Alkotótábor

Amilyen ígéretes, éppolyan félelmetes is egy alkotótábor. Ki tudja, milyen körülmények várnak az emberre: alkalmasak-e az elfogadható munkára, s ha minden a legteljesebb mértékben jól alakul, sikerül-e olyan állapotba keverednie, hogy lehetőleg ne röhögtesse ki magát „alkotásaival” a többiek előtt.

Fotó: Szűcs Mara

Azzal kezdődött az egész, amire nem is gondoltam, mint komoly, megharcolandó feladatra. Márpedig Aranyosapátiba csak annak könnyű eljutni, aki még nem próbálta. Magam nagykorúvá érett autómmal vállalkoztam a háztól-házig több mint háromszáz kilométeres kiruccanásra. Amikor az ukrán határnál jószándékú emberek visszafordítottak, úgy éreztem, nem lesz egyszerű az előttem álló három nap.

Aranyosapáti legkellemesebb épületegyüttesébe, a tábor helyszínére, Aranyosszigetre érve minden megváltozott. A házigazda kutyája úgy nyalta meg a kezemet, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Egy órás csúszásom ellenére a finom ebédet megkaptam. Kiderült, hogy a tábor lakói nem görcsölni jöttek össze, hanem jól érezni magukat. A tábor vezetője senkit sem óhajtott rávenni arra, amit nem akart. A bemutatkozások után csak az olvasta fel írását, akinek kedve volt hozzá. A másnapi irodalmi séta Nyíregyházán szintén szabadon választott gyakorlat volt. A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárba szervezett matinén – sokak számára talán hihetetlen módon – a közönség elé lépő költők személye, sorrendje, verse szintén nem volt megbeszélve. A tábor résztvevői és vezetőjük bíztak egymásban, s a siker nem is maradt el.

A harmadik a csomagolás és a búcsúzás napja volt. Mindenkinek az látszott az arcán: valószínűtlenül gyorsan ért véget ez a három nap.

A tábor lakói: a Krúdy Gyula Irodalmi Kör tagjai. A tábor vezetője: Németh Nyiba Sándor.

A házigazda: Nick Ferenc. Az újságíró: Horváth Gábor Miklós.