Csak húzd, ami a csövön kifér!

Azt szokták mondani, hogy a szülők ismerik legjobban a gyereküket, ők tudják a legjobban, hogy mikor érzi jól magát, mikor felszabadult, mikor szorong vagy éppen mikor bántja valami. A fantasztikus szezont teljesítő – magyar bajnok, Alpok Adria 2., IMRC 2., Eb 14. –  Gyutai Adriánnál sincs ez másképp. Sőt, a Tomracing Motorsport Team versenyzőjének esetében talán éppen a szoros családi kötelék a siker kulcsa. A végletekig szerény paksi fiatalembert édesapján, Gyutai Attilán keresztül most még jobban megismerhetik.

A legtöbben úgy ismerik, mint Gyutai Adrián édesapját és egyik szerelőjét. Holott komoly versenyzői múlt áll a háta mögött…

Gyutai Attila: – Két keréken a legjobb eredményem egy hungaroringi második hely volt, míg 1999-ben a másodosztályú Autocross 1500 cm³ kategóriában bajnoki címet szereztem. Motorozni a mai napig nagyon szeretek, bár versenyszinten komoly eredményt nem tudok felmutatni, ugyanis anyagi okok miatt sosem tudtam teljes szezont teljesíteni, így jobbnak láttam váltani az olcsóbb négy kerékre.

Meséljen, hogy indult Adrián motorversenyzői karrierje!

Gyutai Attila: – Egyáltalán nem szövögettünk motorversenyzői álmokat. Amikor két keréken versenyeztem, Adrián még annyira pici volt, hogy nem vittem magammal, míg autocrossra pár alkalommal elkísért, de nem ragadta el ez világ. Emlékszem, hogy az első motorját én csináltam neki, amivel egy ideig elvolt, de igazából nem érdekelte. Inkább futballista szeretett volna lenni, amivel 1-2 évig próbálkozott is. Amikor letette kismotorra a jogosítványát, kapott egy Simsont, majd később vett egy 50-es gyorsasági Apriliát, amivel elkezdett a paksi lakótelepek útjain a haverok ellen versenyezni. Az egyik nap aztán úgy érkezett haza, hogy szeretne nagypályán versenyezni.

Ekkor cserélték le a kicsi Apriliát egy 125-ösre. 

Gyutai Attila: – Pontosan. Megvettük, és elkezdtünk vele először pályanapokra járni Kecskemétre, illetve a Kakucs Ringre. Már az első alkalommal láttam Adriánon, hogy itt bizony lehet keresnivalója. Az első kanyarvételtől kezdve lent volt a térde az aszfalton, ami hatalmas szó. Ezek után fogalmazódott meg bennünk az a gondolat, hogy elinduljunk a magyar bajnokságban, amit 2010-ben meg is nyert.

Eldöntötték, hogy Adriánból motorversenyző lesz, amit azonban egy édesanyának nem olyan könnyű elfogadni…

Gyutai Attila: – Amennyire én örültem neki, Adrián édesanyja annyira nem. A mai napig ritkán látogat el a versenyeire, és amikor kint van, akkor is inkább elmegy kávézni, mert egyszerűen nem bírja nézni. Bár meg kell jegyeznem, mára sokat változott, ugyanis idén már több versenyt is végignézett.

Szerelőként milyen versenyzőnek tartja Adriánt?

Gyutai Attila: – Nem kívánhatnék jobb versenyzőt Adriánnál. Rendkívül kommunikatív, elmondja az érzéseit a motorral kapcsolatban, például azt, mit kell állítani ahhoz, hogy még jobb legyen, és ezt nagy százalékban jól is teszi. Azt gondolhatják, hogy azért mondom ezt, mert a fiamról beszélünk, pedig nem. Nem vagyok vele szemben elfogult.

Amit idén Adrián elért, azért nagyon sokat tett. A hatodik Alpok-Adria versenyhétvégén, Rijekában azonban egy kicsit Ön is megijedt. Elmesélné mi is történt pontosan?  

Gyutai Attila: – Rendkívül büszke vagyok arra, hogy ő a fiam. Élsportoló, a legjobb szeretne lenni, amiért rengeteget tesz, és az idejébe még a főiskola elvégzését is bele kell szorítania. Hatalmas akaratereje van, amit a rijekai versenyen meg is mutatott. A második időmérő edzésen előjött a korábban megsérült bal kezében a fájdalom, amitől három kör után be kellett jönnie a bokszba. Ilyen fájdalmat még soha nem láttam az arcán. Megijedtem, de összeszedte magát, és kiment még egy körre, hogy meglegyen az a körszáma, amivel el tud indulni a délutáni versenyen. Persze a gyorskörből nem lett semmi. A verseny előtt injekciót kapott, ami az utolsó két-három körben kezdett belőle kimenni, de így is élete versenyét teljesítette. A befutóra a mai napig emlékszem. Az utolsó körre fordulva jelentős lemaradással a hatodik helyen állt, de aztán olyan kört produkált, hogy egy ezreddel ötödikként intették le.

Az év elején hitte volna, hogy Adrián első hatszázas évében sikeres lehet?  

Gyutai Attila: – Nem számítottam arra, hogy idén akárcsak egyszer is felállhat a dobogóra. Nem azért, mert lebecsültem a tudását, hanem a realitást néztem. Új motorral, új kategóriában a hetedik-nyolcadik helyre vártam a nemzetközi mezőnyben és valamivel előrébb a hazaiban. Ehhez képest tudjuk mit ért el a tanuló évnek szánt első szezonjában. Már az első versenyhétvégéjén a magyar bajnoki futamon a dobogóra állhatott, majd a szezon végére magyar bajnok lett úgy, hogy az utolsó öt futamot megnyerte, illetve a nemzetközi mezőnyben is megállta a helyét, hiszen egyaránt második lett az Alpok Adria és az IMRC sorozatokban, valamint pontszerzőként zárta az Európa-bajnokságot.

Adrián karrierjének kezdete óta Ön mindvégig mellette állt. Egy édesapa meddig kísérheti el karrierjében fiát, mint szerelője?

Gyutai Attila: – Szeretek vele együtt dolgozni, de legszívesebben már csak, mint édesapja kísérném el a versenyekre. Anyagi okok miatt ezt azonban nem tehetjük meg, pedig már igazán a lelátóról ülve izgulnám végig a versenyeit, és nem csak azt látnám, ahogy elhúz a célegyenesben.

Milyen tanáccsal látná el Adriánt jövőre?

Gyutai Attila: – Mint apa óvatosságra inteném, de mint szerelő ezt nem tehetem meg. Csak húzd, ami a csövön kifér!