Boldog születésnapot Gyulay Zsolt!

Magyarországon az egyetlen olyan férfi kajakos, aki egyéniben és csapathajóban is olimpiai bajnoki címet szerzett, majd a versenyzés befejezése után rövid idő alatt épített komoly egzisztenciát a civil életben. Gyulay Zsolt ma ünnepli ötvenedik születésnapját, ennek apropóján olyan emberek véleményét kértük róla ki, akik sportolói pályafutása során közel álltak hozzá.

A minden hájjal megkent váci csibész

Angyal Zoltán neve edzőként összeforrt Gyulay Zsolttal, a kétszeres olimpiai bajnok tanítvánnyal, akinek kilenc éven át vezette a felkészülését. A tréner szerint korábbi versenyzőjét szorgalma és profizmusa tette igazán sikeres sportolóvá.

„Ennek ellenére voltak kisebb konfliktusok miatta a Honvédban – mondja nevetve Angyal Zoltán. – Gyuzsó ugyanis rendkívül robbanékony alkat, viszont állóképességben mindig voltak nála jobbak a csapatban. Ha tízszer 4 perc volt az edzés, akkor előfordult, hogy a többiek mindegyikre odatették magukat, Gyuzsó pedig csak minden másodikat nyomta meg, de azokat nagyon. Mindig profi volt, tudta, hogy mire képes és én is tudtam, a csapattársai azonban nem értették, hogy vele miért kivételezek.”

„Nagyon jó helyen kezdett sportolni. Aki Vácról jön, az általában kiváló szemléletű közösségben sajátíthatta el a kajakozás alapjait. Csereklye Józseftől és Babella Lászlótól jó edzésmódszertani képzést kapott, valamint tanult egy nagy adag csibészséget és rafinériát is. Az ottani trénerekben mindig benne volt az ösztönös szakmaiság” – teszi hozzá Angyal.

Sikereit kajakosként, valamint Angyal Zoltán szerint a civil életben is profizmusának és talpraesettségének köszönhette és még valaminek….

„Azért lett már kajakosként ikon, mert szeretett és tudott szerepelni. Jóképű volt, imádták a csajok, mindenütt ott volt és mindig szimpatikusan nyilatkozott. Tudta és tudja: tudatosan kell élni és rengeteget kell dolgozni ahhoz, hogy az ember sikeres lehessen.”

„Ünnepelte magát, mint egy szépségkirálynő”

„Az biztos, hogy ő is egy minden hájjal megkent „váci róka” – mondja egykori párjáról a szintén váci Bártfai Krisztián, aki fiatal kajakosként ült össze a már rendkívül rutinos olimpiai bajnokkal, ketten együtt világbajnoki ezüstéremig és olimpiai hatodik helyig jutottak. – Nekem gyerekként ő volt a példaképem, mert nagyon szerethető sportoló volt. Rengeteget edzett, normális életet élt, nem volt megosztó személyiség, mindig szimpatikusan viselkedett.”

A később olimpiai bronzéremig jutó világbajnok kajakos azt mondja, hogy sok mindent tanult Gyulay Zsolt mellett. Sportolóként elsősorban azt a profizmust, ami korábbi párjára az élet minden területén jellemző.

„Eredményes, hasznos és alapos munkát végez a civil életben is, nagyon drukkolok neki, hogy minden szempontból jól alakuljanak a dolgai a továbbiakban is. A sikereit minden bizonnyal annak köszönheti, hogy munkabírásával messze lekőrözi azokat, akik sosem voltak élsportolók. „

Amikor a vicces emlékek kerülnek szóba, Bártfai Krisztián nevetve mondja:

„1995-ben a világbajnokságon már annyira vezettünk párosban, hogy az utolsó 50 méteren úgy ünnepeltette magát, mint egy szépségkirálynő, ezért kikaptunk néhány ezreddel és ezüstérmesek lettünk. Ettől függetlenül nagy élmény volt nekem az a verseny, abban pedig biztos vagyok, hogy kevésbé lett volna sikeres a pályafutásom, ha annak idején nem ülök össze Gyuzsóval.”

Az összetett személyiség

Dr. Baráth Etelének az MKKSZ elnökeként karrierje akkor indult, amikor Gyulay Zsolt kajakos pályafutása befejeződött. A sportág vezetője szerint a kétszeres olimpia bajnok valódi vezéregyéniség, aki ugyanakkor kiváló csapatember is tud lenni.

„Egész egyéniségének, rendkívüli sikerességének, a róla alkotott képnek talán ellentmond, de ott lapul benne az önmaga felé is kételyeket megfogalmazó, érzékeny ember– mondja Baráth Etele. – Azt hiszem, ez a kettőség teszi őt igazán naggyá. Egyrészt négyesben megmutatta, képes a csapathoz alkalmazkodni, másrészt egyesben is sikeres tudott lenni, ami arra utal, hogy nagyon erős, domináns karakter.”

