“A második ciklus átka” Eisenhower óta sújtja az elnököket

 A frissen újraválasztott Barack Obamát 2013-ban utolérte “a második ciklus átka”, mert a már-már az iszapbirkózás szintjére süllyedt amerikai belpolitikában szinte semmilyen új eredményt nem tudott felmutatni. Az Egyesült Államok újabb évet pazarolt el a hatalmas energiákat felemésztő belharcokra.

    “A második ciklus átka” Eisenhower óta sújtja az elnököket: őt Moszkva hozta kínos helyzetbe, amikor 1960-ban rábizonyította, hogy Washington a cáfolatok ellenére is U2-es kémrepülőket küld a Szovjetunió fölé. Nixon 1974-ben belebukott abba, hogy megpróbálta lehallgattatni a demokrata vezérkart, majd kísérletet tett a kipattant botrány eltussolására. Reagan elnöksége 1986-ban kis híján kisiklott, mert kiderült, hogy kormánya fegyvert adott el Iránnak, és a bevételből a nicaraguai kontrákat támogatta. Clinton ellen azért indult eljárás, mert intim viszonyba került egy fehér házi gyakornokkal.     Azt, hogy a második ciklus Obama számára sem lesz könnyű, már akkor sejteni lehetett, amikor a Fehér Házért vívott párharcából győztesen kikerült elnök – a békejobb felkínálása helyett -, olyan terveket vázolt a januári beiktatási és az unió állapotáról szóló februári beszédében, amelyekkel kifejezetten ingerelte a republikánusokat. Pedig a 2012-es választás nem változtatta meg az erőviszonyokat a kompromisszumra korábban is képtelen kongresszusban: a szenátusban megmaradt a diadalittas demokraták, a képviselőházban pedig a revánsra vágyó republikánusok többsége. Nyilvánvaló volt, hogy előrelépés csak kompromisszum árán lenne lehetséges.     Nyárra már három jelentős, az ellenzék által kérlelhetetlenül kihasznált botrány tépázta az elnök nimbuszát. Kiderült, hogy az adóhatóságnál célzott vizsgálatnak vetettek alá konzervatív csoportokat, a kongresszusban pedig vizsgálat indult annak tisztázására, hogy a választások célegyenesében nem hazudott-e a kormányzat a Bengáziban működő amerikai képviselet elleni támadás körülményeivel. Mindezt megkoronázta a Moszkvába szökött informatikus, Edward Snowden leleplezés-sorozata, amely szerint a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) gyakorlatilag minden, szolgáltatókon keresztül lebonyolított kommunikációt képes megfigyelni. Külföldön gyakorlatilag korlátlanul, belföldön pedig egy titkos bírság felhatalmazása alapján.     A törvényességi és szavahihetőségi kérdéseket felvető botrányok miatt a Fehér Ház kénytelen volt folyamatos kárelhárítási üzemmódba kapcsolni. Kommunikációval, személycserékkel és a rendszermechanizmusok felülvizsgálatával mederben tudta ugyan tartani az ügyeket, ám szertefoszlani látszottak a kormánypárt reményei, hogy jövőre sikerülhet elhódítania a republikánusoktól a képviselőházat. E nélkül pedig Obama belföldi történelmi örökségül aligha hagyhat mást – a pénzügyi válságból való lassú kilábaláson felül -, mint az általa 2010-ben elfogadtatott egészségügyi reformot.     A kongresszus keményvonalas konzervatívjai azonban ezt is sokallták volna. Miután azt sem a legfelsőbb bírósággal, sem a Fehér Ház elfoglalása révén nem tudták visszavonatni, ősszel költségvetési eszközökkel próbálták meg megfojtani az Obamacare néven ismertté vált egészségügyi törvénycsomag aktuális részeinek életbe lépését. A demokraták azonban nem engedtek. A kialakult patthelyzet miatt októberben 16 napra részlegesen megbénult a szövetségi kormányzat és az ország a technikai csőd szélére sodródott.     A konfrontációt a közvélemény-kutatások szerint a republikánusok vesztették el és kormányoldal előtt ismét megcsillant a jövő évi siker reménye. Ekkor azonban éppen abból az irányból érte csapás, ahonnan pedig Obama újabb győzelemre számított: kiderült, hogy a verítékkel megvédett egészségbiztosítási rendszer kiterjesztése súlyos informatikai nehézségekbe ütközik. Ezt tetézte, hogy milliók esetében hiúsult meg az elnöknek az a 2010-ben tett ígérete, miszerint mindenki, akinek úgy kedves, megtarthatja a korábbi biztosítását.     Obama népszerűsége november végére történelmi mélypontra – a CBS felmérése szerint 37 százalékra – csökkent és az amerikaiak többsége kétségbe vonta a szavahihetőségét is. Az ellenzéki oldal – George W. Bush elnök 2005-ös katasztrófa-elhárítási fiaskójára utalva – Obama “Katrina-momentumáról” kezdett beszélni. Az elnök mélyrepülésében közrejátszott az is, hogy kis híján megszégyenült a világ előtt, amikor a nyár végén katonai csapással fenyegetőzött a szíriai vegyi fegyverek bevetése miatt, majd ettől úgy táncolt vissza, hogy a döntést az ezt ellenző kongresszusra bízta.     Obamát Moszkva mentette meg azzal, hogy lecsapott John Kerry külügyminiszternek a vegyi fegyverek nemzetközi lefoglalására vonatkozó, spontánnak tűnő ötletére. A tekintélyvesztést csak részben ellensúlyozta, hogy Obamának a szankciók és titkos alkudozások kombinációjával sikerült tárgyalóasztalhoz ültetnie a nukleáris ambíciókat dédelgető Iránt.      A republikánus sérelmek novemberben tovább szaporodtak azzal, hogy a demokraták – megelégelve, hogy a republikánus ellenzék rendre megtorpedózta az elnöki bírói és kormányzati kinevezéseit – a szenátusban leszállították a személyi jóváhagyásokhoz szükséges szavazati arányt. Ezzel egy évszázados szokásrendet bolygattak meg és egy csaknem négy évtizedes szabályt írtak felül.     Az ország tekintélyét is megrendítő washingtoni presztízsháború nyomán a szembenálló felek december közepén végül olyan, két évre szóló költségvetési tűzszünetet kötöttek, amely 2015 októberéig kizárja a szövetségi kormányzat újbóli megbénulását.     Az Egyesült Államok politikai elitje így a 2014. novemberi “félidős” választásokra összpontosíthat. Barack Obama pedig a jelek szerint elkezdte előkészíteni a talajt volt külügyminisztere és 2008-as elnökjelölt-aspiránsi ellenlábasa, Hillary Clinton számára a 2016-os elnökválasztásra.

Forrás:MTI