még mondta is, hogy milyen jók a gumik – idézte fel a történteket Szőke Tamás. – Rövid féktávokat vett, úgy éreztem, megpróbál egy kicsit faragni a hátrányunkból, amit az előző körben összeszedtünk. Jó volt az autó, jól és bátran mentünk. Aztán jött a következő szakasz, és az az ominózus kanyar. Hatalmas mázlink volt, mert a kanyar előtt és után is óriási árok volt, ott azonban pont egy domb, ami megállított minket. Két fa közé estünk be, úgyhogy az autón egy lámpán kívül szinte semmi sem tört össze. Pedig ha mindez egy kanyarral előbb, vagy eggyel később történik, birodalmi totálkár lehetett volna belőle… Szerencsére megúsztuk, de a bajnokság sajnos így is elment.”
