SZÖVEG: DÓKA ATTILA, FOTÓ: JUHÁSZ MELINDA
A jó bor nem változik, csak érik. Az idő elteltével finomodik, és akik szeretik, pontosan tudják, hogy mire számíthatnak, mikor belekóstolnak. Az A4-es igazi klasszikus, aminek jellege első megjelenése óta nem változott semmit. A belépőmodellek pedig még az A4-univerzumon belül is hordoznak magukban valami különlegeset, hiszen velük léphetünk be a legkedvezőbb feltételekkel a prémiumautók varázsbirodalmába.
Az első A4-es esetében, 1994-ben ez az 1.6-os benzinest jelentette, ami hengerenként két szeleppel indult hadba a prémiumra áhítozó vásárlók kegyeiért. A furcsa, hogy a recept akkor is hasonló volt a maihoz: a kis motort rövid áttételekkel ösztökélték a teljesítményre, az így adódó magasabb fordulatszámok keltette hangerőt viszont elnyelte az autó remek hangszigetelése. Ma annyival van előnyösebb helyzetben a kis hengerűrtartalmú Audi, hogy az 1.4-es TFSI bőséges nyomatékot produkál már alacsony fordulaton is, és a motort egyáltalán nem kell folyamatosan pörgetni a tempós haladáshoz. Sőt, a mostani 1.4-es motor az ősmodell 1.8-as turbóját is lekörözi, mind nyomatékban, mind fogyasztási értékekben. Ezért a mostani „alap A4-es” már nem csak gazdasági megfontolás kérdése lehet, hanem akár egy józan, környezettudatos gondolkodás eredménye is. A teljesítmény ugyanis bőven elég a mindennapokra.
A trendeknek megfelelően
Csakúgy, mint a klasszikus limuzin karosszéria, ami bőséges helyet kínál a hátul ülőknek is annak ellenére, hogy az Audi nagyon szép, hosszú orrot álmodott meg a legújabb A4-esnek, ami ráadásul határozottan alacsonyabb, mint amire számítanánk. Az üléspozíció is viszonylag mély, ami miatt az övvonal még magasabbnak tűnik, és ezáltal az Audi egyik régi erényének megfelelően növeli a biztonságérzetet. Az ajtó becsukásával pedig végleg átkerülhetünk abba a bizonyos prémium világba, ami miatt már az első A4-esbe is annyian szerettek bele. Filterezett zajok, méterekre alattunk keletkező úthibák, és visszafogottan jelentkező gravitáció. Az A4-esnél nagyon markánsan tetten érhető az a mérnöki törekvés, melynek lényege, hogy ne tegyük ki az utasokat túlzottan direkt módon az útviszonyok és a forgalom által konstruált realista filmnek. Kisebb bravúr, hogy, miközben az autó folyamatosan vasalja az útegyenetlenségeket, a kormányzás és a menetdinamika egyáltalán nem válik sterillé. Az Audi némi alulkormányozottságra ugyan hajlamos, de élvezetesen kanyarodik, az íveket pontosan lehet vele rajzolni, miközben a kormányműből bőven érkezik visszajelzés. Ebben biztos nagy szerepe van annak a ténynek is, hogy az alig 100 kilós motor, ami hosszában foglal helyet a nagy motortérben pozitívan hat az autó egyensúlyára. Így aztán a downsizing egy nem várt, de kellemes mellékhatást is eredményez.
Technokrata fényár
Az Audi, és egyben a Volkswagen csoport egyik koronaékköve, a virtuális műszerfal már magában megadja az erős technokrata felhangot a belső térnek. A valós műszerek helyett, tetszőleges információt megjelenítő képernyő a műszerek helyén érdekes, és valójában logikus megoldás, bár némi megszokást igényel. Maga a technológia is gondolatébresztő: ha tetszőleges stílusú és összetételű műszeregységet rajzolhatunk, akkor nem látnák-e sokan szívesen a régi A4-esek vörösen izzó kilométeróráját? Vagy esetleg egy fehér számlapos sport-műszerfalat? Talán csak idő kérdése, hogy a tetszőleges alakítható grafikák közé bekerüljön egy-két klasszikus, vagy éppen totálisan elvarázsolt megoldás. Szerencsére az A4-es belsejében így is találhatunk jó néhány egyedi és már magában is szemet gyönyörködtető megoldást. Ilyen a klímaberendezés kezelőfelülete, a beltér megvilágítása, valamint az automata váltó rövid váltókarja, amin – teljesen feleslegesen – az ember állandóan pihenteti a kezét. Értelmetlen, mert az A4-esben is remekül működik az adaptív automata-rendszer. Gyorsan értelmezi a vezető szándékait, aki pedig szeretne egy kicsit hevesebb reakciókat, annak van egy sportmód is, de tapasztalataink szerint ezt sem szükséges sokszor alkalmazni. Az alap „D”- állás elég mindenre. Az automata váltó vélhetően a fogyasztásra is jótékonyan hat, hiszen alig 8 literrel 100 kilométerenként teljesítettük a tesztidőszakot, ami tartalmazott várost és autópályát is.
Összegzés
Az A4-es belépőmodellje talán nem is igazi belépőmodell a szó klasszikus értelmében. A motor méretét sosem fogja kitalálni senki, és egy autó, ami 8.5-öt gyorsul százra aligha követel kompromisszumot. A belső tér a márkához mérten rendkívül igényes, és tele van egyedi megoldással, ráadásul könnyen kezelhető. Ehhez társul még az autó magas imidzse, ami a hazai forgalomban szavatolja a gondtalan közlekedést.
Szerettük:
– klasszikus limuzin, hosszú orr-résszel
– jó helykínálat
– nagyon magas minőségérzet
– dinamikus alapmotor
– mérsékelt fogyasztás
Nem szerettünk:
– kissé indirekt kormányzás
Hossz/szél./mag.: 4726/1842/ 1427 mm
Motor: 1395 cm3, 150 LE/ 5000-6000, 250 Nm/1500-3500
Végsebesség: 210 km/h
Gyorsulás (0-100 km/h): 8,5 s
Alapár: 9,717,000 Ft