Tudom, hogy a demokratikus ellenzéki koalíció szavazói, aktivistái most csalódottak. Én is az vagyok. Mindannyian jobb választási eredményben bíztunk. Őszinte, mély, saját hibáinkat feltáró elemzésre van szükségünk. Ezzel foglalkoztunk a választmányi ülésen. Nem elégedhetünk meg ugyanis azzal, hogy a jobboldal által uralt sajtóra, a pluralizmus hiányára, a Fidesz pénzügyi fölényére vagy az eltorzított, igazságtalan választási rendszerre hivatkozunk. Ezek olyan adottságok, amelyekkel hosszabb távon is számolnunk kell, ha győzni akarunk, tanulnunk kell az elmúlt hónapokból, a hibákból.
Mi méltó, európai életet akarunk Magyarországon mindenkinek, és az már látható, hogy ezt nem a jobboldal fogja elhozni. A csalódottság után hétfő hajnalra megérett bennem a dac a még keményebb küzdelemre, mert az igazság a mi oldalunkon van, márpedig az igazság tartósan sehol nem marad ellenzékben. Az a kormány, amelyik nem tudja javítani a többség életkörülményeit, előbb vagy utóbb át kell adja a helyét. A második Orbán-kormány emberek millióit tette szegényebbé, ha a harmadik ugyanezt a politikát folytatja, csak romok maradnak utána.
Most a helyzet úgy hozta, hogy menet közben kell tanulnunk, nincs idő a megállásra: május 25-én az Európai Parlamentbe küld képviselőket az ország, októberben pedig önkormányzati választások lesznek. Mindkettő stratégiai fontosságú, ha legalább valamelyest ki akarjuk egyensúlyozni a jobboldal hazai fölényét, a centrális erőteret. Mindkettőn attól függ a baloldal eredménye, hogy mennyien adják le az országgyűlési választásokon ránk voksolt 1.250.000 szavazóból a szavazatukat.
Jó jel, hogy pillanatok alatt összejött az induláshoz szükséges több tízezer aláírás, tehát az MSZP szimpatizánsai nem omlottak össze, sőt, még elszántabban akarnak bizonyítani. Köszönet érte!
Európának szüksége van ránk. Európában a helyünk, s az Európai Uniónak balra kell indulnia: ott jut célba. Minél előbb, annál jobb.