Amdala.hu Amdala Magazin és Hírportál. Friss hírek, bulvár, sport, kultúra.
Moszkvai források szerint a diplomáciai asztalnál ezt már az oroszok sem tagadták, legfeljebb a médiában próbálnak utóvédharcokat folytatni, azt állítva, hogy az Ukrajnában lévő orosz katonák „szabadságuk terhére, önként mentek oda”. Az új minszki tűzszüneti megállapodás érdekes eleme, hogy Moszkva de facto elismerte, a kelet-ukrajnai szeparatisták az utasításait követik. Ennek tudatában érdemes lenne megkérdezni, ki nyomta meg a malajziai utasszállítót lelövő rakéta gombját!
Anders Fogh Rasmussen korábbi NATO-főtitkár a minap azt mondta, Vlagyimir Putyinnak Ukrajnán túlmutató sötét szándékai vannak: szét akarja zúzni a NATO-n belüli szolidaritást, hogy aztán a Baltikumban és Kelet-Európában is katonai erővel léphessen fel. Még ha túlzás is eme vízió, Magyarország biztonságát közvetve, a kárpátaljai magyarok biztonságát pedig közvetlenül fenyegeti az az ember, akivel Orbán Viktor kedden tárgyalni fog, akinek kedvéért megszegi az Európai Unióban kötött hallgatólagos megállapodást: nincs kétoldalú csúcstalálkozó, amíg a Kreml nem rendeli vissza összes katonáját Ukrajnából.
Putyinnal Angela Merkelnek és Francois Hollande-nak is alaposan meggyűlt a baja. A hivatalosan vasárnaptól élő tűzszünet tartóssága csak a jövőben dől el – és sajnos ezernyi veszély leselkedik rá. A remény természetesen él, de Donald Tusk volt lengyel kormányfő, az Európai Tanács elnöke szerint Putyin szavahihetősége korlátozott. Az orosz elnököt már csak a múlt heti feszült tárgyalások alapján sem lehet a béke mellett elkötelezett, az emberi életet mindennél többre becsülő államférfinak mondani. A tűzszünet ráadásul akkor sem oldja meg a helyzetet, ha tartós maradna: a legfőbb orosz cél éppen Ukrajna destabilizálása, a feszültség örökössé tétele. Úgy, mint korábban Moldova vagy Grúzia esetében tették. A recept ott egyelőre működni látszik. Ebben a helyzetben a Kreml már a budapesti látogatás tényével is győz. Bebizonyítja, hogy valóban meg tudja rengetni a NATO-tagállamok egymás iránti szolidaritását és távolítani egymástól az uniós és az amerikai érdekeket.
Ördög gondolta volna, hogy ugyanaz az ember, aki egykor a „Ruszkik, haza!” jelszó szárnyán érkezett a politikába, alig negyedszázad múltán orosz segítséggel próbálja majd védelmezni autokrata rezsimjét. Azokon a megmozdulásokon, amelyeken az utóbbi időben megfordultam, de barátaim beszámolói szerint a többieken is ugyanaz volt a helyzet, senki nem követelte, hogy Magyarország tartozzon újra az orosz érdekszférába. Ellenben mindenhol újra és újra felzendült, hogy „Európa, Európa!”. No, erről kéne nemzeti konzultációt szerveznie a miniszterelnöknek!
A felmérések szerint a magyarok többsége, gyakorlatilag pártállástól függetlenül, továbbra is az Európai Unió tagjaként akarja látni az országot. Erre minden oka meg is van, ha családja jólétét és biztonságát tartja a legfontosabbnak. Érdemes emlékezni rá, hogy Németh Miklós kormányának külügyminisztereként a későbbi szocialista párt- és miniszterelnök, Horn Gyula vetette fel elsőként Magyarország NATO-tagságának lehetőségét. Ez még 1988-ban történt, amikor nem hogy javában Magyarországon voltak a szovjet csapatok, de Orbán Viktor sem sejtette még, hogy egy évvel később beszédet mond a Hősök terén. A 2010 előtti hat kormány alatt egy pillanatra sem kérdőjeleződött meg, hogy a nyugati szövetségi rendszerben van a helyünk. Most azonban a Harvard Egyetem professzor emeritusa, az egyik legismertebb magyar tudós, a cseppet sem baloldali közgazdász Kornai János írt tanulmányt Magyarország visszafordulása címmel, amelyben demokráciából autokráciává minősíti át hazánkat.
