SZÖVEG: DÓKA ATTILA, FOTÓ: JUHÁSZ MELINDA
A 2-es Active Tourer BMW-k padlólemezére épített Clubman esetében az újkori Minik nagy adag individualizmusához végre remek helykínálat is társul. Akinek pedig még ez is kevés, az jobb ha tudja, a Clubman Cooper S-t pont olyan jó vezetni, mint egy sportosabb BMW-t. Bingó.
Nem kevés bátorság kell ahhoz, hogy egy jól bevált recepten változtasson az ember. És nem is lesz mindig jó a vége. Van úgy, hogy minden jó szándék ellenére az új kreáció csalódást kelt, és az ember inkább visszasírja régit, vagy szomorúan más termék után néz. Azonban a legújabb Clubmant vizsgálva olyan érzésünk támad, mintha az alap-Minit és egy sportosabb BMW-t kombinálták volna össze, de oly módon, hogy csak a legelőnyösebb tulajdonságok maradjanak meg mindkettőből. A végeredmény pedig egy cuki kis tigris lett, ami úgy harap, mint a nagyok, de emellett bájos, mint egy plüssnyúl.
A lemezek alatt megbúvó BMW
Mi mással lehetne magyarázni például ezt a fantasztikus futóművet, ami feszes, de nem ráz. Elég kevés oldaldőléssel kanyarodik, de a legkeményebb úthibákon is finoman átlép. Nem vitás, hogy innentől etalon lesz a Clubman Cooper S felfüggesztése, ami úgy hozza a sportosságot, hogy minimális kompromisszumot sem követel meg. Csillagos ötös ez a setup! És mindezt 18 colos felniken, peres gumival. De hasonló magas osztályzat jár a kormányzásért is, ami hasonlóan jó és pontos érzetet kelt, mint egy 1-es BMW-ben. Az élmény ráadásul tovább fokozható, ha a váltó előtt lévő kapcsolóval aktiváljuk a sport-módot: ilyenkor a kormányzás tovább feszesedik és még a legjámborabb vezetőből is előcsalogatja a Max Verstappent. Persze, ha a Red Bullhoz viszonyítva nincs is akkora mechanikai tapadás, a Cooper S-hez járó összkerékhajtás, és a gyári Bridgestone Potenza gumik azért elég komoly utcai kanyarvadászt varázsolnak a Digital Blue fényezésű Miniből. És szóljuk ezen a ponton arról is, hogy sport állásban a turbó szinte már alapjáraton elég nagy mennyiségű és nyomású levegőt szállít, amit gázelvételkor egy több szelepes lefújó enged ki a szabadba. Legkésőbb ettől a szekvenciális lefújóhangtól lesz libabőrös a sportos autózást előnybe részesítők háta (pszi-hi-hi-hi). A Clubman váltója pedig határozottan jobb érzetet keltett, mint az általunk nemrégiben tesztelt Mini Cooper D egysége: már-már japános precizitással, rövid úton jár, és a fokozatok diszkrét mechanikus zajjal kísérve kattannak be a helyükre.
Júlia és Clubman – a volánnál: Vincze Lilla
A népszerű énekesnővel két fellépés között futottunk össze, és kértük fel egy rövid értékelésre.
Vincze Lilla: – Én mindig vonzódtam a kisebb autókhoz, ezért ez a márka sem ismeretlen a számomra. Sőt, most is van a családban Mini, bár kétségtelenül nem a legújabb. A Clubman szokatlanul termetes egy Minihez képest, de lehengerlően szép a formája.
Amdala: – Mi az, ami tetszik benne?
Vincze Lilla: – Leginkább az, hogy érezni rajta, mennyire átgondolt. Szinte látom magam előtt, ahogy hosszú órákon át törik a fejüket a mérnökök, hogyan lehetne még egy kis vidámságot, egy apró geget becsempészni az utastérbe, és ez nagyon kedves. Akárhova nézek, akad valami apró kis poén, vagy utalás, ami jókedvre derít. Az indító kapcsolója például. Nekem szívügyem a repülés, és ezek a hagyományos kapcsolók és kerek formák felidézik számomra a kisrepülők belsejét.
Amdala: Akkor Júlia Minit venne?
Vincze Lilla: Ha van kabrióban is, akkor mindenképp. Tréfát félretéve, egy időben nagyon sokat vezettem, de belátom, hogy sokszor praktikusabb, ha a zenekarral együtt inkább kisbusszal megyünk a fellépésekre. Egyszerűen könnyebb megszervezni az utakat, és nekem is csak a koncertre kell készülnöm. Ettől függetlenül természetesen szeretek vezetni, és egy szép autóval, mint például ez is, az élmény még nagyobb.
A hátsó osztott, de nem megosztó
A Clubman formája láttán pedig ahelyett, hogy siránkoznánk az eredeti koncepció felhígulása miatt, inkább egy őszinte sóhaj tör elő: végre, nem kell lemondanunk semmiről. Végre egyszerre élvezhető a Minik által csúcsra-járatott, de mára már meglehetősen letisztult, egyéni formavilág, és egy négy felnőtt számára kényelmes helyet biztosító prémium autó, amelynek a hátulja megér egy külön mondatot. Íme: osztott, két oldalra nyíló ajtóival, amihez két ablaktörlő is jár, ez most talán a legszebb csomagtér-megoldás, ami minden nyitást és csukást élménnyé varázsol.
SzomjasS
Ilyenkor persze nem gondol az ember arra, hogy a kétliteres, benzines turbómotor fogyasztása könnyen eléri és gyakran túl is lépi a 9 litert átlagban, és ez alá elég nehezen szorítható. Talán jobb ötlet a Cooper SD-t választani, aminek bivalyerős dízelmotorja jóval alacsonyabb fogyasztással beéri.
Versenytársak, hahó?
A Clubman a kompakt osztályban versenyez, ahol Golfokkal, Fókuszokkal, Astrákkal találkozik. Biztosan nehéz lenne a Mini-t bármelyik ellen tesztgyőztesnek kihozni, hiszen legkésőbb az árnál bukna mindent. A tesztautó több, mint 13 milliós árából a vadonatúj driftelő szuper-Focus-ra is telne, de kijönne ennyiből bőven Michelisz Norbi kedvenc Hondája, a Type R is. A német prémium-márkák ellen viszont már lenne esélye, azok viszont, ha ötletességben és minőségben nem is, de presztízsben mindenképpen előtte járnak. Ez pedig itthon mindennél fontosabb. Ettől még a Clubman nagyszerű autó, és létezése a legjobb dolog, ami a BMW UKL platformjával történhetett.
Galériák:
Mini Clubman Cooper S ALL4:
Júlia és Clubman – a volánnál: Vincze Lilla: