Az InFusion Trio egy 2011 decemberében, klasszikus zenészekből alakult formáció, akik egy különleges hangszerpark – elektronikus dob, elektronikus cselló és elektronikus hegedű, valamint különböző effektek, pedálok és looperek – segítségével rádióból ismert slágereket, népdalokat illetve komolyzenei darabokat adnak elő koncertjeiken, valamint saját dalokat is írnak ezekre a hangszerekre.
Legújabb klipjüket Calvin Harris: Summer című slágerének feldolgozására forgatták, amelyben képet kaphatunk arról, hogyan működik, mi is az a „looper” valójában. De miért is jut eszébe egy klasszikus zenésznek egy modern slágerhez nyúlni?
„Ha bármiféle ellenérzés lenne bennünk a mai divat slágerekkel kapcsolatban, akkor nem is jött volna létre az InFusion Trió. A zenekar elsősorban örömzenélés céljából alakult.” – magyarázza Weisz Nándor dobos, aki az énektémákért is felelős. – „Szerintem minden valamire való zenésznek nyitottnak kell lennie mindenféle zene befogadására. Rossz zene nem létezik. Minden zenei stílusban vannak kiemelkedő és kevésbé kiemelkedő produkciók. Mi megpróbálunk olyan slágerekhez hozzányúlni, amikben látunk fantáziát, majd átírjuk a zenéket úgy, hogy az eljusson akár olyan emberek fülébe is, akik normális esetben nem hallgatnak rádiós slágereket.”
A zenekar feldolgozásait hallgatva – és főleg élőben nézve – világosan kiderül, hogy képzett zenésznek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen átértelmezés létrejöhessen.
„Már a feldolgozandó számok hallgatása közben külön sávokra bontjuk magunkban a zenét. Látjuk magunk előtt a partitúrát, melyben minden egyes szólam egyszerre szerepel” – meséli a munkafolyamatról Nándi. – „Ezután leülünk közösen a stúdióban és “újra írjuk” a slágereket. Megbeszéljük, ki milyen részt, milyen hangszínnel fog játszani, mely részeket tudjuk beloopolni, és melyek azok a szólamok, amiket csak rájátszunk a loopokra. Mindig törekszünk arra, hogy a végeredmény élőben is maximálisan reprodukálható legyen.”
A zenekar hangszerválasztása sem hétköznapi, hiszen nem megszokott, hogy basszusgitár helyett cselló szerepeljen, a gitárszólót pedig hegedűn hallgathassuk meg.
„A cselló egy olyan karakterisztikával megáldott hangszer, hogy egyaránt alkalmas kíséreti szerepre, basszus kíséretre, avagy szóló játékra is.” – mondja a hangszer megszólaltatója, Simkó-Várnagy Mihály. – „Mivel a hangterjedelme közép hangtartományban van, az emberi beszédhanghoz igen közel, ezáltal hallgatni kellemes, nincsenek szélsőséges kilengések. Valóban a cselló egy ilyen formációban ritkán merülne fel ötletként, de szerintem ez hiba, mert kevés hangszer képes ennyire színes hangképet kialakítani. Basszusgitárt helyettesíteni nem feltétlenül tud önmagában, hiszen nem a sub-basszus részért felelős, de oktáver effekttel el tudja érni a kívánt hangzást, nagyjából a nagybőgőhöz hasonló hangot. Ez okból használok basszusgitárt is, mert a bundozásból kifolyólag, egy másik karakterű hang is meg tud szólalni. Helyettesíteni nem tudják egymást, de nincs is rá szükség. Két különböző hangszer, két különböző karakter.”
„A főtémák azok meg vannak írva, de amikor szólózás van akkor “erezd el a hajad” stílusban átveszem a terepet és improvizálok, mint ebben a videóban.” – magyarázza a hegedűjét szólógitárként kezelni tudó Farkas Izsák, a csapat Benjaminja. – „ A felvételen is rögtönöztem a szólót, de nyilván nagyon fontos, hogy olyan legyen a végeredmény, amit felvállalok. Úgyhogy addig játszom a szólórészt, ameddig jó nem lesz…ez például elsőre sikerült! (nevet)
Minden zenekarban van egy vezető, ám egy ilyen, loopokra és sokszor improvizációkra épülő zenét játszó csapatnál ez még sokkal sarkalatosabb kérdés.
„Valahol mindenki karmester. A dal elején főleg Miska és Nándi a vezető, mert az alapot fel kell venni. Az olyan kérdésekben, mint például a fokozás, refrének ismétlése, együtt döntünk. A szóló részek hosszát leginkább a szólista határozza meg. Azt szeretjük rábízni, hadd élje ki magát, ha elrontja, max. nem kap vacsorát.” – mondja nevetve Izsák.
„Úgy érzem, a formáció egyediségét több minden adja. Elsősorban a hangszerválasztás, mely alapvetően egy egyedi hangzásképet ad, és látványra is eltér a megszokott felállásoktól. A looper használat szintén nem mindennapi, ugyanis a MIDI szinkronos loopolás egy merőben új technikai megvalósítás. Világviszonylatban sem tudok olyan előadókat mondani, akik ezt a technikát használják. Mindezek mellett remélem a normálistól eltérő személyiségeink is unikális élményt tudnak nyújtani egy koncerten!” (nevet)
Calvin Harris: Summer című dala pedig így néz ki, az InFusion Trio felfogásában: