Mindkét magyar csapathajó, férfi és női négyesünk is a dobogóra állhatott a milánói kajak-kenu világbajnokság zárónapján. Az olimpiai ezüstérmes, bakui Európa Játékok-győztes férfi csapathajó jól felépített pályával zárt a második helyen a rajt-cél győzelmet arató szlovák egység mögött, amelyikben nem mellesleg két felvidéki magyar versenyző is helyet foglalt. Fábiánné Rozsnyói Katalin fiai (akiket most afféle meghosszabbított kézként az edzőnő lánya, Fábián Mónika felügyelt a világbajnokságon) ezzel négy olimpiai kvótát szereztek, így a férfi kajak szakág összességében hat kvótával zárt.

„Maximálisan elégedett vagyok ezzel az ezüstéremmel, mert meg tudtuk csinálni, amit Kati néni kért. Jól jöttünk el a rajtból, sikerült jól beosztanunk a pályát és a leggyorsabb az utolsó kétszázötven méterünk lett, ahogyan terveztük. Úgy hiszem, a mienk egy jó, megbízható négyes, amely minden évben szállítja az érmet. Megvan mögöttünk a szakmai tudás, megvan bennünk a lendület, és ha úgy fejlődünk jövőre is, mint tavaly és ebben az évben, akkor szerintem az olimpián lesz mit ünnepelnünk” – mondta Kammerer Zoltán.

Női négyesünk is a második helyen zárt a fehéroroszok mögött. A lányok ugyan elvesztették 2009 óta tartó veretlenségüket, Fazekas-Zur Krisztina révén azonban megszerezték az ötödik kvótát is a női kajak szakág számára. A lányok némiképpen csalódásként élték meg a második helyet, ám ígérik a riói olimpián visszavágnak.

„Jól mentek a fehéroroszok, mi pedig billegtünk, nem voltunk együtt, ezért sem tudtunk megindulni a táv második felében. Lehet, hogy ráeveztem Danára, nem tudom, de annyira fókuszáltam, annyira meg akartam csinálni azt, amit tudunk. Tudtam, hogy a fehéroroszok jól mentek, az előfutamban is ők evezték a legjobb időt. Most egy kicsit csalódottak vagyunk, hiszen mind a négyen nyerni jöttünk. Szerintem vissza kell nézni a versenyt, ki kell elemezni, hogy mi történt, az érzelmeket félre téve át kell gondolni, hogy hol hibáztunk. Lehet, hogy eljött az az idő, amikor jobban rá kell fókuszálni a négyesre, vagyis többet kell rá edzenünk együtt” – mondta Fazekas-Zur Krisztina.

„Minden egyes indulásnál volt egy olyan billenése a hajónak, amelytől majdnem le kellett támasztani, a víz kivert ettől. Ilyen érzéssel én nem szoktam küzdeni, se négyesben, se a párosokban. Döbbenten mentünk végig, mert mindig volt egy ritmuszavar a hajónkban, amellyel nem tudtunk mit kezdeni. Egyszerűen megtördeltük a pályát” – tette hozzá Szabó Gabriella.

A nap során még egy érem született olimpiai számban: Vasbányai Henrik és Mike Róbert a moszkvai világbajnokság ezüstérme után ismét a második helyen zárt C-2 1000 méteren.

„Nagyon örülök ennek az eredménynek, mert ilyen nehéz évem, mint ez még nem volt. Nem fizikálisan volt megterhelő, inkább mentálisan. El kellett viselni a nyomást, rajtunk volt a teher a kvóta miatt és magánéleti problémák is hátráltattak. Ettől függetlenül nagyon jól sikerült ez a döntő, a szembeszél sokat segített nekünk, mert ebben a szélben tudjuk a legjobban kievezni magunkat. Feszültek voltunk a verseny előtt, de szerintem elégedettek lehetünk ezzel az eredménnyel, mert mélyről jöttünk fel” – mondta Vasbányai Henrik.

Az olimpiai számok krónikájához tartozik még, hogy Vad Ninetta (aki már a döntőbe jutással kvótát szerzett) a kilencedik helyen zárt a K-1 200 méter döntőjében, míg a B-döntőben szereplő Dudás Miklós a második lett, s ezzel nem szerzett olimpiai kvótát, azonban ebben a számban jövő tavasszal a pótkvalifikációs versenyen erre még lehet lehetősége.

A nem olimpiai számokban megszületett a magyar csapat vasárnapi első aranyérme: K-1 1000 méteren Medveczky Erika a duisburgi világbajnokság után ismét diadalmaskodni tudott. 750 méternél még nem ő állt az élen, de remekül oldotta meg az utolsó 250 métert, és fölényesen nyerte meg a számot.

