Bátor deklarációval készülnek a Budapesti Víz Világtalálkozó szervezői

A vízgazdálkodás nem csupán műszaki vagy politikai, hanem etikai kérdés is – hangsúlyozta az MTI-nek Szöllősi-Nagy András, az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjának (IHP) elnöke, aki elmondta azt is, hogy olyan bátor politikai deklarációtervezetet készülnek a november 28. és 30. között zajló Budapesti Víz Világtalálkozó (BWS) résztvevői elé tárni, amelyet “nem korlátoznak a kormányközi diplomácia óvatosságai”.

    Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által tavaly elfogadott fenntarthatósági keretrendszer 17 célt fogalmaz meg, köztük a szegénység és éhínség felszámolását 2030-ig. A célok között hatodikként szerepel a vízgazdálkodás fenntarthatóvá tétele is, ennek eléréséhez szeretne hozzájárulni egy következő 15 évre szóló globális vízügyi stratégia elfogadásával a Budapesti Víz Világtalálkozó. Az Áder János köztárasági elnök meghívására második alkalommal megrendezett tanácskozásra 12 államelnök érkezik, de részt vesznek majd az ENSZ különböző szervezeteinek, valamint a nemzetközi tudományos életnek a képviselői is – emlékeztetett Szöllősi-Nagy András.
    A dokumentum – amelyet július 22-23-án az MTA Balatoni Limnológiai Intézetében állított össze a világtalálkozó szerkesztőbizottsága – többek között kimondja azt is: a 17 fenntarthatósági cél között a víz teremt kapcsolatot, hiszen alapvető hatással van a szegénység felszámolásának, az élelmiszerbiztonság megteremtésének és a társadalmi szolidaritás erősítésének esélyeire is.
    “Afrikában a betegségek 80 százaléka kapcsolatban áll a vízzel. A szubszaharai területeken minden második beteg azért kerül kórházba, mert rossz vizet iszik” – magyarázta Szöllősi-Nagy András, aki tagja a Víz Világtanács kormányzótanácsának is.
    A tervezet globális kihívásként kezeli a vízgazdálkodás kérdését. A magyar szakember szerint ez azért fontos, mert az elmúlt 30 évben nagyon sokan állították, hogy a vízhez való hozzáférés és a szennyvíztisztítás lokális probléma. Ezzel szemben Szöllősi-Nagy András szerint tény, hogy a globális klímaváltozás hatásainak “80 százaléka vízen, víz által és vízen keresztül manifesztálódik”. Megjegyezte: mindez egyértelmű a kérdéssel foglalkozó kutatók és szakemberek számára, ám nem igazán ismert a politikai döntéshozók körében.
    “A víz összekapcsol, nem pedig szétválaszt. A víz lehet konfliktus forrása, de a történelmet nézve azt látjuk, inkább együttműködés tárgya volt, mintsem háborúé” – hangsúlyozta Szöllősi-Nagy András, aki kiemelte a tervezetből azt is, hogy a víz nem csupán műszaki vagy politikai, hanem etikai kérdés is. Az emberiség 40 százaléka nemzetközi vízgyűjtőkön él, ezért fontos lenne, hogy a politikai döntéseket, technológia fejlesztéseket áthassa a felismerés, hogy a víz az emberiség legfontosabb közös kincse.
    A deklarációtervezet foglalkozik a fenntartható vízgazdálkodáshoz szükséges – és az elmúlt 30 évben teljesen elhanyagolt – infrastruktúra, intézményrendszer és szakemberképzés kérdésével is.
    “Becsléseink szerint, ha megakarjuk oldani Afrikában a vízhez való hozzáférés és a szennyvíztisztítás problémáját, akkor 300 százalékkal kell emelni a vízzel foglalkozó szakemberek számát. Ez nem csupán a doktori fokozattal rendelkező kutatókra vonatkozik, hanem a szakmunkásokra is” – fűzte hozzá Szöllősi-Nagy András, aki beszélt arról is, hogy Magyarországon is javítani kell a vízgazdálkodási szakmunkások és technikusok képzésén, az elmúlt évtizedekben ugyanis szinte teljesen eltűnt a “kétkezi” szakmai tudás.
    A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) professzora fontos szempontnak nevezte a vízgazdálkodási rendszerek önfenntartó finanszírozásának megteremtését is.
    “Elvekről van szó, hogy ingyen van-e a víz, vagy sem. Bizonyos kultúrákban a víz az ég ajándéka, ezért nem számolnak fel érte semmit. Ennek következménye, hogy nincs pénz a vízelosztórendszerek karbantartására. Kairóban például a hálózati veszteség mértéke 70-80 százalék, a víz minősége pedig rossz” – mutatott rá, kiemelve, hogy javasolják egy a Klímaváltozási Kormányközi Testülethez (IPPC) hasonlóan működő önálló nemzetközi szervezet létrehozását, amely globális szinten hangolhatná össze a vízzel kapcsolatos stratégiai tervezést, és egyben ellenőrizhetné ennek megvalósulását is.
    Szintén a vízgazdálkodás jövőjéről tanácskoztak neves nemzetközi szakemberek – többek között Charles Vörösmarty, a New York-i The City University professzora, Claudia Pahl-Wostl antropológus és Pavel Kabat, a holland klíma-kutatás szaktekintélye – részvételével július 25-én és 26-án a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetében (IASK). A Water Future – a Fenntartható Víz Jövője címmel induló program tervezőbizottsági ülésén a társadalomtudomány és a természettudomány területeit összehangoló, fenntartható vízstratégia kidolgozásának kérdéseiről és lehetőségeiről tárgyaltak – mondta Szöllősi-Nagy András, aki a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete – Institue of Advanced Studies Kőszeg (iASK) kutatójaként vezette az Intézet által szervezett eseményt.

Forrás:MTI