Amdala.hu Amdala Magazin és Hírportál. Friss hírek, bulvár, sport, kultúra.
Az M340i tökéletes hidat képez a hamarosan érkező M3 és a többi 3-as BMW között: egy tökéletes atléta, de boldogan felveszi az öltönyt is, ha éppen megkívánja a dress code. Persze a szíve mélyén leginkább egy tomboló fenevad, és alig várja, hogy egy gombnyomással ezt előcsalogasd.
Szöveg: Dóka Attila
Fotó, videó: Juhász Melinda
Nézd meg az autóról készült videónkat is!
Az igazság az, hogy ez a teszt már azelőtt elkészült, mielőtt egyáltalán megláttam volna magát az autót. Tudom, mire képesek a BMW turbós hathengeresei, hallottam már, hogyan szólnak, és az sem volt kérdés, hogy kiválóan fekszik majd az úton, az xDrive pedig bolondbiztosan ott is tartja. Ennek ellenére rég nem érzett izgalommal érkeztem átvenni a tesztautót, találgatva, milyen színe lehet. Nem volt nehéz kiszúrni: a zöld színben pompázó 3-as abszolút kilóg a sorból. A fényezés olyannyira egyedi, hogy alapból nem is választható, csak ha igénybe vesszük a BMW Individual szolgáltatásait, és kicsengetünk 1,6 milliót érte. Az egyediségnek ára van, de a hatás garantált. Az M340i simán elviszi a showt-t, bármerre járunk vele. És akkor még rá sem léptünk a gázra. Pedig akkor kezdődik az igazi móka. Persze nem alaphelyzetben. Az úgynevezett „Comfort” – módban ugyanis még csak távolról, tompán hallatszik valami kellemes morajlás, ami diszkréten jelzi, hogy komoly lóerőmennyisség bújik meg a hosszú motorháztető alatt. Azonban mielőtt átváltanánk a „Sport” – módba, gyorsan beékelek ide egy dramaturgiailag indokolt, feszültségnövelésnek szánt mellékszálat.
Nos, az első hathengeres motor, amit hármas BMW-be szereltek, az egy 1990 köbcentis egység volt, és az M20 –as kódot kapta. A BMW-nek szüksége volt ugyanis a már meglévő, M30-kódjelű motoruknál egy kisebb hathengeresre is, mivel a nagy blokk nem fért be az 1975-ben debütáló, új 3-as BMW-be. Az M20-as kezdetben nem volt egy erőmű, sőt mai szemmel nézve kifejezetten soványnak tűnik az általa leadott 122 lóerő. Mindez persze 1976-ban egyáltalán nem számított kevésnek. Ráadásul 1978-ban már elérhető volt egy 2,3 literes verzió is, aminek 143 lóereje 9,5 másodperc alatt gyorsította az akkori hármast 100-ra.
És akkor vissza a jelenbe. A mostani, kettős megfúvású túrbóval szerelt, 3 literes, V6-os motor papíron 374 lóerős, és 500 Nm nyomatékot állít elő 1850 és 5000 fordulat között. Ezzel az M340i 4,4 másodperc alatt éri el a százat, amit az öszkerékhajtásnak köszönhetően gond nélkül, szinte bármikor teljesít. Ezeket az értékeket leginkább persze akkor érezzük, ha kiválasztjuk a „Sport” – módot, majd egy laza mozdulattal manuális üzemmódba állítjuk a váltót, és ránehezedünk a gázpedálra. A show része, hogy ilyenkor az autó azonnal feljebb tekeri a pótmétert (a kipufogórendszerben nyitnak a szelepek), és a csodás V6-os hangjából sokkal több jut el végre a fülünkhöz. Bár a váltási idők lerövidülnek, de a néhány sportautóra jellemző rövid durrogás, csattogás itt nem hallható. Az valószínűleg megmarad az M3-nak.
