Berki nem drámázik

Berki Krisztián számára ősszel sűrűsödik be újra a program (világkupák, világbajnokság), ám nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a lólengés olimpiai bajnokának így több pihenésre lesz ideje. A Felix Promotion sportmenedzser-irodával együttműködő tornász nem áll le, hanem folyamatosan edz. Ő úgy fogalmaz: építkezik.

Berki Krisztián olimpiai és kétszeres világbajnok

Eltelt egy hét az Európa-bajnoki ezüst óta. Hogy érzed magad? Teljesen jól, mitől lenne másképp? Az a helyzet, hogy szerintem sokan túldramatizálják ezt az Eb-ezüstöt, vagy inkább úgy mondom: nem tudják, hogyan közeledjenek ehhez az eredményhez. Persze, én is győzni szeretek a legjobban, mi másért készülnék keményen nap, mint nap? De azt is megtanultam az elmúlt évek során, hogy nincs dráma, ha elrontok valamit a gyakorlatomban. Az a dráma, hogy éheznek Afrikában, vagy ha meghal valaki.

Nem akarok lelkizni, de ezek szerint nem is viselt meg, hogy nem nyertél Moszkvában? Én ezt már ott, rögtön letudtam magamban, amikor lejöttem a szerről. Tisztában voltam vele már a verseny előtt is, ha megcsinálom a gyakorlatomat, akkor van esélyem. Ha nem, akkor nincs. Így azután utólag felesleges dühöngeni, felesleges másban keresni a hibát, hiszen én rontottam el a gyakorlatot. Utólag visszanézve egyébként jobbnak tűnt, mint belülről éreztem. Az is kiderült az elmúlt hétvégén, hogy ha megcsinálom a gyakorlatomat, mint ahogy a selejtezőben megtettem, akkor három tized előnyöm van a mezőnyhöz képest. Erre lehet építkezni, és mi az edzőmmel tudjuk, hogyan kell.

Meglepett, hogy hibáztál? Dehogy! Hozzászoktam már, hiszen az edzéseken sem mindig nyújtok száz százalékot. Más kérdés, hogy versenyen nem szoktam hibázni, de most megtörtént. Bebizonyosodott, hogy én is csak ember vagyok. Amúgy érdekes, hogy a gyakorlat közben én nem hallottam, hogy elrúgtam a kápát, pedig elég hangos volt. Tudtam, hogy hozzáértem egy kicsit, de csak akkor jöttem rá, hogy talán nem is annyira kicsit, amikor a gyúró kérdezte, hogy nem kell-e jég. Erre visszakérdeztem: miért kéne? És akkor mondta, hogy mekkorát szólt, amikor elrúgtam a kápát.

Nem volt még ilyen hibád? Nem, és ne is legyen többet, de ez benne van a sportban, ettől vagyunk emberek, nem gépek. Sokan eddig csak azt látták belőlem, hogy térülök, fordulok, és ott lóg egy aranyérem a nyakamban. Hát ez most ezüst lett, de nagyon örülök, hogy például a Facebook rajongói oldalamon sokan biztosítottak a szeretetükről, s írták, hogy ugyanúgy örülnek az ezüstnek, mint az aranynak. Jólesik. Kicsit megerősíti az elmúlt éveimet.

Motiváció? Azzal sosem volt gondom. Persze, jó lett volna megszerezni a hetedik Eb-aranyat, de sokan így is szívesen cserélnének velem. Egyébként azt vettem észre, hogy az olimpia után a menők nem igazán tudtak még dobogóra sem kerülni. Döntőztek, nyilván, de kevesen nyújtottak kiemelkedőt.

Nyilván mindenki pihent egy kicsit London után… Igen, én is – nagy szükségem volt rá. De most megbeszéltük az edzőmmel, Kovács Istvánnal, hogy nem állunk le. Nem akarok megint mindent a nulláról kezdeni. Mert ha leállok, teljesen mindegy, hogy két hetet, vagy két hónapot pihenek, tényleg mindent újra fel kell építeni. A jövő hét végén menedzseremmel, Rácz Félix-szel megyünk Tajvanra, az jelent majd egy kis kikapcsolódást.

Mit csináltok ott? A magyar nagykövetségtől kaptuk a meghívást, ott lesz egy kis élménybeszámoló, prezentáció, megnézem, hogyan működik ott a tornasport, ami mindenképp jó, mert tágul egy kicsit a látóköröm, bepillantok az ottani kulisszák mögé. Nem is az a lényeg ilyenkor, hogy vetélytársakkal találkozzon az ember, ha azt szeretném, akkor Angliába mennék, hanem az, hogy megnézhetem, milyen körülmények között készülnek Tajvanon a versenyzők.

Fotó: Hrotkó Bálint