ANTONIO VIVALDI: FARNACE

Június 12-én az Operaház történetében első alkalommal tűznek műsorra Vivaldi-operát. A Farnace még sosem csendült fel idehaza, így Anger Ferenc színrevitelében magyarországi bemutatót is ünnepelhet a közönség. A címszerepben a katalán származású Xavier Sabata, korunk egyik legfelkapottabb kontratenorja lép színpadra.

Fotó: Juhász Melinda

A korában Vörös pap néven elhíresült – ám nagy megbecsültségnek örvendő – Vivaldi számos, közel 80 operát írt, amelyek azonban gyakorlatilag az ismeretlenség homályában húzódtak meg egészen a XX. század utolsó negyedéig. A kétezres évek eleje óta viszont egyre több felvétel és előadás születik operáiból, valóságos kultuszát éli a repertoár.

A Farnace Vivaldi egyik kedvenc operája volt. A történet Mithridatész pontuszi király utódjáról szól, akit anyósa bosszúból el akar pusztítani. Intrika, politika halálos ítélet, szerelem, manipuláció, gyűlölet – a szereplők a legszélsőségesebb helyzetekben találják magukat, hatalmas érzelmi skálát bejárva. Nem csoda, hogy a történetre még négy szerző (Antonio Caldara, Carlo Francesco Pollarolo, Leonardo Vinci és Josef Mysliveček) írt operát a korszakban.

A Vivaldi-féle Farnace eredeti, 1727-es bemutatójának kottája nem maradt fenn, később azonban több változatban is játszották a művet, és ezekből kétféle változat maradt ránk. A darab bemutatója vitathatatlanul az Opera évadának egyik legizgalmasabb zenei vállalkozása. A produkció dirigense, zenei vezetője Németh Pál fuvolaművész-karmester – a magyarországi régizenei irányzat egyik úttörője – és Anger Ferenc rendező a Torinói Nemzeti Könyvtárból szerezte be a másolatot mindkét fennmaradt változatról. Ezt követően készítették el a saját, „két és feledik” változatukat. „Ez jó és normális dolog, Vivaldi idejében is pontosan így működött: mindenhol saját változatot adtak elő. Mi több, az emberek a XVIII. században is irigyek és ostobák voltak, és ha kifutott egy produkció a repertoárból, nemes egyszerűséggel elégették a kottákat (a partitúrát, a szólamkottákat, mindent), hogy más ne tudja előadni.” – emelte ki Németh Pál.

A Farnace a múltbeli sérelmek operája – a valódi konfliktus már a darab kezdete előtt lezajlott, és a közönség a történet legvégét, a megoldást láthatja a színpadon. „Ez egy családi történet politikai környezetbe ágyazva: nagyon mellbevágó és nagyon tragikus” – mondja a rendező, Anger Ferenc. – „Olyan borzalmasan felkavaró jelenetek is vannak a műben, mint például amikor Tamiri úgy dönt, nem öli meg a fiát, viszont kénytelen a mauzóleumba zárni, mert ez az egyetlen lehetősége a túlélésre. Bezár egy gyereket a holtak közé, és azt sem tudja, megmenti-e végül ezzel. Ez hátborzongató. Ugyanakkor vannak a darabban operettbe illő elemek (a két „hősszerelmes”, Gilade és Aquilio küzdelme Selinda szerelméért) és kimondottan vígjátéki elemek is, mint pl. a kettős merénylet Pompeo ellen. Már-már túlzottan szövevényes és tragikus a sztori, és véleményem szerint ezt úgy lehet a legérzékletesebben eljátszani, ha humorral nyúlunk hozzá.”

