“Az idősek zöme tudja, milyen fiatalnak és tudatlannak lenni. De nincs olyan fiatal, aki tudná, milyen öregnek és bölcsnek lenni.” – mondta Sir Harold Macmillan. Így igaz. Nem véletlenül alakult ki minden kultúrában az idősebbek tisztelete. Fölhalmozódott tudásuk, tapasztalatuk és bölcsességük minden civilizált társadalomban nélkülözhetetlen. Ehhez járul a hála: hála világra jöttünkért, fölnevelésünkért, a bennünket körülvevő, szüleink és nagyszüleink által létrehozott és ránk hagyományozott világ megteremtéséért, amelyet mi is gyermekeinkre, unokáinkra hagyunk majd, hozzátéve persze a magunkát.
Idősebb honfitársaink mostanában keveset tapasztalhatnak ebből a tiszteletből és hálából – mint saját legszűkebb körein kívül mindenkivel, velük is méltatlanul bánik a mai hatalom. Munkát nehezen találnak, de nyugdíjba sem engedik őket, másokat akaratuk ellenére kényszerítenek nyugdíjba, sokukat megfosztják megérdemelt járandóságától.
„Önmagát becsüli meg minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdődött.” – írja Sütő András. Ez az, amit a ma hatalmon lévők a legkevésbé szeretnek tudomásul venni. A Demokratikus Koalíció azzal köszönti a szépkorúakat az Idősek Világnapján, hogy egy majdani demokratikus kormánynak vagy önkormányzatnak, ha anyagi lehetősek híján csodát nem is tehet, szerzett jogaikat tiszteletben kell tartania és az őket ért méltánytalanságokat orvosolnia kell -írta szerkesztőségünknek megküldött közleményében Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke.