Bagoly és Cica

Túl vagytok a Bagoly és Cica olvasópróbáján. Jelenleg hogy álltok?

Lerendelkeztük az előadást. Egyszer már végigmentünk rajta. Beszélgettünk a szereplők gondolatairól, indítékairól, és hogy melyek a fordulatok egy-egy jelenetben. Mindig úgy szeretek próbálni, hogy már az elején rakjunk le valamit, amitől aztán el lehet térni.  Viszonylag gyorsan haladunk, mert annyira jól dolgozik együtt Adél és Tomi (Jordán Adél és Szabó Kimmel Tamás – szerk.). Nagyon jó színészek. Olyan erős egyéniségek, hogy a darabnak a gyengeségei is teljesen eltűnnek. A saját egyéniségükből dolgoznak, rájuk jellemző megoldásokkal. A könnyed vígjátékoknak, nagy veszélye a felszínesség és az általánosság, de ez itt fel sem merül, a színészek játéka miatt.

Ismerted az anyagot mielőtt felkértek?

Igen. Régi álmom az, hogy Adél, amellett hogy komoly klasszikus szerepeket alakít, ilyen karaktereket is játsszon. A személyiségének színessége nagyon érdekes, nagyon hasonlít számomra Liza Minnellire és Barbra Streisandra, akik persze pont attól izgalmasak számomra, hogy ugyanúgy csak magukra hasonlítanak, mint Adél. Egyszerre elképesztően vonzó, másfelől kislányos, mégis iszonyú jó humorral megáldott színésznő. Ő genetikailag úgy van összerakva, hogy arra szerintem filmipart építenének egy másik országban, ami nálunk nincs. Zöldi Gergő mutatta akkor ezt a darabot, aztán amikor Fekete Ernőre kerestünk szerepet, akkor is felbukkant, de abból aztán Római vakáció lett.

Tomival most dolgozol először?

Igen. Igazából nagyon örültem neki hogy együtt dolgozhatunk. Először még főiskolás korában láttam, már akkor nagyon tehetségesnek és jóképűnek láttam. Egy picit tartottam attól, hogy ez a szerep nem teljesen az ő karaktere. Nem az a nyomorult szorongós író alak jut róla eszembe. Jobban el tudtam volna képzelni Fekete Ernőről, Kocsis Gergőről, vagy akár Woody Allenről. De tudtam, hogy Tomi nagyon jó színész, és szívesen játszik karakterszerepeket. Mint minden jó színész ő is abszolút jól használja a saját félelmeit, szorongásait.

Miben rejlik Adél és Tomi párosának erőssége?
Nem régi tapasztalatom az, hogy egy vígjátékot, ahol két szereplő viszi a történetet, alapvető, és megkerülhetetlen szükséglet, hogy a választott szereplők között legyen valami olyan viszony és energiaáramlás, közös szakmai múlt vagy barátság, vagy vonzalom. Fontos, hogy a színészek között legyen kémia,  legyen olyan emberi viszonyuk (főleg egy ilyen típusú darabban, mint a Bagoly és Cica), ami elősegíti azt, hogy jól dolgozzanak együtt.
Nem csak a helyzetpoénok és a szövegpoénok mulatságosak, hanem az is, hogy a két emberben milyen indulatok vannak, hogyan nyírják ki egymást, illetve hogyan próbálják a másik embert megszerezni. Ha ez nem személyes és nincs mögötte emberi tartalom, akkor engem nem annyira érdekel, és szerintem a nézőt se. Nagy szerencse, hogy már az első pillanatban kiderült, hogy Adél és Tomi között ez a kémia nagyon jól működik. Rendezőként és színészként sem találkoztam ennyire jó párossal. Ez biztos, hogy azért is van, mert Tomi a férfi színésztársadalom többségével ellentétben nagyon nyitott lélekkel próbál. A férfiak általában szemérmesebbek és inkább bevédik a saját pozíciójukat és státuszukat. Azt érzem, hogy Tomi tényleg azt élvezi a színészetben, amiért szerintem is élvezetes a színészet. Arra a pár órára amíg próbál, vagy arra a másfél órára míg játszik addig mint egy gyerek átadja magát az egésznek, és ez nagyon jó.

Miben lesz más a ti Bagoly és Cicátok mint a film?

Teljesen másmilyen lesz, attól függetlenül, hogy a sztori ugyanaz. Minimális dolgot találtam ki az egészhez. Ez egy mese. Felnagyítása egy férfi-nő kapcsolat alakulásának. Összesűrítve az, hogy egy ember milyen nehezen enged be az életébe egy másik embert. Valamint hogy ennek milyen lépcsőfokai és nehézségei vannak. Természetesen nagyon humoros és elrajzolt formában. Mivel ez meseszerű ezért azt találtam ki, hogy mi van ha ezt amit mi látunk, valaki játssza. Vagy valaki, mint egy gyerek, két babával eljátszik egy történetet. Nekem ez egy jó kiindulás, hogy van egy pici babadoboz vagy egy felnagyított gyufásskatulya és ebben van két  baba, amikkel én mint rendező játszom. Vagy egy kislány ( Adél) játszik ezzel. Tehát az egész egy felnagyított gyufásskatulya lesz.

Lesz különbség a Balatonföldvári és a Belvárosi színházbeli előadás között?

Nem lesz különbség, ugyanaz lesz. Az a tapasztalatunk, hogy szabadtéren kevésbé veszik a finomabb dolgokat, de ez az előadás alapvetően bentre készül. De remélem jól fognak szórakozni a balatonföldváriak is.

Mit tartasz kihívásnak az előadás megrendezésében? Mi vonz a Bagoly és Cicában?
Minden rendezés kihívás. Ami nagyon fontos számomra, hogy magamról tudjak beszélni. Nagyon hiszek abban, hogy minden, amit csinálok az én vagyok. Mindenképp olyan előadást szeretnék csinálni, ami nekem is tetszik. Ami olyan minőségű és színvonalú, hogy nincs benne szégyellnivaló, és az én saját fájdalmaimról és örömeimről is tudok benne beszélni. Természetesen nem egyedül mert nagyon sok segítőm van. Nagyon jó Orlainál dolgozni.

A Római vakációhoz képest milyen ezen az előadáson dolgozni?
Teljesen más. Mind a kettő nagyon jó. A Római vakációban sokan voltunk. A Bagoly és Cica kisebb stábból áll, így sokkal intimebb, szűkebb, finomabb. Kicsit olyan, mint egy nyaralás. Nyilván lesznek nehezebb periódusok, például amikor majd összerakom az egészet. De ez egy sokkal intimebb, belsőbb, introvertáltabb próbafolyamat számomra.

Berze Zsófia