Csendben szenvedő anyukák – Ízületi fájdalmak kisgyermek mellett

Folytonos hajolgatás a gyerekért a kiságyba, fürdetéskor a kádba? Szaladgálás, felhőtlen játék a kertben, négykézláb lovacskázás? Kisgyermekes anyukaként bizonyára igaznak érezzük az állítást, hogy a mindennapi élet is sport! Nem árt tudnunk azonban, hogy ezek az ártatlannak tűnő mozdulatok komoly terhelést jelentenek ízületeink számára, és hosszú távon porckopáshoz vezethetnek.

A babavárás hónapjaiban folyamatosan változik testünk, testtartásunk. A méh növekedése nyomást fejt ki a medence érrendszerére, a medencealapi izmokra és szalagokra.  A hormonok lazítják az ízületi szalagokat, így a szülés közeledtével egyre rugalmasabb lesz a csontok közötti összeköttetés. A terhesség alatt a testsúly növekedésével különösen a gerinc, a medence és a lábak terhelése nő jelentős mértékben. Emellett a várandós nők nagy részénél csökken a lábboltozat magassága, a láb hossza pedig 2-10 milliméterrel nő.

Mindezek következtében a terhesség alatt sokan küzdenek különböző ízületi problémákkal. Az egyik leggyakoribb mozgásszervi tünet a derékfájdalom, hátfájással pedig szinte minden kismama küzd.

Édesanyaként egy gyermek születését követően komoly fizikai igénybevétellel járó feladatokat is el kell látnunk: a babát napjában több százszor is felemeljük, görnyedünk pelenkázás, fürdetés és szoptatás közben, emelgetjük a nehéz babakocsit vagy hordozót, ki-be emeljük a gyermeket az autóba.

Ezek a mindennapi feladatok különösen megterhelőek az anyuka ízületei számára, emiatt sokszor már fiatalon kialakulhat a porckopás. A porckopás pedig nem egyszerűen a porc elöregedésének következménye, hanem az ízületi porc mennyiségének és minőségének károsodása. Jó tudni, hogy a porckopás egy idő után vissza ugyan nem fordítható, de lassítható, késleltethető folyamat.

Sok nő tölti mindennapjait otthon a háztartásban, gyereket nevelve. A Magyar Gyógytornász- Fizioterapeuták Társaságának 2014-es kutatása rámutatott, hogy az olyan hétköznapi aktivitásokat, mint a házimunka vagy a kisgyermekek cipelése, emelgetése a férfiak jóval nagyobb arányban érzik megterhelőnek, mint a nők.

Ez az adat azonban inkább azt mutatja, hogy a nők ezzel kapcsolatban sokkal kevesebbet panaszkodnak, holott lenne rá okuk. Akik heti 1,5 óránál többet foglalkoznak gyerekek emelgetésével és hordozásával, azok egyharmada szenved térdfájdalomtól, és majdnem ugyanennyien (26%) számolnak be derék, illetve gerinctáji problémákról. 

Az édesanyák ezeket a fájdalmakat sokáig képesek elviselni, csendben szenvednek akár évekig. Leggyakrabban a gyerek két éves korára a panaszok már nyugtalanítóvá válhatnak, és komolyan befolyásolhatják az érintett nők életvitelét. Fontos, hogy amennyiben ilyen jellegű fájdalmaink vannak, még időben keressünk fel egy szakembert!

Sokan nem tudják, hogy a derék- és a hátfájás nem az egyetlen gyakori probléma. Az ínhüvelygyulladás nemcsak azokat érinti, akik napi szinten monoton munkát végeznek kezeikkel (például pénztárosok, gépírók, zenészek, és azok, akiknek a varrás vagy kötés a hobbijuk), a kisgyermekes édesanyák is jelentős veszélynek vannak kitéve.

Ennek oka elsősorban az, hogy helytelenül emeljük fel a gyerekeket. Sok édesanya ugyanis rendszeresen úgy veszi kézbe kisbabáját, hogy saját kezét a pici hóna alá helyezi, ezzel jelentősen megterhelve a hüvelykujjat és az ínakat. Minél nehezebb a gyermek, és minél mélyebbről emeljük meg, annál nagyobb veszélynek tesszük ki magunkat, jelentősen megnövelve az ínhüvelygyulladást esélyét. Ügyeljünk arra, hogy ne az ínakra helyezzük a terhelést. Ne a hónalja alá nyúljunk, ujjainkat L-alakban tartva, hanem a gyereket az oldalánál, bordáinál fogva emeljük fel, ujjainkkal félkört formázva.

