A jótól elszakadni?

Ezért is vagyok rendkívül büszke erre a díjra. Gyerekkoromban csak kajakoztam, sosem ábrándoztam arról, hogy milyen jó lenne az Év sportolójának vagy éppen Arany Érdemérmesnek lenni. Ezek az elismerések mindig jó érzéssel töltik el az embert, valahogy plusz motivációt adnak a jövőhöz – mondta Kovács Katalin.

Ami az ön esetében most mit jelent? Miről szól a jövő?

Elsősorban a kislányomról, Lucáról. Az ő fejlődéséről, arról, hogyan nyílik ki napról napra a világ számára. Amikor tavaly nyáron bejelentettem, hogy befejezem a pályafutásomat, volt pár hét, ami nehezebben telt el. Kerestem a helyem a nagyvilágban, szokatlan volt, hogy egyik napról a másikra megszűnt az a rendszer, amiben addig éltem. Persze az is igaz, hogy az utóbbi két év alatt sok frusztráció volt bennem. A felkészülés miatt nem tudtam a családommal lenni, csak hétvégéken. Fizikálisan még jelen voltam az edzéseken, lélekben azonban már nem mindig. Ezt akkor és ott nem tudtam magamnak megfogalmazni, utólag jöttem rá arra, hogy valójában már nem tudtam száz százalékban ráhangolódni a kajakozásra. Visszatérve a jelenre: amikor befejeztem, féltem, hogy mi ad majd motivációt, de ez a félelem feleslegesnek bizonyult. Ugyanúgy megvannak a napi feladataim és kialakult az a rendszer is, amelyben a családommal együtt élem az életemet. Örömöt ad a napi program megtervezése, Luca terelgetése. Vagyis most ő a fő motiváció.

Az ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta a napokban jelentette be, hogy gyermeket vár. Tudna neki tanácsot adni, hogy miként tervezze meg a visszatérését, hogyan hangolja össze a sportot és az anyaságot?

Mindenkinek az életében másként alakulnak ezek a dolgok, erre nincsenek sémák. Amilyen tudatosan felépítették a közös pályafutásukat Danáék, olyan profin tervezték meg a gyermekvállalást is. Biztos vagyok benne, hogy tudni fogják mikor térjen vissza, hogyan vegye fel a tempót és azt is tudom, hogy Dana anyaként is a maximumot adja majd. A szülői szerep nagy feladat és elköteleződés, de mivel ők együtt mozognak Bécóval, (Somogyi Béla – a szerk.) nem kell alkalmazkodniuk máshoz, ki tudják alakítani a közös ritmusukat. Danának nem lesznek olyan lelki nehézségei, mint amiket én cipeltem magammal, nem lesz külön a családjától és ez sok pluszt adhat számára. Lesznek olyan pillanatok, amikor nehéznek érzi majd az előtte tornyosuló feladatokat, de amennyire nehéz, olyan szép korszak kezdődik el az életében.

A szavaiból kitűnik, most elsősorban az anyai teendők töltik ki a mindennapjait. A jövőben azonban szeretne visszakapcsolódni a sportághoz?

Mindenképpen, hiszen fontos számomra ez a közösség. Már korábban beszéltem arról, hogy szeretnék gyerektáborokat szervezni. Szép lassan kibontakozik bennem egy kép, de ezek egyelőre távlati tervek. Egy biztos, ebben a közösségben nőttem fel, rengeteg mindent kaptam a sportágtól és mindenképpen szeretnék visszaadni valamit abból a tudásból, azokból az érzésekből, amelyek az én életemet is meghatározták. A jótól nem akar az ember elszakadni…