Búcsú az Omegától

A fenti címmel napvilágot látott interjúm címe megjelenése idején sem volt igaz az Omega zenekarra, mert csak Kóbor János kedvenc autójáról volt szó, az Opel Omegáról, amelynek éppen beszélgetésünk idején állt le a gyártása, hogy a cég még újabb modelljeivel hódíthasson. „Már csak a neve miatt is kötelességem sajnálni, hogy nem gyártják tovább” – mondta Kóbor, aki első látásra beleszeretett ebbe az autóba. Az Omega együttes azonban őrületes formában száguldott tovább, éppen egy nagy hazai bulisorozatra készültek az ország új sportcsarnokaiban. Ám Laux József, Benkő László, Mihály Tamás és most Mecky halála sem jelenti azt, hogy ez a fantasztikus majdnem 60 év, amit az Omega a színpadon töltött, kitörölhető a hazai és a külföldi rajongók emlékezetéből. Nem kell, de nem is lehet búcsúzni az Omegától, annyi élményt nyújtottak nekünk, és ezek még élénken élnek bennünk.

Ahogy Kóbor János fogalmazott a fent említett interjúnkban: „A hosszú évek alatt kialakult, hogy mi is az, amivel ez a zenekar akár 80-100 ezer embert is meg tud mozgatni. Megéreztük, hogy milyen lehetőségeink vannak, mit kell mondanunk, hogyan kell viselkednünk. A Queen gitárosával beszélgettünk erről, és ő is ugyanazt érzi ma a színpadon, mint amit 1962-ben, amikor először közönség elé állt.”

Természetesen azonnal rákérdeztem, hogy mi is ez az érzés. Mecky így válaszolt: „A szabadság utáni vágyunk, ami minden egyes emberben benne van, és időnként ki kell mondanunk, hogy szét akarjuk feszíteni a korlátainkat, jól akarjuk érezni magunkat.”

Koncertek után viszont mindig visszabújt a hajójába a Balatonon. Csodálatosan foglalta össze, hogy miért: „Szükségem van a csöndre, a napra, a szélre, a vízre, a vízből időnként kiugró halra, hogy aztán megint Omegás lehessek. Örülök és szerencsés embernek tartom magam, amiért az Omega együttes tagja vagyok. Az Omegának köszönhetem, hogy szabadnak érzem magam, hogy se főnök, se beosztott nem voltam, nem vagyok, hogy az életem során azt csinálhattam, amit akartam. Egyre biztosabban érzem, hogy az ember arra született, hogy igyekezzen minden pillanatot az életében a lehető legjobban, legkellemesebben, elégedetten eltölteni.”

Horváth Gábor Miklós