A rendező Szendrényi Éva díszletével kapcsolatban elmondta: a szereplőkben dúló kettősséget hivatott leképezni, az élő és holt, értelem és érzelem, a test és lélek harcát. „Két szintet alakítottunk ki: egy emeletet, ahol Mithridatész mauzóleuma látható, és egy lenti részt, ahol Farnace titkos laboratóriuma található. A mauzóleumban megtekinthető a nagy Mithridatész holtteste, amit olykor Farnace leszállít a lenti laborba, boncterembe, mert ki akarja deríteni, hogy mitől volt olyan zseniális az apja. Ez a motívum jelenik meg Farnace jelmezén is: van a szíve fölött egy sebhely, ami le van takarva egy lemezzel – a saját szívét is felnyitotta már, hogy választ kaphasson. De rossz helyen keresi a megoldást: nem a test a lényeg, hanem az, ami az elme, a lélek rejt” – tette hozzá Anger Ferenc, akinek színrevitele a fekete humor eszköztárával is él, hiszen a darab eredeti szándéka is az, hogy az emberek közti kapcsolatokat kifigurázza és láttassa a pitiáner, kisstílű konfliktusokat.

A Farnace keletkezésének idején nagy divat volt Velencében az opera; a komponálás fő szempontja akkoriban az volt, hogy az énekesek megmutathassák, mennyire tudnak énekelni, ebből következően a zenei anyag gyönyörű, díszes áriákkal tűzdelt. A címszerepre Xavier Sabatát, korunk egyik vezető kontratenorját szerződtette a Magyar Állami Operaház. A katalán születésű énekes markáns egyéniség, már puszta jelenlétével felhívja magára a közönség figyelmét. Tanulmányait Barcelonában, majd Karlsruhéban folytatta. Első sikereit William Christie világhírű régizene-együttesével, a Les Arts Florissants-nal aratta, azóta más jelentős barokk zenekarokkal is járja a világot, kiemelkedő karmesterekkel dolgozik együtt. Visszatérő vendég a párizsi Théâtre des Champs-Elysées-ben, a madridi Teatro Realban, a Theater and der Wienben, a moszkvai Csajkovszkij Hangversenyteremben, de megfordult London és New York koncerttermeiben is, valamint Európa különböző régizene-fesztiváljain. Repertoárja Cavallitól és Monteverditől kezdve a barokk operák hősein át kortárs művekig terjed.

A darab két női főszerepét Meláth Andrea és Szabóki Tünde énekli. A 27 fős Farnace-zenekarban a vonósok bélhúros hangszereken zenélnek, natúrkürtök és natúrtrombiták, régi üstdobok és ciripelő hangú csembalók szólalnak meg. „Meg kell találni azokat a hangszíneket, izgalmakat, artikulációkat, amitől a muzsikálás élőbb lesz. A barokk festményeken sincs két egyforma alak, él, mozog az egész kompozíció – a zenében is így van. Ettől alakul ki egy izgalmas, élő hangzás, amit barokk zenének nevezünk. Ezért pedig sokat kell tanulni, kísérletezni, hogy ne múzeumban érezzük magunkat, hanem úgy hasson, mintha ez éppen most születne, mintha Vivaldi éppen most írná a művet” – tette hozzá a karmester.

Az előadást az Opera négy alkalommal játssza június 20-ig.

ANTONIO VIVALDI: FARNACE

Opera három felvonásban, két részben, olasz nyelven,

magyar és angol felirattal

BEMUTATÓ: MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ, 2015. JÚNIUS 12.

Szövegíró: Antonio Maria Lucchini

Rendező: Anger Ferenc

Díszlettervező: Szendrényi Éva

Jelmeztervező: Zöldy Z Gergely

Koreográfus: Venekei Marianna

A koreográfus asszisztense: Sárközy-Holler Ágnes

Dramaturg: Kenesey Judit

Játékmester: Nina Dudek

Rendezőasszisztens: Magyar Orsolya

Zenei asszisztensek: Dallos Erika, Harazdy Miklós, Andrea Fernandes,

Szennai Kálmán

Karigazgató: Strausz Kálmán

 

Karmester: Németh Pál

 

Farnace, Pontusz királya: Xavier Sabata

Tamiri, Farnace felesége, Berenice lánya: Meláth Andrea

Berenice, Kappadókia királynője: Szabóki Tünde

Pompeo szóvivője: Hegyi Barnabás

Selinda, Farnace húga: Schöck Atala

Gilade, Berenice kapitánya: Ducza Nóra

Aquilio, a római légiók prefektusa: Szigetvári Dávid

Pompeo, római prokonzul: Pál Botond

Farnace és Tamiri fia: Leveleki Gábor

 

 

További előadások: június 14., 18., 20.

