A Nőnap a történelmi baloldal nagy ünnepe

„Nőnapra évtizedek óta virág jár, néha csoki: a türelmünket vásárolják meg ezzel azok, akiknek eszük ágában nincs változtatni az igazságtalan munkamegosztáson és hatalomeloszláson” – írta blogjában a Nőnap alkalmából Papp Réka Kinga. Szégyenérzettel teli egyetértéssel olvastam a politikai aktivista sorait. Mert valóban elfelejtettük mára, hogy a nőnapi ünnep nemcsak a nők iránti tisztelet és megbecsülés marketingszerű kifejezésének napja, hanem a női egyenjogúság és egyenlő érvényesülés kikövetelésének szimbolikus ünnepe is. A történelmi baloldal egyenjogúságért való küzdelmének nagy ünnepe. Közel százhatvan évvel ezelőtt ezen a napon textilipari nődolgozók vonultak utcára New Yorkban, hogy emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követeljenek. Száz éve pedig a nők Oroszországban tüntettek „kenyérért és békéért” március 8-án; kiállásuk pedig részben hozzájárult ahhoz, hogy négy nappal később a cár lemondott, a következő kormány pedig már szavazójogot biztosított a nőknek is. A nőnapi ünnep munkásmozgalmi, jogvédő és jogérvényesítő kiállásból ered, ezt nem szabad elfelejtenünk. Van ugyanis még tennivalónk bőven.

A Magyar Országgyűlésben a napokban a Jobbik és a Fidesz képviselői leszavazták az Európa Tanács Isztambuli Egyezményének tárgysorozatba vételét. Ez deklarálta és segítette volna a nők ellen irányuló erőszak minden formájának felszámolását. De mit is várunk azoktól az illiberális rezsimépítőktől, akik vak komondorokra fogják saját brutalitásukat, akik szerint a nőknek inkább szülniük kellene „okoskodás” helyett, akik a törvényhozói munka közben is nyílt és hangos alpári bunkóságra képesek nőtársaikkal szemben.

Nem elég a virág, uraim! Ne tekintsük egyszerű, letudható gesztusnak ezt az ünnepet! Az Európai Bizottság számításai szerint még mindig tizenhat százalék feletti az eltérés a nők és a férfiak átlagos keresete között. Az Európai Unióban még mindig évente közel tizenhárommillió nő válik fizikai erőszak, közel négymillió nő pedig erőszak áldozatává. A Magyar Országgyűlésben még mindig tíz százalék alatti a női politikusok száma; büszke vagyok arra, hogy az európai szociáldemokrata frakciónk fele hölgyekből áll. A virág fontos gesztus, de messze nem elég. Tennünk kell az egyenlő munkáért egyenlő béreket elv mielőbbi érvényesítéséért, a nők elleni erőszak érdemi felszámolásáért! Van dolgunk bőven, uraim!

Én továbbra is minden héten meg fogom kongatni a harangokat. Mert demokrataként ez a dolgom.- írta szerkesztőségünknek megküldött közleményében Ujhelyi István az MSZP alelnöke, Európai Parlamenti képviselő.