Nem igaz az a kormányzati állítás, hogy a Putyinnal való mostani tárgyalásra a hosszú távú gázszerződés lejárta miatt lenne szükség. Egyrészt a régi szerződés alapján még több évre elegendő földgázt vásárolhatunk, másrészt a késleltetett piaci hatások miatt éppen mostanában kezd csökkenni az oroszoknak fizetendő ár, ostobaság lenne nem kivárni, amíg eléri a mélypontot. További probléma, hogy Oroszország záros határidőn belül be akarja szüntetni az Ukrajnán keresztül történő szállítást, vagyis egyelőre nincs is nagyon miről megállapodni, előbb a török-görög határra érkező földgáz fogadásáról kellene gondoskodni.
Oroszország, bár emberi és földrajzi adottságai kiválóak, jelenleg csak katonai értelemben nagyhatalom. Gazdasága visszaesőben van, idén a GDP 3-4 százalékos csökkenését jósolják. Esik a belső kereslet, decemberben már 11 százalékot meghaladó volt az infláció, egy év alatt százmilliárd dollárral csökkent a devizatartalék és gyors ütemben távozik az országból a tőke.
Az alacsony olajárak mellett az amerikai és az európai szankciók is éreztetik hatásukat. Az orosz kőolaj- és földgáz-szektor nem jut hozzá azokhoz a fejlett technológiákhoz, amelyek nélkül hosszabb távon erőteljesen vissza fog esni a kitermelés. Ebben az esetben még az energiahordozók világpiaci árának növekedése sem segítene Oroszországon.
Tehát az igazi fenyegetést nem is a szankciók rendszere, hanem az orosz gazdaság recessziója jelenti, ez a fenyegetés viszont kettős: egyaránt sújtja az oroszokat és az oda exportáló országokat. A magyar gazdasági teljesítmény növekedését becslések szerint 0,6 százalékkal lassíthatja, ha beigazolódik az a forgatókönyv, amelynek alapján térségünk Oroszországba irányuló kivitele akár 15-20 százalékkal is csökkenhet. Oroszország Kína és Japán felé fordulhat ugyan, de egyrészt kapcsolatai velük nem problémamentesek, másrészt egy alapvető külgazdasági fordulathoz komoly infrastrukturális beruházások, kikötők, vasútvonalak, csővezetékek, utak kellenek. Mindez éveket vesz igénybe. Az oroszországi fogyasztás és életszínvonal csökkenésének ellenben azonnali politikai hatásai lesznek.
Mindez azt jelenti, hogy ritka történelmi pillanatban vagyunk: Oroszországnak legalább akkora szüksége van ránk, mint nekünk rá. Úgy is fogalmazhatunk, hogy Orbán Viktor Vlagyimir Putyin egyik utolsó reménye. Ugyanakkor az Európai Unió és a NATO tagjaként Magyarország többé nincs kiszolgáltatott helyzetben, és nem kell tűrnie, hogy az erő nyelvén próbáljanak beszélni vele. Nem zsarolható sem a gázszállításokkal, sem Pakssal, sem mással.
Egy nemzetközileg nem elszigetelt kormány, egy jól működő külügyminisztérium probléma nélkül el tudta volna érni, hogy Putyin csak az ukrajnai agresszió beszüntetése, a béke megszilárdulása után akarja viszonozni Orbán Viktor tavaly év eleji moszkvai vizitjét. A miniszterelnöknek azonban se erős nemzetközi kapcsolatrendszere, se jól működő diplomáciája nincsen.
Az ellenzék – legalábbis az a része, amelyik nem ápol titkos, a hazaárulás lehetőségét is felvető kapcsolatokat Moszkvával, mint a Jobbik – nem tehet mást, mint tiltakozik Vlagyimir Putyin látogatásának időzítése ellen, és újra leszögezi: Magyarország a Nyugat része kíván maradni, mert ott vannak barátai, szövetségesei, gyökerei. Oroszország mai politikai berendezkedésével és katonai ambícióival nem lehet sem barátunk, sem szövetségesünk, legfeljebb kereskedelmi partnerünk.
Nem vesszük át az egykori „Ruszkik, haza!” jelszót. Egy demokratikus Oroszország előtt beláthatatlan távlatok nyílnak majd. A mostani azonban csak egy autokrata elnököt tud Budapestre küldeni, hogy megrázza egy hozzá hasonlóan autokrata miniszterelnök kezét.
Mesterházy Attila