CSELEKMÉNY

Előzmény

Mithridatész, Pontusz királya el akarta foglalni Kappadókia királynéja, Berenice birodalmát, ezért tőrbe csalta az asszonyt: miután a királyné megözvegyült, megölette annak fiát és megakadályozta Berenice második (szerelmi) házasságát. Mitridatészt végül a római csapatok győzték le. Halála után fia, Farnace követte a trónon, aki beleszeretett az egyetlen nőbe, akibe nem szabadott volna: Berenice lányába, Tamiribe. A lányt megszöktette és feleségül vette. Berenice bosszúból szövetséget kötött a római csapatokkal, és megfogadta, hogy mindent elkövet, hogy Farnacét és hűtlen leányát tönkretegye.

Helyszín: Heraklia, Ázsia legerősebb menedéke, a Kelet legnagyobb védőpajzsa

1. felvonás

Bár Farnace vesztésre áll a római csapatokkal szemben, nem hajlandó feladni a harcot. Felesége, Tamiri győzködi őt, hogy gondoljon hitvesére és kisfiára is: ne hagyja, hogy a rómaiak rabszolgáiként végezzék. Farnace hallgat a szóra és megígérteti az asszonnyal, hogy amennyiben végső veszteséget szenvednek a római hadakkal szemben, Tamiri végez a gyermekkel és saját magával is. Tamirit szörnyű dilemma elé állítja Farnace kérése.

Berenice, majd Pompeo római prokonzul serege vonul a városba. A két vezér köszönti egymást és egyesítik haderejüket: „Vesszen Farnace!”.  Lerohanják a várost, és Farnace csapatait meghátrálásra kényszerítik. Farnace húga, Selinda fogságba esik, és rögtön két udvarlója is akad: Aquilio, a római légiók prefektusa, és Gilade, Berenice kapitánya. Selinda mindkét férfit reménykedni hagyja, hogy így állhasson majd bosszút mindkét elnyomón.

Tamiri – Farnace parancsa ellenére – a nagy Mithridatész mauzóleumában bújtatja el fiát, magával pedig végezni készül, ám ebben anyja, Berenice felbukkanása akadályozza meg. Berenice Farnace trónörökösét: unokáját követeli, Tamiri pedig a férjét. Pompeo jelenik meg; Berenice az ő kezére adja lányát, és kéri a rómait, hogy segítsen előkeríteni Farnace gyermekét. Tamirinek hitet ad, hogy a nagy Róma egy kisfiútól reszket, és büszkén vonul fogságba. Pompeo elismeri Tamiriben a nemes lélek nagyságát.

 

1. felvonás

Gilade és Aquilio esedezik Selindának: válasszon kettejük közül, ám a nő ügyesen kibújik a válaszadás alól. Berenice továbbra sem kerítette kézre sem Farnacét, sem unokáját, így Giladét utasítja, hogy Selinda megölésével kezdje a véráldozatot. A kapitány felfedi a királynő előtt szíve titkát, Berenice azonban csak annyit mond: harcos szívbe nem való a szerelem – nem könyörül meg a lányon. Gilade elhatározza, hogy szembe fog szállni Berenicével Selindáért.

