Ördögkatlan 2017

10. ÖRDÖGKATLAN

A LEGJOBB

Véget ért a 10. Ördögkatlan Fesztivál. A dél-baranyai Nagyharsány, Kisharsány, Villánykövesd, Beremend, a Mokos Pincészet és a Vylyan Terasz több mint 600 programot nyújtott a mintegy 80-85.000 látogatónak. És miközben évről-évre egyre többen érkeznek Közép-Európa egyik legszínvonalasabb összeművészeti fesztiváljára, az esemény meg tudta őrizni családias, emberséges, szeretetteljes közegét. A helyiek, a látogatók és a szervezők egyöntetű állítása szerint a tizedik, jubileumi sikerült a legjobban a Katlan 2008 óta tartó sikertörténetében.

Az augusztus 1-i nyitányon az összegyűlt sokaság együtt nyitotta meg ezt az őszinte és nyitott közösségi eseményt, és a sokszáz mezítlábas-csíkospólós együtt kiáltotta a védnöktől, Törőcsik Maritól kölcsönvett jelszót: „Nem vagyunk normálisak!” Ugyanez hangozott el többezer fiatal és nem fiatal szájából augusztus 5-én, a záráskor, amikor a Kiscsillag-koncerten Lovasi András a színpadra hívta a két fő szervezőt: Kiss Mónikát és Bérczes Lászlót.

A két időpont között számtalan nagyszerű színházi előadás, családi program, kiállítás, komoly- és könnyűzenei program zajlott le a mintegy 60 helyszínen.

Az évfordulón a szervezők egy „Best of Katlan”-programot állítottak össze, és visszahívták az elmúlt évtized legsikeresebb fellépőit, köztük többek között Alexander Balanescut és Dresch Mihályt, a Pintér Béla Társulatot és a francia Galapiat Cirkuszt, Lajkó Félixet és a belga Summer Rebelliont, a Forte Társulatot és az Aradi Kamaraszínházat…

Az Ördögkatlanra a sokszínűség a jellemző, azonos hangsúllyal van jelen a kortárs tánc és a rock, az irodalom és a jazz, a komolyzene és a gyerekprogram. Jövőtánc címmel improvizatív tánc és zene találkozott a Vylyan Terasz kiállítóterében, ahol a Pina Bausch emlékkiállítást többek között Lőrinc Katalin és Lőrinszky Attila, Kovács Gerzson Péter és Balanescu közös „tánczenéje” nyitotta. Óriási érdeklődés kísérte Krasznahorkai László felolvasását, ahogyan az első Ördögkatlan óta minden évben ide látogató Háy János hordófestése, költői zenés estje is páratlanul népszerű volt. Hordót mások is festettek a Vylyanon: Rutkai Bori Nemes Péterrel, Wahorn András Töttös Katával és a zenét hallgató, fűben ejtőző vendégek körében festett a másik védnök, Cseh Tamás fia, Cseh András is.

Cseh Tamásra rendkívüli esttel emlékeztek meg a szervezők: a Szoborparkban többezren hallgatták, ahogy Beck Zoli házigazdaként színpadra szólította azokat az öntörvényű művészeket, akik újrateremtették Tamás és Leonard Cohen dalait, köztük: Rozs Tamás és Csoóri Sándor, Budapest Bár, Kiss Tibor, Kolonits Klára és Dinyés Dániel, Másik János és a Wombo zenekar. Az est jelképe „apáink kalapja” volt, mely kalap a Csönded vagyok közös eléneklése után kivetítődött a Szoborpark falára – Tamás és Leonard kalapját egész éjjel láthatták még Horvátországból is.

A másik nagy esemény Verdi Requiemjének megszólaltatása volt Beremenden. Sokezren hallgatták a Nemzeti Filharmonikusokat és az operistákat, aki által mindenki megidézhette az elmúlt tíz év közös és személyes veszteségeit, köztük épp a védnököt, Cseh Tamást, aki az első Ördögkatlant még megnyitotta, de a második idején köszönt el tőlünk.

Az utolsó napon a „k2 maraton” fogta össze a négy Katlanfalut: tetralógiájukkal körbejárták a falvakat, minthogy mindegyik előadást az eredeti helyszínen játszották. A maraton szombat délelőtt a Nagyharsányi menyasszonnyal indult, következett a Kisharsányi vőlegény, késő délután már a Villánykövesdi vőfélyt játszották, hogy aztán este a legújabb premierrel, a Beremendi lakodalommal érjenek célba.

Tavaly szinte berobbant Both Miklós az Ukrán udvarral, ami az idén már a Katlan slágerévé vált. Többezer kilométerről érkeztek az ukrán nénikék, akik nap mint nap gyönyörű énekekkel és vacsorákkal gazdagították a programot, hogy aztán az utolsó este egy igazi ukrán esküvővel búcsúzzanak el tőlünk.

Színművészeti egyetemisták érkeztek Kaposvárról és Budapestről: előbbiek ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében óriási sikerrel játszották a Romeo és Júliát, utóbbiak pedig Zsótér Sándor vezetésével állították színre saját Schiller-verziójukat.

A 10. Ördögkatlan a gyerekeké és a családoké volt: a villánykövesdi Teleki Ligetben egymást követték a sokszáz gyerkőcöt vonzó események, köztük Halász Judit, Szalóki Ági és Rutkai Bori koncertje, és ahogy évről-évre, idén is jelen volt a pécsi Bóbita Bábszínház. Természetesen minden helyszínkínált gyerekprogramot: tizedszer volt jelen a Varga Anikó vezette Meseladik, tavaly indult és hihetetlen népszerűségre tett szert Elek Ányos Veled Kerek programja. Utóbbi Kisharsányban, a Kovács Udvarház szomszédságában üzemelt. A Kovács Udvarházban Göttinger Pál vezényletével igazi „caminus” (az otthon melege) jött létre, valódi családi fészek, ahol színház és kórus, börtönrádió és kiállítás, folyamatos interaktív esemény jelezte: az Ördögkatlan továbbra is nyitott és személyes, emberi és intim.

Az „otthon melegét” az időjárás is biztosította: kegyetlen hőség közepette zajlottak a programok – ám a sokezer Katlanost ez nem térítette el: negyven fokban is tömegek várták, hogy megkapják a közös élményt, azt a szabadságot, ami öt napra egy külön „Katlanköztársaságot” hoz létre évről-évre Baranyában.

A szervezők és a helyi falvak megbizonyosodhattak arról, hogy érdemes egész évben dolgozni a Katlanért. Ebből következik a szándék: folytatás következik, immár mindenki a 11. Ördögkatlanra készül.