Bercsényi Balázst inkább fogalomként írnám le, mint természetes személyként. Privát vallomással kezdek. Rajongója vagyok a művészetének és az egyediségének. Lebilincselő stílus, mély mondanivaló, ami jellemzi a különleges életútját. Világsztárok sokasága, egzotikus helyszínek, szuper trendi „look” tárul az ember szeme elé, ha végig görgeti az instáját. Azonban az emberben mégis megfogalmazódik, ha elkezdi követni, hogy több a mondanivalója, mint amit, a felszín mutat. Az Élhető Hazánkért Társadalmi Mozgalom interjúsorozatának ezen része a tetoválás művészetének Beethovenjével folytatódik. Az EHTM elnöke, Oláh Zsuzsanna beszélgetett vele.
Miért érezted fontosnak, hogy csatlakozz az Élhető Hazánkért Társadalmi Mozgalomhoz? Szerinted miben kellene változtatni az életünkön a koronavírus elvonulása után?
Nem éreztem fontosnak, Bercsényi Laci, a Mozgalom egyik tagja hívott, hogy csatlakozzak és csatlakoztam. Valójában egy jó kezdeményezés, mert független és én amúgy sem szeretek véleményt alkotni és állást foglalni. Nem értek a politikához és nem szeretek állást foglalni benne. Az élet több ennél, mint hogy állandóan okokat és hibákat keressünk a másik oldalban. Azt gondolom, hogy nem feltétlenül kell változtatnunk dolgokon. Ezt mindenki érzi, hogy a járvány milyen hatással volt az életére, vagy jobban elmélyült az ember vagy továbbra is elfut a problémái elől. Én semmin nem szeretnék változtatni, én jól vagyok. Ezek nem külső változások, ezek belső dolgok. Mindenki érzi, hogy mikor kell szembe néznie saját magával.
Mi az a kiemelt veszély, ami fenyeget bennünket?
Saját magunk. Ezek megint külső, testi dolgok. Azok az igazi veszélyek. Ha ilyen szempontból nézzük, akkor minden veszélyes. Vagy félsz vagy nem félsz. Ha nem félsz, akkor tudod ki vagy, ha félsz, akkor olyan valakivel azonosítod magad, aki nem te vagy. A belső félelem az igazi veszély az emberekre nézve. Erre nehezen tudok válaszolni, mert más perspektívából nézem.
Éltél New Yorkban, Londonban és Budapesten. Hol érzed magad jól? Hol tudsz a legjobban befelé figyelni és egy kicsit lelassulni?
Nagyvárosban is le lehet lassulni. Elősegíti a fejlődést, ha lemegy vidékre, erdőbe, több időt tölt a városon kívül. Jelenleg éppen Svájcban vagyok, próbálok kimozdulni a komfortzónából, mert ez fontos szerintem. Nem utaztam most pár hónapig, nehezebb is elindulni, mint korábban, mikor folyamatosan utaztam. A nagyvárosban is lehet meditálni, magunkba fordulni, csak ott nagyobb a zaj. Ezt meg kell tanulni kiszűrni.
Sokan azért félnek visszavenni a tempóból mert attól félnek kimaradnak valamiből. Mit gondolsz erről?
Ez egy lecke, a „lemaradni valamiről” fogalma. Egész életemben rohantam, soha nem voltam jelen, mindig azon gondolkoztam, mi lesz majd. Mindig attól vártam a megváltást, majd, ha valahova odaérek, akkor túlleszek az adott dolgon. Ez az állandó rohanás nagyon fárasztó és minden tartalék energiáit felemészti az embernek. Nem tudtam tovább csinálni. Be kellett látnom, hogy a boldogság, csak a „mostban” van és sehol máshol. Hogy mi az hogy siker? A sikeres élet én nem gondolom, hogy a szakmától vagy a pénztől függ. A béke és a boldogság mindenki célja. Végtelen módja van annak, hogy mit gondolnak erről az emberek. Amíg ez egy jövőben időpont, addig ez sosem lesz elérhető. Ezt a boldogságot és békét csak a „mostban” lehet megtalálni. Én szeretek alkotni, teremteni a két kezemmel. Mindenkinek megvan a saját útja és módszere erre. Ha az ember imádja, amit csinál és jól érzi magát, akkor az élet nem fog nehéznek tűnni, hanem egy könnyed tapasztalás lesz az embernek.
Mit kaptál útravalónak sztároktól? Múlt héten, ha jól láttam Cate Blanchettet tetováltad Budapesten, ez egyszerű polgár számára elképzelhetetlenül menő, hogy naponta találkozol ilyen hírességekkel.
Azt, hogy nem tartom irigylésre méltónak az ő életüket. A médián keresztül úgy jön le, hogy mindenki híres akar lenni, de én nem gondolom irigylésre méltónak. Az biztos, hogy szerintem szükség van egy megingathatatlan hitre saját magunkban, ami egy belső iránytűként funkcionál. Ha ezt nem tudja semmi befolyásolni, akkor az ember sikerre van ítélve. Saját magunkat blokkoljuk, mert ítélkezünk saját magunk felett. Ha ezen túllendül, akkor sikeres lehet. A sztárok kihasználták a lehetőségeket, amik szembe jöttek velük, amik azt eredményezték, hogy sikeresek lettek.
Mi a terved most, hogy újra nyitott a világ?
Én fantasztikusan éltem meg. Nekem semmi rossz nem volt a lezárásban. Nekem fura volt, de tetszett, hogy nincsen ez az őrült rohanás. Azért előbb utóbb szeretnék újra elindulni a világba, szeretnék visszatérni Amerikába. Hagyom, hogy kicsit vigyen a világ, aztán meglátjuk. Konkrét tervem nincsen valójában. Én nagyon sok különbséget nem éreztem az életembe. Jöttek a vendégek, még ha kevesebb is. Kifejezetten jó volt, hogy kicsit megállt a világ.