„Nagy volt a szembe szél, és tudtam, hogy a többiek nem bírják majd a hajrát. Az utolsó 250 méter már örömkajakozás volt. Szerencsére ugyanolyanok voltak a körülmények, mint Duisburgban, ami nekem kedvezett. És az is mellettem szólt, hogy reálisan látom önmagam, a határaimat, a többiekhez képest jól tudtam felépíteni ezt a pályát” – lelkendezett Medveczky.

Női K-2 200 méteren Homonnai Luca és Douchev-Janics Natasa párosa a második helyen zárt a fehérorosz egység mögött. Sokáig úgy tűnt, nyerik a számot, de a végén bejöttek eléjük riválisaik. A mindössze 16 esztendős Homonnai nehezen dolgozta fel az élményt, sokáig sírdogált a célba érést követően.

„Talán majd később örülni is tudok ennek az ezüstnek. Friss az élmény még, és nem tudom megemészteni, hogy elrontottam a kétszáz méter sztrókolását” – magyarázta a fiatal versenyző, akit később Douchev-Janics Natasa vigasztalt.

Férfi K-2 500 méteren is jutott egy csodás bronzérem a magyar csapatnak: a győriek párosa, Hérics Dávid és Somorácz Tamás a harmadik helyen zárt a rendkívül erős mezőnyben, mégis maradt bennük egy kis rossz érzés.

„Mert maradt ebben a pályában. Lehet, hogy a szembeszél zavart meg minket, nem tudom, hogy igazából mi lehetett a baj. A lényeg, nem ez volt életünk pályája, majd visszanézzük, és akkor okosabbak leszünk” – mondta Somorácz Tamás.

„Az elejét jónak éreztem, de tudtam, hogy a szembe szél kemény lesz a végén. Azt hittem, marad annyi erőnk, hogy lereagáljuk a finisünket, de sajnos bekötöttem, elöntött a sav és a végén igazából csak arra koncentráltam, hogy legalább a dobogó meglegyen” – mondta Hérics Dávid.

A nem olimpiai számokban a kenusaink sem maradtak adósak az érmekkel, a győriek fiatalja Takács Kincső a C-2 500 méteren Lakatos Zsanettal megszerzett harmadik hely után remek versenyzéssel ezüstérmes lett C-1 200 méteren, amelynek nagyon tudott örülni.

„Nem számítottam erre az eredményre, főleg azok után, hogy az ötödik helyen kerültem be a döntőbe. Tudtam, hogy kétszázon bármi megtörténhet, de ez nagyon jó eredmény. Szerencsés pályát kaptam, csak magamra tudtam koncentrálni és ez meghozta a sikert. No és az is, hogy végre megértettem az edzőmet. Szabados Krisztiánnal az idén sikerült változtatni a technikámon, így minőségileg előrébb tudtam lépni” – mondta Takács Kincső.

Férfi négyesünk, vagyis Sarudi Pál, Vass András, Kiss Tamás és Varga Dávid a moszkvai világbajnokság után ismét egy bronzéremmel gazdagodott.

„Őszintén megmondom a gyors rajt egy kicsit meglepett minket, de összességében jól jöttünk ki belőle. Amikor felvettük az utazótempót, az oldalszéllel nehezen tudtunk megbirkózni, sok erő kellett, hogy a hajót pályán tudjuk tartani. Három hetünk volt a felkészülésre, ami elegendő volt. Most ezt tudtuk kihozni magunkból” – mondta Kiss Tamás.

Lantos Ádám és Nagy Péter egy helyet előbbre lépett a moszkvai világbajnoksághoz képest C-2 200 méteren, a győriek párosa ezúttal a negyedik helyen zárt.

„A kvótaszerzés miatt az idén a fő számunk a C-1 200 méter volt, így nem tudtunk annyi energiát tenni a párosba a felkészülés során, mint kellett volna. Úgy érzem, Lantival fejlődtünk, gyorsultunk, de több közös munka kell ahhoz, hogy a dobogóra állhassunk” – mondta Nagy Péter.

Férfi K-1 500 méteren Hufnágel Tibor, míg C-1 500 méteren Korisánszky Dávid egyaránt a hetedik helyet szerezte meg a rendkívül erős mezőnyben, s Korisánszky elégedett is volt ezzel az eredménnyel.

„Teljesen elégedett vagyok a szereplésemmel. Nyugodt a lelkiismeretem, mert maximálisan betartottam azt, amit az edzőm, Oláh Tamás mondott. Kőkeményen nekimentem a pályának, az utolsó száz méteren már csak a szívem vitt előre és Ladunga Karcsi bácsiék a lelátóról. Egy éve visszamentem a KSI-be, ami jó döntésnek bizonyult, az edzőimnek, vagyis Koletics Miklósnak, Oláh Tamásnak és Varga Zsoltnak köszönhetően látom a fejlődést, aminek nagyon örülök” – mondta Korisánszky Dávid.

A világbajnokság vasárnap délután az 5000 méteres döntőkkel zárul Milánóban.