• Várandósság alatt:
 Már a terhesség alatt fokozottan ügyeljünk a testtartásunkra. A helyes gyakorlat elsajátításával csökkenthetjük a szülés után kialakuló hát- és derékfájás kockázatát.
 A 12. héttől érdemes elkezdeni a testmozgást, hogy megőrizzük erőnlétünket. Legbiztonságosabb a kismamatorna, ami a terhesség időszakára, a szülésre és a közvetlen szülés utáni időszakra is felkészíti a kismamát.
 További mozgásformákkal kapcsolatban mindig kérjük ki orvosunk véleményét.

 Ne hajoljunk mélyen a kiságyba: amíg a baba kora engedi, legyen a fekvő rész magasan. Válasszunk tehát állítható magasságú vagy magasabb kiságyat a baba számára.
 Amennyire a lehetőségek engedik, a folyamatos cipekedés miatt válasszunk kisebb súlyú babahordozót, babakocsit, gyerekülést.

• Hordozás:
 Többféle méretű hordozókendő létezik, melyet minden esetben a baba életkorához, mozgásfejlettségéhez igazítva válasszunk ki.
 Újszülöttek hordozásakor a minden irányban rugalmas, pamutból kötött hordozókendő ideális választás.
 Fontos, hogy a kendőt mindig megfelelően szorosra, de kényelmesre kössük! A megfelelő szorosság azt jelenti, hogy a testünk olyan szorosan simul a babáéhoz, hogy bármerre is hajolunk, a gyermek szinte nem távolodik el tőlünk.
 Ügyeljünk arra, hogy a háta és a feje is megfelelően legyen megtámasztva. A kendő megkötésekor a baba csípője mellett a gerincére szintén ügyeljünk.
 Figyeljünk a kisbaba lábtartására is, hogy a hordozóeszköz ne csak a baba popsiját támassza meg alulról, hanem teljes hosszában a combjait is – egészen a térdhajlatokig.
 A baba teste mindig felénk forduljon, soha ne legyen nekünk háttal!
 Ha nagyobb a baba, hátunkhoz is köthetjük. Ebben az esetben fontos, hogy a vállunk felett előre kilásson a gyermek, és hagyjunk megfelelő kendőhosszúságot elalvás esetén a baba fejének megtámasztásához.
 Túrázáshoz léteznek speciálisan a baba hordozásához kifejlesztett hátizsákok. Ha szeretünk kirándulni, szerezzünk be egy ilyet.
 A helyes hordozási technikát érdemes szakértőtől elsajátítani!

• Emelés:
 Tanuljunk meg helyesen emelni: ne a derekunkat terheljük, hanem a lábizmot használjuk, a mozdulatot egyenes háttal végezzük.
 Sose forduljuk meg emelés közben, fokozottan ügyeljünk arra, hogy ne csavarjuk meg derekunkat.
 A nagyobb gyerekeket tanítsuk meg segíteni: emeléskor kapaszkodjanak testünkbe.

• Hogyan vigyük gyermekünket:
 Ha a kisgyermeket magunkhoz ölelve visszük, nem terheljük a gerincünket.
 Ügyeljünk arra, hogy a gyerekeket soha ne tartsuk csak az egyik csípőnkön.
 Használjuk mindkét kezünket, és tartsuk őket kiegyensúlyozva.
 Az édesanyák igen ügyesen végeznek több dolgot párhuzamosan. Azonban fontos tudni, hogy ha az egyik kezünkben gyermekünket tartjuk, a másikkal pedig például telefonálunk, jelentősen megterheljük mindkét vállunkat és nyakizmunkat, ami nyakfájáshoz vezethet.

• További tippek:
 Szoptatáskor, cumisüvegből történő etetéskor fontos, hogy üljünk. Érdemes hengerpárnát tenni derekunk mögé és a karunk alá is, hogy csökkentsük a rájuk eső terhelést.
 Amikor babakocsit választunk, ne csak a dizájnra figyeljünk, hisz a legtöbb mutatós darab úgy van megtervezve, hogy ahhoz, hogy kényelmesen tudjuk őket tolni, előre kell görnyednünk. Tartsuk szem előtt: a legfontosabb szempont, hogy elég magasan legyen számunkra a babakocsi fogantyúja, és könnyedén mozogjanak a kerekek, hogy a lehető legkisebb erőfeszítéssel tudjuk tolni.
 Földön ülve próbáljuk hátunkat megtámasztani: dőljünk a falnak vagy egy bútornak, használjunk párnát.
 A gyakran használt, nehezebb játékokat vagy egyéb tárgyakat ne a földön, hanem derékmagasságban, könnyen elérhető helyen tartsuk.
 Izmaink rugalmasságának megőrzése érdekében sajátítsunk el néhány gerincnyújtó-gyakorlatot, és végezzük őket rendszeresen.

Fogadjuk meg az Ízületőr szakértőinek tanácsait, ügyeljünk ízületeink épségére, egészségünk megőrzése érdekében pedig a szoptatási időszak után használjuk kúraszerűen a patikákban kapható porcépítő készítményeket!