A sportág első embere azt mondja, Gyulay Zsolt karrierje kiválóan példázza, mennyire fontos a kitartás, az ambíció és a sikerorientáltság. Ráadásul ezek azok a tulajdonságok, amelyek a sportolót később előre viszik a civil életben is.

„Tudatosan építette fel a kajakozás utáni karrierjét is. Példamutató lehet minden sportoló számára, amit elért, komoly dolog az, ha valaki ennyire sikeres egzisztenciát alakít ki magának. A mostaniak számára tanulságos az is, hogy Zsolt mindig tudott szerepelni. Sok versenyzőből sajnos szorongást vált ki, ha érdeklődnek iránta, az ő példája azonban bizonyítja, hogy a jó kommunikáció elengedhetetlen része az igazán nagy élsportolók pályafutásának, ráadásul a későbbi érvényesülésben is sokat tud segíteni.”

Jóképű volt és eltökélt

Fantasztikus tehetség és kiváló edzők. Ezek a tényezők segítették Kőbán Rita szerint Gyulay Zsoltot sportolói pályafutása során.

„Ráadásul nagyon jóképű fiú volt, – kezdi Kőbán Rita. – Emellett igazán közvetlen személyiség, aki könnyen teremt kapcsolatot, ez jut róla elsősorban eszembe. A kajakosként elért sikereihez hozzájárult az is, hogy tudta lazán kezelni a komoly dolgokat és a kevésbé komolyakat is tudta véresen komolyan venni. Mindig mert bízni önmagában, valamint szeretett kajakozni és szerette az életet, ezek a tulajdonságok gondolom most is jellemzőek rá. ”

Az edzőként dolgozó kétszeres olimpiai bajnoknő szerint Gyuzsó hozzáállása az edzésmunkához mindig példaértékű volt.

„A mi időnkben a nagy közös edzőtáborok mindig Dunavarsányban voltak. Szokás volt, hogy a vacsora után, este 8-kor a konditeremben én jelentem meg először pluszmunkát végezni, 9-re pedig jöttek Gyuzsóék. Ez akkoriban nem volt jellemző a többi versenyzőre és szerintem most sem tipikus.”

Véres áldozatok az ezer méterért

„Alapvetően sprinteralkat volt, aki véres áldozatokat hozott azért, hogy megfelelő állóképességet szerezzen az 1000 méterhez” – meséli egykori csapattársáról Dr. Ábrahám Attila.

„Gyuzsó kitűnő kétszázas versenyző lehetett volna, de a mi időnkben még nem volt ilyen táv. Robbanékonyságban simán lekőrözött mindenkit, az állóképessége azonban Csipes Ferinek, Hódosi Sanyinak és nekem is jobb volt az övénél. Ennek ellenére, ha eldöntötte, hogy meghajt egy 1000 métert, akkor nagyon nehezen tudta őt utolérni bárki. Azért tartom igazán nagy sportembernek, mert olyan edzéstartományban dolgozta végig pályafutásának a 90 százalékát, ami nem is passzolt igazán a genetikai adottságaihoz.”

Becsvágy és motiváció, Ábrahám Attila szerint ez a két dolog tette alkalmassá Gyulay Zsoltot arra, hogy egyesben is a szűk elithez tartozzon, valamint az a tény, hogy kiváló csapat állt a háta mögött.

„A magyarok sikerének egyik kulcsa mindig is a falkamódszerben rejlett. Míg a külföldi riválisokra nem volt jellemző, hogy ennyire inspiráló közegből jöttek volna, addig nálunk élet-halál harc folyt minden edzésen, mert mentalitásban, technikában, tehetségben mi is fel tudtunk zárkózni hozzá. A négyesbe pedig az 1988-as szöuli olimpia évében a négy legjobb egyes versenyző ülhetett be. Ez a mi sportágunkban önmagában még nem garancia a sikerre, de nekünk szerencsénk volt, ugyanazt az iskolát eveztük, passzolt a stílusunk és jól kiegészítettük egymást.

Kétszeres olimpia bajnokként Gyulay Zsolt éveken át volt az ország egyik legnépszerűbb sportolója, de csapattársainak eszébe sem jutott, hogy féltékenyek legyenek a sikereire.

„Kedves, közvetlen, vicces, jóindulatú, a kajakozás iránt mélyen elkötelezett fiú volt, nagyon szerették az emberek. De hiába lett népszerű és szerepelt sokat, nekem ő soha nem egy ikon volt, hanem a mindennapjaim része, akivel éveken át szobatársak voltunk az edzőtáborokban és a versenyeken.”

„A szereplést egyébként alaphangon nem szerette. De aztán megtanulta azt is. Emellett Gyuzsónak sportolóként is nagyon jó volt a helyzetfelismerő képessége. Ezt, és az évek alatt megszerzett kommunikációs rutinját a mai napig sikerrel kamatoztatja.”