Bán Teodóra bátorrá tette Szikorát

Húsz éves álma valósult meg Szikora Jánosnak: a budapesti Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban és a székesfehérvári Vörösmarty Színházban Robert Musil A rajongók című színművét rendezi, a Budapesti Tavaszi Fesztivál színházi kínálatának egyik legizgalmasabb előadását.

Törőcsik Franciska (b) Maria és Andrássy Máté (j) Anselm szerepében Robert Musil A rajongók című drámájának próbáján a székesfehérvári Vörösmarty Színházban 2016. április 12-én. A színdarab bemutatójával a teátrum első ízben vesz részt a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. A darabot Szikora János rendezte, a premier április 14-én a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban lesz. MTI Fotó: Kallos Bea

A szegényen és szinte teljesen ismeretlenül elhunyt író, Robert Musil tíz évet áldozott arra életéből, hogy egy kicsit bővebben körüljárja azt a gondolatot, amely Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című novellájából lehet számunkra ismerős: ember, mi lett ifjúkori álmaidból,  sikerült-e úgy irányítani az életedet, munkádat, kapcsolataidat, vágyaidat, ahogyan azt egyedül elfogadhatónak tartottad valamikor, egyáltalán, megvalósult-e valami abból, amit el akartál érni, az vagy-e, aki akartál lenni, úgy élsz-e, ahogy akartál élni?

Musil három fiatalember és két lány egykori felhőtlen, szenvedélyes és érzéki kapcsolatát elemzi életük későbbi szakaszában, amikor már a megcsontosodott felnőttvilág egykor annyira gyűlölt és elfogadhatatlan jellemzői beszivárogtak a lelkükbe, agyukba, sejtjeikbe, élik az átlagember átlaghétköznapjait. Az új találkozás élesen és fájón szembesíti őket azzal, hogy az évek múlásával képesek úgy élni, mint bárki más. Vagy mégsem? Lehetséges-e elfelejteni, ki kell-e törölni az emlékezetükből a párcserékkel tarkított, édesen-felelőtlen, várakozásteli, még „minden lehet”, rajongó paradicsomi létezésüket? Van-e még valami előttük ennyi idő elteltével is? Melyiküktől lehet remélni valami váratlant, valami megmagyarázhatatlant, amit csak érezni lehet, valami olyat, amiért érdemes borítani, újra kezdeni mindent?

Kuna Károly (b) Stader, Varga Lili (k) Regine és Kerkay Rita (j) Mertens szerepében Robert Musil A rajongók című drámájának próbáján a székesfehérvári Vörösmarty Színházban 2016. április 12-én. A színdarab bemutatójával a teátrum első ízben vesz részt a Budapesti Tavaszi Fesztiválon. A darabot Szikora János rendezte, a premier április 14-én a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban lesz. MTI Fotó: Kallos Bea

Szikora nem véletlenül dajkálta magában két évtizedig A rajongókat. Saját bevallása szerint akkor, amikor nem volt színházigazgató, mindig kirúgták ezzel az ötletével, amikor pedig direktorként dolgozott, elgyávult, mégsem merte bemutatni a darabot. Mert Musil igen bonyolult történetbe ágyazza filozófiai mélységű fejtegetéseit. Emberfeletti nyitottságot, koncentrációt követel színésztől, közönségtől ez a kíméletlen élveboncolás. Enélkül viszont nem kapnánk olyan mélységű válaszokat, mint amilyeneket Musil képes megfogalmazni darabjában. Nem akármilyen szellemi teljesítmény!

Bán Teodóra jól döntött, hogy bátorította Szikora Jánost, és a BTF lehetőséget adott a rendező régi álma megvalósulásának, A rajongók magyarországi ősbemutatójának. Lábodi Ádám, Törőcsik Franciska és Andrássy Máté egymást múlják fölül ebben az eljátszhatatlannak elkönyvelt darabban. Varga Lili végzős egyetemi hallgatóként bizonyítja, hogy elképesztően sokat tud már a szakmáról. Szép, izgalmas, érzéki, alpári és szánalmas egyszerre. Szikora végtelenül egyszerű díszlete ügyesen segíti a színészek munkáját, egy pillanatra sem tereli el a figyelmünket a lényegről, Zoób Kati a múlt század húszas éveit idéző ruhakölteményeit pedig nagyon szívesen nézegetjük ezeken a szemrevaló fiatal művészeken kellékeivel, kiegészítőivel együtt.

Horváth Gábor Miklós