A lélek bátorsága

A Calvin János Teológiai Akadémia és a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara közös szervezésében, a Tudomány és Technika Hete rendezvénysorozathoz kapcsolódóan mutatták be Révkomáromban Fazekas István, Jókai-díjas költő, drámaíró, református teológus „Beszélgetés a Mi időnkről” című interjúkötetét. 

A Calvin János Teológiai Akadémia könyvtárában került sor a „Beszélgetés a Mi időnkről” című interjúkötet bemutatójára, mely ötven interjút tartalmaz. A szerzővel Dr. Somogyi Alfréd, a Református Teológiai Kar dékánja beszélgetett, aki elsőként az egykori tanítványt és tanártársat köszöntötte, hiszen Fazekas a jogi egyetem elvégzése után a révkomáromi egyetemen szerezte meg teológiai diplomáját, majd miután a zsoltárkutatásban végzett munkája alapján a teológiai tudományokból is doktorált, néhány évig itt tanította a héber, a görög és a latin nyelvet.

Fazekas István 2012-től kezdve szerkesztette Pozsgay Imrével közösen a Stádium Társadalmi és Kulturális Hírlapot, majd Pozsgay halála után annak főszerkesztője lett. A kötetben fellelhető interjúk elsősorban a lap tematikus számaihoz készültek: írókkal, költőkkel, színészekkel, politikusokkal, teológusokkal, kutatókkal és tudósokkal, énekesekkel és más közéleti személyekkel. A könyvbemutatón a szerző elmondta, hogy ezeknek a beszélgetéseknek az egyik közös nevezője az, hogy a megszólítottak mindegyike teljes odaszánással végzi azt, amit csinál.

A beszélgetések egy része Csoóri Sándor, költő személye köré csoportosul, számontartva azt is, hogy mit vállalt Csoóri „a felvidéki magyarság igazságának kimondásáért a nyolcvanas években.” Fazekas, mint fontos irodalomtörténeti eseményről, beszélt arról, hogy a Nappali hold megjelenése után kirobbant közéleti vita következtében az egymástól eltávolodó Konrád Györgynek és Csoóri Sándornak a Stádium adott végül közös megjelenési lehetőséget.

A Pozsgay-Fazekas által szerkesztett lap több esetben is foglalkozott a felvidéki magyar nyelvű oktatás kérdéseivel, egyik tematikus száma kifejezetten a Selye János Egyetem Református Teológiai Karát mutatta be. Mindezek apropóján olvasható a könyvben igen részletes és a felvidéki oktatást is elemző beszélgetés Cs. Molnár Jánossal, Somogyi Alfréddal, Lévai Attilával, Görözdi Zsolttal, Öllös Erzsébettel és Karasszon Istvánnal. A könyvben olyanok szólalnak még meg mint például ifjabb Csoóri Sándor, népzenész, Dörner György és Gregor Bernadett színművészek, Farkas Bertalan, űrhajós, Hubay Miklós és Konrád György írók, Novák Ferenc, koreográfus, Illyés Mária, irodalomtörténész, Ács Margit, író, kritikus, Petrőczi Éva, költő és Pozsgay Imre, rendszerváltó politikus.

Fazekas szerint a visszatekintő beszélgetések nyilvános tanúbizonyság-tételek is egyben a magyar társadalomban az utóbbi másfél évtizedben megfigyelhető szellemi, politikai és művészeti mozgásokról.

Fazekas István a nyilvánosságnak szánt beszélgetést külön műfajként határozza meg, melyről könyvének bevezetőjében így fogalmazott: „Senki sem tesz tanúbizonyságot a maga teljességében arról, aminek tanúja volt, csak annak bizonyos részleteiről. Alapvetően szinte csak arról, amiről kérdezik. Éppen ezért a kérdezőnek az a legfontosabb dolga, hogy tudja azt – amire leginkább Hidegger tanított meg bennünket -, hogy múlt és jelen viszonya elsősorban nem is kronológiai, hanem inkább léttörténeti. A jó kérdés ilyenformán az alkalmas idő (a kairosz) előhívásához ad segítséget. S csak az az idő lehet igazán a miénk, melynek történéseiről beszélgetni tudunk. Illyés Gyula írja egy helyütt: „Az igazságot kimondani nem nagy dolog, megtalálni nehéz. A kimondásához csak a test bátorsága kell, megtalálásához a léleké.””

Az impozáns kiadvány az Üveghegy Kiadó gondozásában jelent meg az ünnepi könyvhétre.