Barátságtalan idő fogadott a veszprémi vasútállomáson. Dézsából ömlött az égi áldás az utazók nyakába. Mire kinyitottam fondorlatos esernyőm, mire elmondták, hogy melyik busz visz a város központjába, úgy éreztem, mintha felöltözve álltam volna a zuhany alá reggel.
A Hangvilla kávézójában aztán elhatároztam, hogy ki se dugom ebből a remek épületből az orrom egész nap, s akkor jó esélyem van arra, hogy szép lassan megszárad a ruhám. Kis áldozat az igazi nagy drámákhoz képest, hogy ehhez folyamatosan és konok következetességgel belülről kellett néhány fokot hozzávarázsolnom a testhőmérsékletemhez. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Magyar Mozgókép Fesztivál kínálatában elég gazdag nézni- és hallgatni valót találtam a nevezetes kultúrpalotában a szóban forgó napra is.
A hatalmas és egész jó ételekkel vendégeit csalogató önkiszolgáló étteremben tisztességesen megebédeltem, és máris jobb kedvvel indultam az első bevetésre.
Hajlott koromnál fogva nekem még kellemes emlékeim vannak a mindmáig leghíresebb bűvészünkről, Rodolfóról. Emlékszem, általános iskolai osztálytársaim közül nem egy azt gondolta, hogy a bűvészkedés más szóval rodolfóskodás, mindegy, melyik szót használjuk.
Ki gondolta volna, hogy ennek a különleges, de nagyon fülbemászó művésznevet választó, fantasztikusan tehetséges embernek mennyire küzdelmes volt az élete magánemberként és művészként is? Ilyenkor szokták mondani okos emberek, hogy rossz időben született. De hallottuk már valakiről azt – legyen az bármekkora művész -, hogy jó időben született?
Géczy Dávid Rodolfo – vigyázat, csalok! című dokumentumfilmjében a címszereplőt egykori, szintén zseniális partnereivel, Alfonzóval, Felekivel, Latabár Kálmánnal láthatjuk rövid jelenetek erejéig, de szívesen hallgatjuk a nagy varázslóról bűvészkollégái, tanítványai és természetesen a család visszaemlékezéseit is. (A sors fura fintora, hogy Gálvölgyi János, Rodolfo veje éppen a film veszprémi bemutatása idején nyomta a kórházi ágyat. Jó volt egészségesen látni a vásznon.)
Szintén dokumentumfilm A koronatanú. Kicsit furcsa, hogy ugyanezzel a címmel Szabó Zoltán Attila és Kálloy Molnár Péter már készített dokumentumfilmet egy legendás pincérről. Réti László és Borbás Barnabás mozijából Arany Bálint Kisgazdapárti politikus koncepciós perén keresztül azt tudhatjuk meg, hogy milyen ördögi módon ragadták magukhoz a hatalmat a kommunisták a második világháború után. Akit nagyon akartak, lelkiismeret-furdalás nélkül tönkretettek.
Sok idő nem volt morfondírozni a dolgon, mert a Hangvilla kávézójában érdekes beszélgetés zajlott Buvári Tamás író-rendezővel a Nekem te vagy című könyvéről, amely kiindulási alapként szolgált A másik érintése című játékfilmjéhez. A covid előtt született regény és forgatókönyv éppen a járvány miatt kap(hat)ott aztán más értelmezést (belemagyarázást?) is az eredeti koncepcióhoz képest. Buvári jövőbe látó képességeit vélték felfedezni benne egyesek. Mindenesetre a rendhagyó könyvbemutató jó reklámot csinált az esti filmnek.
Vágtattam (kis túlzással, mert kihasználtam a lift nyújtotta luxusutazást) a következő filmre: Novák Emil Örököse a nemzet című, Csontváry festményeinek krimibe illő sorsát feldolgozó alkotására. Gerlóczy Gedeon közel hat évtizedes, kitartó munkájának köszönhetően a felbecsülhetetlen értékű vásznak viszonylag épségben megmaradtak. Mellbevágó, ahogy Varga Tamás, mint öreg Csontváry szerepel néhány jelenet erejéig a dokumentumfilmben: az öreg mester valahogy így jelenik meg lelki szemeink előtt. Még az orgánumát is ilyennek képzeljük.
Lehetséges-e jókor lenni jó helyen? A kávézó következő szakmai programja erre kereste a választ casting director és színészek hazai és nemzetközi tapasztalataiból kiindulva. Sejtettük: a tehetség önmagában nem elég egy különlegesen jó szerep megkaparintásához, őrült szerencse is szükségeltetik hozzá.
Szerencse kellett ahhoz is, hogy A másik érintése bemutatójára bekeveredjek. Kiderült, hogy a szemrevaló akkreditációm filmbemutatóra nem érvényes, illetve csak akkor csüccsenhetek a vágyott zsöllyére, ha akad szabad hely. Akadt. Addig egyik lábamról a másikra állva izgatottan vártam sorsom alakulására.
Buvári filmje jópofán, izgalmasan tálal egy örök igazságot: addig, amíg lelkileg nincsenek rendben a dolgaink egymással, képtelenek vagyunk emberi módon viselkedni. Még az is előfordulhat a káoszban, hogy már meg sem tudjuk simogatni azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk, apánkat, anyánkat, feleségünket, férjünket, gyerekünket. A filmben egy különleges csapat arra szövetkezett, hogy tisztázza egy család átbeszéletlen konfliktusait. Orbán Levente, Trokán Anna, Cservák Zoltán, Trill Zsolt, Kálid Artúr, Danis Lídia, Nagy Katica és Epres Attila el is hiteti velünk, hogy mindez lehetséges. Kár, hogy csak a filmvásznon.
Horváth Gábor Miklós