Elegáns és dízel – Honda Civic 4D 1.6 EXE

SZÖVEG: DÓKA ATTILA, FOTÓ: JUHÁSZ MELINDA

Megérkezett a Honda friss fejlesztésű dízelmotorja a négyajtós Civichez is. A kérdés csak az, hogy nem késett-e el egy picit, és vajon mennyire találja meg az összhangot az elegáns négyajtóssal.

Egyre fogy a levegő a dízelmotorok körül, ez nem vitás. A legfrissebb statisztikai adatok szerint már Magyarországon is csak kevesen gondolkodnak dízelben az autóvásárlás során. Ehhez mérten több gyártó már hangosan deklarálta, hogy leáll az ilyen irányú fejlesztésekkel. Persze a legtöbben azért még versenyben tartják gázolajos motorjaikat, de a tendencia mégiscsak az, hogy előbb-utóbb kikopnak a kínálatból az egykoron ünnepelt erőforrások. Nem lehetett ezért ez könnyű döntés a Hondának sem, de végül idén mégiscsak megérkezett teljesen új fejlesztésű dízelmotorjuk, amely egészen parádés fogyasztási adatokkal kecsegtette a nagyközönséget, amellett, hogy a legújabb Euro 6d-TEMP-normát is teljesíti. Persze, megszokhattuk, hogy motorok terén a Honda mindig egy kicsit máshogy állt a kérdéshez: elég nehezen tudtak például elszakadni benzines szívómotorjaiktól is, amikkel egyébként oly sok mostani felnőtt tinédzseréveit megszépítették. Nehezen, de azért elengedték: mifelénk ma már mindegyik benzines Civicben turbós erőforrás dolgozik. Most pedig meglett a dízel változat is. Lássuk hát, mennyire találta meg az összhangot az erőforrás a Civic elegáns, limuzin változatával.

Mélyen ülünk

Régi Hondás emlékeim egyike, amikor egy barátom Honda Prelude-jében helyet foglalva ámulva vettem tudomásul, hogy szinte a földön ülünk. Irigyeltem is ezért a menő üléspozícióért, és meg is őriztem emlékeimben. Örömmel jelentem, hogy az új Civic némileg visszahozza ezt az élményt. Bár annyira nem extrém a helyzet, mint az egykori sportkupéban, de azért már kellően izgalmasak a mélyre helyezett ülések. A nagyon precízen működő váltókar ezzel szemben jó magasra került, ami így igen komoly sportos érzetet ad. Jobban mondva adna. Sportos ambícióinkat ugyanis már az első kanyarban feladhatjuk, mikor konstatáljuk, hogy hiába a röviden áttételezett kormánymű, ez az elegáns sedan bizony izzig-vérig komfortra van hangolva. Sebaj. Egy autót minden nap használunk, nem csak mikor megszáll minket a kanyarok ördöge. És ahogy múlnak a napok, egyre inkább megtanuljuk értékelni ezt a finom rugózást, amellyel úgy siklunk át a rossz minőségű utakon, mintha a – régi vicc szerint – áttévedtünk volna Ausztriába. A tesztút során nagyon megszerettük a Civicben ezt a megingathatatlanságot, amihez ráadásul egy kifejezetten halk és minőséginek ható utastér is társul. Persze a nem túl igényes grafikájú navigáció maradt, de a kezelőszervek logikáját hamar meg lehet tanulni, és a csatlakozás után a kormányról vezérelhető mobiltelefon is remekül működik.

Elegance

A négyajtós formának – a vitathatatlan elegancia mellett – egyik nagy előnye a csomagtér mérete, amely nemcsak 519 literes befogadóképességével, hanem szélességével is szívünkbe zárta magát. Érdekes megoldás ugyanakkor, hogy a csomagtér fedelének belső részén nem alakítottak ki semmilyen lecsukást könnyítő bemélyedést. Ez az elsőre furcsa dolog azonban a mindennapokban nem zavaró: a fedél egyrészt nagyon pici és könnyű, másrészt pont úgy van egyensúlyozva, hogy elég csak picit megmozgatni, szinte csukódik magától. A bőséges helykínálat egyébként az egész autóra jellemző. Szükség is van rá, hiszen a Civicnek ezzel a limuzinnal itt Európában kicsit az Accordot is pótolnia kell, amelyet 2015 nem lehet errefelé kapni hivatalosan. Ezért érthető az eleganciára való törekvés, ami sokaknál jelenthet előnyt a megosztóbb, ferdehátú Civic-kel szemben. Ami viszont egyik típusnál sem megosztó, az az új fejlesztésű dízelmotor.

Pörgős dízel

120 lóerővel és 300 Nm nyomatékkal támad az új motor, amely tapasztalatink szerint egész tisztességes menetdinamikához segíti a Civic-et. Ehhez érdekes módon kicsit forgatni kell, ami talán szokatlan egy dízeltől, de semmiképp sem idegesítő, inkább szokatlan. A váltómű ebben a Hondában is az egyik kedvenc alkatrészünk lesz, hiszen a precíz szerkezettel élvezet minden váltás. Ami leginkább gátat szab a dinamikának az inkább a már említett puha rugózás, de ugye annak is megvannak a maga előnyei. A motor belülről kulturált hangon végzi a munkáját, néha hallani csak egy-egy jellegzetesen dízeles felhangot. Ráadásul tényleg beéri nagyon kevés üzemanyaggal: mi 5,6 literes átlagfogyasztást mértünk egy igazán vegyes tesztút során, ami tartalmazott autóutat, elővárosi és városi forgalmat is. Egy 1300 kiló feletti autótól ez kifejezetten szép teljesítmény.

Összegzés

Pontosan 200 ezer Forinttal olcsóbb a dízelmotoros négyajtós Civic, mint a 62 lóerővel erősebb, benzines változat. Ez utóbbi már sportos menetteljesítményekhez segíti a Civic-et, azonban – korábbi tesztünk alapján – nagyjából két literrel többet fogyaszt száz kilométerenként. A jelenlegi helyzet szerint egy benzines változatot viszont könnyebben értékesíthetünk majd a használtautó piacon. Nehéz lenne a döntés, mert az 1,6 literes dízelmotor tényleg remek darab lett. Pár évvel ezelőtt még bárki leírta volna, hogy a legjobb választás ehhez a modellhez. Igaz pár évvel ezelőtt aligha lett volna olcsóbb a benzines testvérénél. Mára viszont sok a bizonytalanság a dízelek körül, és leginkább csak annak éri meg belevágni, aki az átlagnál sűrűbben tud autót váltani.

Változnak az idők. Azt még nem tudni biztosan mi jön, de a dízel alighanem megy.

 AmdalaAutó értékelés: [star rating=4]