A bevezetően ismertetett prekoncepció része volt a hibátlanul teljesítő futómű, és a kormányzás. Az M340i változó áttételű és rásegítésű kormányművel, kettős keresztlengőkaros első- és ötkaros hátsó kerékfelfüggesztéssel, aktív lengéscsillapítókkal igazolja maradéktalanul a hipotéziseket. Mindez a gyakorlatban egy hangsúlyozattan sportos összképben csapódik le: az autó nem vágyik a versenypályára, de fölényének tudatában várja a kihívásokat. A kulcs a remek súlyelosztás, és persze az xDrive, aminek nagyon nagy szerepe van abban, hogy az 500 Nm-es nyomaték ne álljon bosszút túlzott önbizalmunkért. És igen, meg lehet mozdítani a farát, de az összkerékhajtás és az elektronika azért előbb-utóbb visszarakja egyenesbe. Ha pedig fékezni kellene, akkor nyugodtan bízhatunk a hatalmas, 348 mm átmérőjű első, és 345 mm -es hátsó féktárcsákban.
Az M340i belül is meglehetősen sportosnak mondható, kezdve azzal, hogy eleve elég alacsony az üléspozíció (egy bizonyos kor felett el kell engedni ezt az álmot barátaim…). Ehhez jön még a tesztautó parádés, rikító piros bőrborítása, ami ezzel a zöld fényezéssel együtt elég erős kombináció. Így utólag belegondolva még annyi hiányzott volna a tökélyhez, hogy a féknyergek is pirosak legyenek. Ráadásul a BMW konfigurátora szerint ez egy opcionális extra, nem kell érte külön fizetni. A belső térrel kapcsolatban az a benyomásom támadt, mintha a BMW annyira nem lelkesülne a digitális műszeregységekért, de az is lehet, hogy csupán nem „egérmozival” akarják elkápráztatni a vevőkört. Így például nem igazán üti le azt a ziccert, hogy a különböző üzemmódokhoz a műszerek dizájnját is átrajzolja. Ez persze nem baj, nincs is rá szükség. Komoly autóba nem kellenek diszkófények. Apropó fények: a tesztautónk lézervilágítással is fel volt szerelve, aminek az előnye, hogy egyrészt a hatótávolsága közel kétszerese a hagyományos fényszóróknak, másrészt pedig a búra alatt szexi, kék színű csíkok vannak, a fényszóró oldalán pedig ott virít a „BMW Laser” felirat.
Maga a tekintélyes helykínálat sem okozott meglepetést, az viszont igen, hogy a méretes autó nagyon könnyen áttekinthető. Dacára a hosszú motorháztetőnek és annak, hogy sokan 5-ös BMW-nek nézik, nagyon könnyen lehet vele navigálni, parkolni. Persze segít a tolatókamera is, de érdekes módon alig van rá szükség. Bőven elég az akusztikus szignál, és a szemünk. Ami viszont feltűnő, az a meglehetősen nagyra sikerült fordulási kör(12 méter). Ez kezdetben eléggé meg tudja viccelni az embert.
Milyen autó az M340i? Röviden: elképesztően jó. Lehet használni utazó autónak, mert ha kell, halk és finom, lehet bele csomagot rakni, és állítólag 8 literes átlagfogyasztást is mért már neki egy lelkes tesztpilóta. Én ezt készséggel el is hiszem, hiszen az első napon még én is nagy szemekkel néztem a fogyasztásmérőre, ami simán tartotta a 9 körüli értéket, aztán a nap végén átettem „Sport” – módba, és onnantól kezdve ez lett az indítás utáni első dolgom a teszt végéig. Mert lehet írni sok mindent az autó tulajdonságáról, a fényezésről, meg az extrákról, de a lényeg mégiscsak a V6-os, és a mérnöki munka, hogy ki is élvezhessük minden mordulását.
Amíg nincs M3, addig ez a legkeményebb és legjobb hármas. Utána csak a legjobb lesz.
