A magyar irodalom művelésében elért kimagasló eredményéért Ferencz Győző költő, műfordító, irodalomtörténész, Halasi Zoltán költő, író, műfordító, Havasréti József irodalomtörténész, író és Tompa Andrea író, kritikus vehette át idén a Déry Tibor Alapítvány díját 2014. október 17-én, az Artisjus-székházban.
A Déry Tibor-díj az első olyan irodalmi elismerés, amelyet magánvagyonból alapítottak, és 1984 óta évenként ítélik oda a magyar irodalom kiemelkedő alkotóinak. A Déry Tibor Alapítvány az író özvegyének végakaratából jött létre, aki vagyonát a magyar államra hagyta azzal a feltétellel, hogy annak értékesítése után a befolyt összeg kamataiból kimagasló irodalmi tevékenységű művészeket díjazzanak.
A jutalmakat és az okleveleket 29. alkalommal adták át 2014. október 17-én, az Artisjus székházában. A díjazottak fejenként bruttó 375 000 forintos pénzjutalomban részesültek. Az alapítvány titkára az Artisjus főigazgatója, Szinger András, a kitüntetést odaítélő kuratórium elnöke Závada Pál, tagjai Ilia Mihály, Keresztesi József és Lator László.
A jutalmakat és az okleveleket 29. alkalommal adták át 2014. október 17-én, az Artisjus székházában. A díjazottak fejenként bruttó 375 000 forintos pénzjutalomban részesültek. Az alapítvány titkára az Artisjus főigazgatója, Szinger András, a kitüntetést odaítélő kuratórium elnöke Závada Pál, tagjai Ilia Mihály, Keresztesi József és Lator László.
Ferencz Győző József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, műfordító, az ELTE Anglisztika tanszékének oktatója, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke. Dolgozott szerkesztőként (Európa Könyvkiadó, Nagyvilág, Újhold-Évkönyvek), és rendszeresen írt kritikákat is. Verseskötetei: Ha nem lenne semmi nyom (1981), Omlásveszély (1989), Két ív (1993), Magamtól egyre messzebb (1997), Alacsony ég alatt (2000), Szakadás (2010). 1994-ben jelent meg a Gyakorlati verstan – verstani gyakorlatok, 1997-ben A költészet mechanikája című tanulmánykötete, 1999-ben a Hol a költészet mostanában? című esszégyűjteménye. 2005-ben tette közzé kutatói munkásságának főművét, a Radnóti Miklós élete és költészete című kritikai életrajzot, és a közeljövőben fogja publikálni a költő özvegyének, Gyarmati Fanninak a naplóját.
Halasi Zoltán költő, író, műfordító, Hieronymus- és Palládium-díjas, József Attila-díjas – verseit, fordításait és esszéit a nyolcvanas évek vége óta teszi közzé. Fordított Schillert, Thomas Bernhardot, Kafkát, Rilkét, átültette Canetti memoárjait, Jung esszéit és Goethe Kelet-nyugati díván-ját. Nevéhez fűződik Johann Peter Hebel Kincsesládikó című kalendáriumának és Robert Walser A séta című regényének magyarra való átültetése, Pollack Galícia című könyve, valamint Elfriede Jelinek színművei: Pihenő, Rohonc, Kézimunka. Eközben jelentek meg verseskötetei: 1997-ben a 33 vers, 2005-ben az Így ér el és 2008-ban a Költőpárok – versek két nyelven (Lisa Mayerral). 2014-ben jelent meg új, tárgyában és megformálásában egyaránt különleges könyve: Lefordította Jichak Katzenelson Ének a kiirtott zsidó népről című poémáját, mellé illesztette Út az üres éghez című saját prózafejezeteit, amelyek a hajdani lengyelországi zsidó kultúra életéről és haláláról szólnak, a harmadik részben pedig a középkori előzményekre versciklusokban tekint vissza.
Havasréti József médiakutató, irodalomtörténész, író – a Pécsi Tudományegyetem BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének oktatója. Kutatásai egyebek mellett a városi kultúrára, a populáris zenére, a szocializmusbeli neoavantgárd művészeti csoportokra és a húszas-harmincas évekbeli magyar irodalmi kultúrára terjedtek ki – minderről számos előadást és tanulmányt publikált. Önálló kötetei: Alternatív regiszterek. A kulturális ellenállás formái a magyar neoavantgárdban (2006), Tudományos írásmű (2006), Széteső dichotómiák. Színterek és diskurzusok a magyar neoavantgárdban (2009). 2014-ben egyszerre jelent meg a Magvető kiadónál két különböző műfajú könyve: az egyik egy Szerb Antal-monográfia, a másik pedig az Űrérzékeny lelkek című regény – mindkettő eredeti látásmódjával váltott ki szakmai elismerést és olvasói érdeklődést. Szerb Antal című monográfiájáért 2014-ben Artisjus-díjat kapott.
Tompa Andrea író (Békés Pál-díjas és Artisjus-díjas), kritikus (a Színházfolyóirat szerkesztője, és színikritikákat ír a Magyar Narancsba is), a Színházi Kritikusok Céhének vezetője. Az ELTE Bölcsészkarán angol-orosz szakon végzett, dolgozott az Országos Színháztörténeti Múzeumban, és tanít szülővárosa, Kolozsvár egyetemén. Első regénye, A hóhér háza 2010-ben jelent meg, a második, a Fejtől s lábtól című pedig 2013-ban – mindkettő rendkívüli kritikai és közönségsikert váltott ki, utóbbiért 2014-ben Artisjus-díjjal jutalmazták.