Egy anya féltve őrzött titkai

Joga van-e egy gyereknek megtudni az igazságot arról, hogy kik a szülei? Joga van-e a nevelőszülőknek elhallgatni, hogy ki a gyermek vér szerinti édesapja és édesanyja? Édesanyánk, bármilyen biztosnak gondoljuk, adódhat úgy, hogy mégsem a miénk, édesapánk kiléte pedig még bizonytalanabb, különösen ha azokban az időkben és ott születtünk, ahol a megszálló katonák azt tehették a védtelen lakossággal, amit akartak. Nyugat-európai kutatások szerint – nálunk még el sem kezdődött ez a munka – ma Európában többszázezer szovjet, amerikai, angol, francia, német, lengyel katonától származó középkorú vagy idősebb ember él amolyan másodrendű állampolgárként, évtizedekig elhallgatva, vagy tudomást sem szerezve arról, hogy kik a szülei.

A Kossuth-díjas, Cannes-i Nagydíjas, Arany Medve-díjas Mészáros Márta ehhez az érzékeny témához nyúlt legújabb, Aurora Borealis – Északi fény című filmjében. Döbbenetes, hogy a második világháború befejezését követő évtizedben is számolatlanul születtek a szövetségesek által felosztott Bécsben úgynevezett háborús gyerekek. Az 50-es években Bécsbe szökött Mária (Törőcsik Mari, a fiatal Mária Törőcsik Franciska) az osztrák fővárosban megismert Edith-tel (Eva-Maria Prosek) egy napon szülik meg titokban kislányaikat egy apácazárdában, Annát és Olgát. Az élet kegyetlenül és kíméletlenül elválasztja a két barátnőt egymástól. Mária úgy neveli Olgát (Tóth Ildikó), hogy életének erről a tragédiákkal teli szakaszáról soha egy árva szót sem beszél. Olga sikeres üzletasszony lesz, kevésbé sikeres magánélettel, hiszen a teljesen más felfogású és vérmérsékletű férjével, Antonioval (Antonio de la Torre), aki egy jól sikerült fiúval, Róberttel (Ladányi Jákob) is megajándékozza, nem tud együtt élni, képtelen a szeretetét kimutatni. Amikor a Magyarországra visszaköltözött anyja kómába esik, a kis vidéki ház kincsei között (Mária mesterien rajzol és szenvedélyes babakészítő) olyan leveleket és fényképeket talál, amelyből egyértelműen kiderül számára, hogy Mária mindkettőjük életének a legmeghatározóbb mozzanatairól hallgatott. A film itt vesz szinte krimihez illő lendületet: Olga állását is kockáztatva szabályos nyomozásba kezd. A kómából csodával határos módon visszatért idős asszony pedig az egyre többet megtudó és árulkodó dokumentumokkal rendelkező, az idővel is kétségbeesetten harcoló Olgának idegtépően lassan, de végül is elmondja pokoli élete történetét.

A két idősíkban bemutatott történet három abszolút főszereplője a két Mária és Olga. Amikor a vásznon vannak, le sem tudjuk venni róluk a szemünket. Minden pillanatuk élmény! Kisebb szerepekben is olyan színészeket láthatunk, mint Cserhalmi György, Monori Lili, Czinkóczi Zsuzsa,  Gáspár Tibor, Fekete Ernő vagy Wunderlich József. Nagyszerűek!

Mészáros Márta Törőcsik Marival az a generáció, amelynek a filmben bemutatott szörnyűségekről még saját tapasztalatai is lehetnek. Nagy nyeresége a filmszakmának, hogy a két világhírnevet szerzett művészünk arra szövetkezett, hogy mindannyiunk okulására vászonra vigye ezt a pokoli történetet. A háború, az erőszak nem válogat, a tisztességes embereket is pocsolyába löki, bűnre csábítja, hazugságra kényszeríti. Talán ha egyszer őszintén fogunk tudni a múltunkról beszélni, feloldozást nyerhetünk. Addig marad a pótcselekvés: csendben zokogunk a mozi sötét nézőterén.

Horváth Gábor Miklós