Eltemették Ariel Saron volt izraeli miniszterelnököt

Eltemették hétfőn Ariel Saron volt izraeli miniszterelnököt, aki két nappal korábban hunyt el nyolc évig tartó kóma után.

    A gyászszertartást minden izraeli tévé és rádiócsatorna élő adásban közvetítette.     Délelőtt a kneszetnél az izraeli vezetők búcsúztatták a volt kormányfőt izraeli zászlóba burkolt koporsója előtt. Simon Peresz államelnök, aki a politikai paletta ellenkező oldalán is évtizedes barátságot ápolt Saronnal, megrendülve, költői szépségű beszéddel bocsájtotta útjára egykori harcostársát. Benjámin Netanjahu miniszterelnök, egykori politikai riválisa is meleg szavakkal méltatta elsősorban Saron katonai érdemeit, “akinek emléke örökre beíródott népének történetébe”.     Joe Biden amerikai alelnök elmondta, hogy már harminc éves ismeretségük kezdetén megértette, hogy miért hívják bulldózernek, és bonyolult helyen élő bonyolult embernek nevezte az elhunyt politikust. Tony Blair volt brit miniszterelnök, a közel-keleti kvartett különmegbízottja szerint Saron mindig egyazon startégiai célért, Izrael védelméért küzdött, akár háborús, akár békés eszközöket használt.     A család kérésére két egykori harcostársa és miniszterelnöki titkárnője is elbúcsúztatta Izrael egykori kormányfőjét. A katonák az egykori tábornok bátorságát és keménységét méltatták, titkárnője pedig a sokarcú politikus barátságosságát, közvetlenségét és emberi melegségét hangsúlyozta.     Később Saron koporsóját a Negev-sivatag északi részén lévő családi birtokra, a Szikomor-tanya melletti “Szellőrózsa dombra” szállították, ahol az egykori kormányfőt – Izrael 11. miniszterelnökét, az ország 2001 és 2006 közötti irányítóját – tizennégy éve elhunyt felesége, Lili mellé temették. Ott katonai tiszteletadással búcsúztatták: nyolc tábornok vitte vállán a sírhoz, majd temette el a koporsót. Előbb a hadsereg főrabbija, majd Saron fiai, Omri és Gilád együtt mondták el a kaddist, a zsidó gyászimát édesapjukért.      A sírnál a család kérésére csak Beni Ganc vezérkari főnök mondott beszédet, aki Saron vezetői képességeit méltatta, de felelevenítette ellentmondásos jegyeit is. “Deres hajú harcos hangversenybérlettel, merész parancsnok és megfontolt tervező”, mondta. Utána fiai búcsúztatták, Gilád felsorolt számos esetet, amikor apjuknak sikerült megbirkózni a lehetetlennek tűnő feladatokkal is, és az izraeli katonáknak és zsidó telepeseknek a Gázai övezetből való kivonása miatt Saront ért bírálatokra utalva felelevenítette, hogy a néhai kormányfő mintegy száz települést alapított az 1967-es határ mindkét oldalán, többet mint bárki más.     Egy halotti ima, majd Miki Gavrielov, egy népszerű énekes “Anyaföld” című dalának elhangzása után előbb az izraeli állami méltóságok, majd a külföldi delegációk vezetői – köztük a Saront személyesen is ismerő Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára – elhelyezték koszorúikat a síron.     A temetés után nem sokkal két lövedék csapódott be a Gázai övezet északi határához közel lévő lakatlan izraeli területen, nem messze a szertartás helyétől. Már reggel is két rakétát lőttek át a Gázai övezetből, az izraeli biztonságiak drónokkal és a légierő más eszközeivel ellenőrizték a gázai térséget.     A temetés napján a Háárec című lapban ismertettek olyan, a Wikileaks kiszivárogtató portálhoz eljuttatott, a tel-avivi amerikai nagykövetség és Washington közötti diplomáciai üzeneteket, amelyek azt mutatják, hogy Ariel Saron már az előtt, hogy a Gázai övezetből egyoldalúan kivonták az izraeli katonákat és a telepeseket, diplomáciai lépéseket is tervezett, sőt palesztin iratok szerint magát a kivonulást is megpróbálta egyeztetni a Palesztin Hatóság vezetőjével. Egy 2004. novemberi megbeszélésen hangsúlyozta, hogy békét akar kötni a palesztinokkal és biztosította az amerikai tárgyalópartnereket, hogy ha a kivonulás sikeres lesz, akkor fokozatosan végrehajtja az útiterv néven ismert közel-keleti béketervet.     Noha Ariel Saron az ország történelmének egyik legmeghatározóbb személyiségeként él az izraeli közvéleményben, egyik mai irányzat sem tud politikai hagyatékával maradéktalanul azonosulni.     Ezt elsősorban az okozza, hogy rendre átlépte a határt a “jobb- és baloldali” szekértáborok között. Egyrészt a kemény kéz politikáját támogató, jobboldali Likud párt egyik alapító tagja volt, másrészt katonai pályafutásának nagy része a szociáldemokrata Munkapárt elődjéhez, a Mapaihoz fűződik, amelynek szintén tagja volt.     A 70-es években Jichák Rabin kormányfőnek, a munkapárt emblematikus figurájának kiemelt biztonsági tanácsadója volt, és mindvégig szoros kapcsolatban állt Simon Peresz jelenlegi államfővel, noha Menahem Begin jobboldali kormányfő védelmi minisztere volt.     A baloldal számára a “telepesek atyja”, és nehezen bocsátják meg neki az 1982-es libanoni inváziót is, amely során több ezer civil lelte halálát, de magára haragította a jobboldalt is amikor 2005-ben miniszterelnökként elrendelte a hadsereg kivonulását a Gázai övezetből, és erőszakkal kilakoltatta az ottani zsidó telepeseket.     De ami a gyöngesége, az egyben az ereje is: éppen a napi pártpolitikán átívelő pályája nyomán válhatott politikusi karrierje végén “mindenki nagypapájává”, és gyászolhatta össznépi konszenzussal közösen minden párt.

Forrás:MTI