Amdala.hu Amdala Magazin és Hírportál. Friss hírek, bulvár, sport, kultúra.
Fotó: Magyar Kurír
Mintha kutyák kóstolgatták volna éles fogaikkal a jobb lábam éjszakánként. Nem volt kellemes érzés, ám arról sejtelmem sem volt, hogy ennek milyen súlyos következményei lehetnek. Mindig akadt valami általam fontosabbnak vélt feladat, mint a háziorvosomat felkeresni. Amikor megszületett az elhatározásom, már majdnem késő lett: elhanyagolt mélyvénás trombózisom (amit én, balga halandó, egyszerűen múló ízületi fájdalmaknak tulajdonítottam) tüdőembóliát okozott, amibe akár bele is halhattam volna.
Talán nem véletlen, hogy az alattomos betegségem idején leltárt készítettem minden apróbb-nagyobb dologról, amelyekkel találkoztam, amiket megtapasztalhattam az életem során. Ezeket igyekeztem versekbe szedni.
Felgyógyulásom után nagy meglepetésemre sokan segítettek, bátorítottak, szakmai tanácsokkal láttak el, hogy rendezzem kötetbe a verseimet. Megtettem, a Coldwell pedig kiadta őket „por” (így, kisbetűvel) címmel. Szerencsétlenségünkre a tervezett könyvbemutatóink, közönségtalálkozóink egytől-egyig elmaradtak a járvány miatt. A legjobban azt sajnálom, ahol az egyik kedvenc színészem, Dörner György előadásában hallgathattam volna az írásaimat.
Néhány könyvem talált gazdára csupán, a Libri postázta szemrevaló dobozában az érdeklődőknek.
Csüggedten ülhetnék a kiadótól kapott könyvkupacom tetején, ha a minap nem érkezett volna hozzám egy kedves levél.
Az elmúlt nyáron a 94. életévébe lépő, többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetettje, Európa Polgári díjas, Mindszenty-emlékérmes Kerényi Lajos piarista szerzetes írta, akit a pandémia miatt nem engedik tanítani hajlott korára való tekintettel a Szent Margit Gimnáziumban, ahol én is dolgozom. Kórházi kezelésem idején, legnagyobb meglepetésére, velem is találkozott, mert ezernyi dolga mellett ő a haldoklók legfáradhatatlanabb látogatója a fővárosban.
Álljon itt tehát Kerényi tanár úr néhány gondolata, amely a verseim olvasása közben jutott eszébe.
„Őszinte lelkű, küzdő költő vagy. Néha lehangolt, de mindig némi szintézist találó. Érthető költő vagy. Nem kapkodsz, mint ma oly sokan, eszmék nélkül összehordanak fűt-fát. Pillanat- és élményképeid mesteriek. Verseidből időnként bizonyos keserűség csendül ki. Mintha rohannál az életben, és ezért ki-kimaradnak a szép, az értelmes és a mélység élményei. Választékos a képanyagod és a nyelvezeted. Tetszik. Gondolkodásod távlatai szélesek és gazdagok. Érdekes műfaj a verselésed. Versszakaid úgy tűnik elbeszélő stílusban épülnek fel. Egyedi. Alig található ilyen az irodalomban.”
Kis írásomat hadd zárjam még egy, véleményem szerint Kerényi Lajos legszebb gondolatával. „Mindig lesz a világon valami több, mint maga a világ. Mindig lesz a történelemben valami több, mint maga a történelem. Mindig lesz az emberben valami több, mint maga az ember.”
Horváth Gábor Miklós
