Bemutatták a Zsinagógák népe című filmet

Bemutatták a Kárpát-medencei zsinagógákat bemutató, Zsinagógák népe című dokumentumfilmet kedd este Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A díszbemutatóra a vasárnap kezdődő Zsidó Kulturális Fesztivál előzetes eseményeként került sor.

Szabó Mihály, a film rendező-operatőre beszél a Kárpát-medencei zsinagógákat bemutató, Zsinagógák népe című dokumentumfilm díszbemutatója előtt a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban 2015. augusztus 25-én. MTI Fotó: Kovács Attila

    A vetítés előtt Szabó Mihály, a film rendező-operatőre elmondta, hogy Klein Rudolffal, a film építész szakértőjével együtt mintegy negyven helyen forgattak, körbejárva a teljes történelmi Magyarország területét. Az elkészült alkotás csaknem kétezer év történetét meséli el a bemutatott épületeken keresztül.
    A sorozat négy, egyenként huszonöt perces filmből áll, az első részt szombaton mutatja be a Duna Televízió. Elkészült az angol verzió is, hogy a magyar határokon túl is minél többen megismerhessék ezt a kulturális örökséget – mondta Szabó Mihály. A teljes sorozat mindkét nyelven elérhető a www.zsinagogaknepe.hu oldalon.
    Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke köszöntőjében kiemelte: a zsinagóga a zsidó szellemi és közösségi élet alapja. Az építészeti megoldások azonban soha nem öncélúan keletkeztek, mindig pontosan követték a közösségi élet változásait. A kicsiny imaszobákat akkor váltották fel a díszes, nagy zsinagógák, amikor a 19. században az emancipálódó zsidóság egyre nagyobb szerepet vállalt Magyarország közéletében.
    Ennek a “fejlődésnek az anakronizmusa a holokausztot követő valóság, amikor a 80 százalékban elpusztított közösség már nem képes megtölteni saját zsinagógáit” – fogalmazott. A Zsidó Kulturális Fesztivál önmagában ezen az anakronizmuson nem tud segíteni, mégis egy “virtuális téglát képez a zsidó szellemi és kulturális élet falában” – mondta Heisler András.
    A Mazsihisz elnöke szólt arról is, hogy a Zsinagógák népe nem kizárólag a kövek egyszerű bemutatásából áll. A filmből ugyanis következtetni lehet az egykor volt lakók szokásaira, a zsinagógákban rendetlenkedő gyermekek zsivajára, a lopva a karzatra néző serdülők tekintetére, a rabbik szigorára vagy eleganciájára, és ettől váltak ezek az épületek élettel teli térré, “az emlékek és a felejtés helyszínévé”.
    A zsidó közösség XXI. századi helyzetéről szólva Heisler András hangsúlyozta: “óvodáinkkal, iskoláinkkal, egyetemünkkel, kulturális tereinkkel és helyrehozott zsinagógáinkkal bizonyítjuk, hogy a magyar zsidóság él, itt él, és itt akar élni”.
    Klein Rudolf a filmvetítés előtt arról beszélt, hogy a dualizmus korától az I. világháborúig tartó korszak nemcsak Magyarország, hanem a magyarországi zsidóság szempontjából is rendkívüli időszak volt. A zsidókat szokták azzal vádolni, hogy bezárkóznak, hogy csak maguknak élnek. De a filmben bemutatott, ekkor épített zsinagógák is bizonyítják, hogy ez nincs mindig így. A zsidóság csak akkor zárkózik be, amikor erre kényszerítik – mondta.
    “A magyar zsinagógák korabeli szemszögből modern építőanyagai, formai liberalizmusuk, magyarságuk is nyitottságot, a reform és a jobbá tétel szándékát és rendkívüli optimizmust, bizakodást sugall” – fogalmazott Klein Rudolf.
    Ilan Mor, Izrael állam budapesti nagykövete köszöntőjében kiemelte, hogy a zsidóságnak a zsinagóga soha nem csak azt a helyet jelentette, ahol imádkoznak, hanem közösségi teret is. Ezt jelzi a héber “gyülekezés háza” elnevezés is. Ezért minden egyes zsinagóga egy konkrét közösség életét mutatja egy konkrét időben és térben.

Forrás:MTI