Képzeljenek el egy józsefvárosi bérházat, valahol Budapesten, valamikor a századfordulón. Késő tavasz van, száll az orgonaillat és betölti a levegőt közben valami lágy, édes muzsika szól a háztetők fölött. Az egész Józsefváros arról beszél, hogy micsoda híres színinövendék lett a Nagytemplom utca talált gyerekéből, Pünkösdi Katóból. Őt éljenzi az egész utca, élén a kerület bohém fiataljaival, a kedvesen szerencsétlen költővel, Ibolya Edével és a vagány orfeumi chansonettel, Rica Macával. Katóka nevelőapja, a hentes Kubanek nagy vacsorát rendez és meglepetést készít lányának; az ünnepségen jelenti be, hogy Katóka és szerelme, a zongorista Dorozsmai Pista jegyesek lettek. Csakhogy Dorozsmay előző éjjel, a nagy mulatozás hevében zálogba csapta a jegygyűrűket, s hogy elkerülje a perpatvart, megszökik az érte rajongó Rica Macával. Ezek után elkerülhetetlen a botrány. Ráadásul feltűnik Báró Tarpataky, az ifjú tehetségek mecénása, hogy felajánlja pártfogását Katókának. A lánynak döntenie kell: az arisztokrácia csillogó és sikerrel kecsegtető világát választja, vagy a szegényes Józsefvárost, ahonnan még a vőlegénye is eltűnt.
Talán mégis igaz a népi bölcsesség: jobb később, mint soha. Zerkovitz Béla, az egykori szegedi építészmérnök híres operettje, a Csókos asszony – miután sikert sikerre halmozott Európa neves operettszínpadain, három évtized késéssel “érkezett meg”. A sok-sok rágalmat, de még több tapsot megélt csupa tűz muzsikát, harsány humort árasztó darab ősbemutatója a Budai Színkörben volt 1926. május 22-én, majd a Városi színházban játszották. Honthy Hanna partnere, az első Dorozsmay Pista Kompothy Gyula volt, később. Korabeli statisztikai adatok szerint az első Csókos asszony “szériának” csaknem 75 ezer nézője volt. Nem véletlen, hiszen a két főszereplőn kívül Kabos Gyula – Kubanek hentes szerepében – is hozzájárult a fergeteges sikerhez. Ezt a figurát a Csókos asszony több mint 80 éves sikersorozata során mindig jeles színészek, komikusok játszották. Az 1947-es felújítás hentesmestere például Bilicsi Tivadar volt, az 1957-es szolnoki előadásé pedig az akkor már a mi színpadunkon játszó egykori hősszerelmes, bonviván Kompothy Gyula. A későbbi Kubanekek közül Balázs Péter tűnt ki játéka sokszínű megfogalmazásával.