17 óra után kicsivel, egy szűk színpadon, a United egykori frontembere, Pély Barna csapott a húrok közé. Loopert használt beatboxolt, gitározott, fantasztikusan énekelt. A párszázas közönségnek. Később Ed Sheeran megcsinálta ennek a light-os verzióját a nagyszínpadon. 60 ezer ember előtt.
Pély az említett looperes-technikával, amelynek segítségével a zenész valós időben rögzít visszajátszható zenei sávokat, szinte egy teljes zenekart pótolt. A dobokat rendszerint beatbox-szal (szájdob) „játszotta” fel, majd különböző gitársávok következtek, alkalmasint egy-egy énekszólam. Mindezt tökéletes összhangban a zenével, olykor a kapcsolókon boszorkányos táncot lejtve. A Sziget közönségének nagyrésze – lévén külföldi – nem ismerte a tehetséges zenészt, de így is sokan megálltak, és végignézték az egyszemélyes show-t. Voltak persze azért magyarok is, akik azzal kedveskedtek az éppen főként blues-dalokat játszó előadónak, hogy minden szám után United-slágereket követeltek. A kéréseknek Barna eleget is tett: hallottunk egy szívvel-lélekkel előadott Vallomást, egy tisztességes Keserű mézet, majd végül egy kierőszakolt Hófehér Jaguárt is. Új dalok is voltak, ám ezek a közönséget annyira nem hozták tűzbe. Pedig jó itt minden: Pély Barna muzikalitása, énekhangja, gitárjátéka egyaránt kitűnő. A koncert után még félszemmel láttam, ahogy a színpadra visszaosonva segít a cuccait összeszedni. Aztán jött Ed Sheeran.
Persze nem ezen a hangyányi színpadon, hanem a nagyon. A legnagyobbon, hiszen ő volt a Sziget szerdai – ha nem az egész hét – fő attrakciója. Nos Eddie, ahogy a rajongók hívják, szintén egyedül állt színpadra. Loopert használt ő is, mint Barna. Ő azonban nem beatboxolt, nem varázsolt: ha kellett neki egy kis ritmus, a gitár testét ütögette, majd ezt játszotta vissza. Sokszor énekelt a berendezés által felvett, majd visszajátszott akkordokra, mindkét kezét levéve a gitárról. Ezért minden magyar színpadon egy emberként kiáltott volna playbacket meg amatőrséget a „szakma” és a közönség, itt azonban a hatvanezer ember hallatlanul boldog volt, hogy ezáltal Eddie még szuggesztívebben tudja előadni a szívüknek oly kedves slágereket. Melyek egyébként első hallásra elég egyszerűnek tűntek. A dolog azonban mégis működik, és az, hogy egy olyan korszakban, ahol már fesztiválok épülnek a nem élő zenére, hihetetlenül üdítő, hogy egy darab gitárral tökéletesen ki lehet szolgálni ekkora közönséget. Kicsivel előtte egy magyar előadó is kísérletet tett erre…
Írta: Dóka Attila