Farnace a pontuszi királyok mauzóleumánál. Terve az, hogy legyilkolja a két zsarnokot, majd utána saját magát is. Azonban váratlanul a halottnak hitt Tamiri jelenik meg, aki boldogan üdvözli férjét. Farnace nem hisz a szemének és számon kéri Tamirin, hogy miért nem ölte meg magát ígéretéhez híven. Az asszony elhallgatja férje elől, hogy nemcsak ő, de fiuk is életben van; Farnacénak pedig bűntudata támad, hogy ártatlan kisfiát a halálba küldte. Berenice földig akarja romboltatni Farnace őseinek mauzóleumát. Tamiri megrémül, hisz gyermeke még odabent bujkál. Próbálja meggyőzni anyját, hogy álljon el szándékától – hasztalan. Kénytelen tehát előhívni a gyermeket. Berenice megtagadja a lányát, unokáját pedig fogolyként elhurcolja. Farnace, aki titokban figyelte a történteket, szintén megveti és megtagadja feleségét tettéért.

Gilade ígéretet tesz Selindának, hogy segít bosszút állni a királynőn.

Farnace ront a palotába: végezni akar Berenicével. Húga győzködi őt, hogy hagyja csak rá e feladatot.

Berenice és Pompeo vezeti elő Farnace fiát, akinek sorsáról Róma fog dönteni. Berenice bosszúja csillapíthatatlan: vért kíván.

Aquilio ígéretet tesz Selindának, hogy kedvéért végez Pompeóval.

 

 

III. felvonás

Berenice alkudozik Pompeóval: ha ígérete ellenére nem ölte meg Farnacét, legalább annak fiát gyilkolja le, cserébe pedig megkapja fele királyságát. Ezután rögtön Tamirit hozzák, aki szintén alkut ígér a római prokonzulnak: Farnace birodalmának felét ajánlja, ha megkíméli kisfia életét. Pompeo nem kér az adományból, Tamiri nemes viselkedése azonban nagy hatással van rá, és úgy rendelkezik: visszaadja az asszonynak a fiát.

Farnace viaskodik érzelmeivel, majd végre is megenyhül felesége irányába. Tamiri boldogan távozik.

Selinda előbb a hezitáló Giladét, majd Aquiliót buzdítja, hogy tegyék meg, amit korábban megígértek.

Aquilio és Farnace – tudtuk nélkül – egyszerre igyekeznek becserkészni Pompeót, hogy végezzenek vele, ám a végső pillanatban rajtuk üt a római vezér. Aquilio azt hazudja, hogy meg akarta menteni Pompeót, mivel látta, hogy az a másik férfi rátámad. Egyikük sem ismeri fel Farnacét, aki ezt kihasználva azt hazudja, hogy Berenice testőrségében szolgál. Pompeo azonban csapdát sejt, és az épp belépő királynőt kéri, igazolja, hogy a férfi valóban nála szolgál-e. Berenice azonnal felismeri Farnacét, és megparancsolja embereinek, hogy azonnal öljék meg a férfit. A katonák Farnacénak esnek, de ekkor Tamiri ront be: könyörög, hogy kegyelmezzenek férjének, ám Farnace inkább a halált választaná.

Mindeközben Aquiliót szörnyű lelkifurdalás gyötri amiatt, hogy ő maga veszejtette el Farnacét.

Selinda vezetésével Gilade és más katonák rontanak fegyveresen a terembe. Selinda kiszabadítja láncaiból a bátyját és kardot ad kezébe. Farnace meg akarja ölni Berenicét; Tamiri próbálja lebeszélni erről. Berenice, hogy védje magát, váratlanul saját lányát rántja maga elé és szívéhez tőrt szegez. Pompeo ugyanekkor Farnace kisfiát ejti túszul, készen arra, hogy leszúrja a gyermeket. Farnace Berenice kezébe ajánlja életét, ám a királynő egy váratlan fordulattal úgy dönt: megkegyelmez neki. „Éljetek hát és uralkodjatok boldogan, legyen tiétek minden javam és nagyságom.” Pompeo is áldását adja a békére. Ahogy a kórus énekli: liliomokkal és rózsákkal visszatér a béke, és ezer szeretetláng közt kihuny a gyűlölet fáklyája.